Még egy nap Neuschwansteinben
Neuswansteini tartózkodásunk második napján elfogyasztottuk reggelinket a szálló éttermében, majd útnak indultunk. Reggel kifejezetten hideg volt az idő, még enyhe fagy is volt, de a személyzet megterített a teraszon is, hogy a kastélyhoz érkező és az étterem előtt elhaladó turisták kedvet kapjanak egy kávéra vagy teára.
Még az írás elején megígértem, hogy írok néhány szót a szállóról, a Schlossrestaurant Neuschwansteinről. Ez az egyetlen szálló található fenn a domboldalon, közvetlenül a kastély alatt. A többi szálloda Hohenswangauban az Alp tó környékén van. Számos szálláslehetőség kínálkozik még Schwangauban, vagy Füssenben is. Ezt a szállót egy barátnőm fedezte fel néhány hete, amikor a kastélynál jártak, és beültek egy kávéra. Kiderült, hogy szinte a teljes személyzet magyar.
Van egy német honlap, amin keresztül már több alkalommal foglaltam szállást, (a világ minden táján vannak szállodaajánlataik, még Pekingben is rajtuk keresztül találtunk szállodát,) most is e lap segítségével foglaltunk szobát: http://hotels.germany-bookings.com
Egy kétágyas szoba reggelivel két személyre 57 Euróba kerül. A szobák tiszták, de a zuhany és a WC a folyosón található. Ezt a hiányosságot azonban többszörösen ellensúlyozza a személyzet kedvessége és segítőkészsége. Bármiben készséggel álltak a rendelkezésünkre, sok információt kaptunk tőlük, különösen Szilviától, akinek ezúton is köszönjük kellemes társaságát.
Az étterem árai kedvezőek, a napi kínálatban szereplő ételek ára 10 Euró alatt van. A büfében egyszerű tradicionális német harapnivalót kínálnak, különböző kolbászféléket 4 euró körül.
A szobánk ablaka pont a büfére nézett, ezért egy kicsit aggódtunk, hogy esetleg hangos lesz, de 7 órakor már a takarítással is végeztek, így semmi nem zavarta nyugalmunkat.
Az idő még hűvüs volt, de csodálatosan sütött a nap, ezért reggeli után felmentünk a neuswansteini kastélyhoz, hogy készítsünk néhány képet napos időben is.
Még nem indult el a vezetés, de már megtelt a kastély udvara turistákkal, főként japánokkal, akik imádnak bohókás pózokban fényképezkedni. Mindig mutatnak valamit, de minimum féllábon állnak.
II. Miksa kastélya Hohenschwangauban
Mikor mindent lefényképeztünk, a legrövidebb úton – ami csak nyáron, tehát hó és jégmentes időben használható – lementünk a Ticket Centerbe, és átvettünk az ingyenes belépőt a Hohenswangau kastélyba.
A jegy ára ide is 9 Euróba kerül. Itt is ugyanolyan beléptető rendszer működik, mint a fenti kastélyban, a jegyet időpontra adják.
Mivel még volt vagy másfél óránk, lesétáltunk a tóhoz. Az idő egyre melegebb lett, és a nap is ragyogóan sütött. Vasárnap lévén megtelt a város látogatókkal.
Felmentünk a kastélyhoz és a maradék időnket a kastély udvarában töltöttük el.
Megnéztük a híres Oroszlános kutat, valamint a Hattyú vízköpőt, - bár lehet, hogy inkább szökőkút. Aztán végre ránk került a sor.
Egy igazi várkapun léptünk be a kastélyba. A váróban lovagi páncélok álltak őrt. Itt még lehetett fényképezni, de a kastély többi részében már tilos volt.
Ez a kastély is nagyon igényesen és gazdagon van berendezve. Tulajdonosa – II. Miksa II. Lajos apja – szintén Wagner és opera rajongó volt. Lajos feltehetőleg apjától örökölte Lohengrin és Parsifal iránti lelkesedését. A hattyút, mint valami védjegyet itt is megtaláljuk.
A kastély és berendezései különböző korban készültek. Az első teremben látható biliárd asztal eredeti 18. századi darab. Ebben a szobában több vitrinszekrényben díszes porcelánokat láthattunk. A falakat operarészletek díszítik. A király fogadótermében egy óriási, legalább két méter átmerőjű csillár függött, mondanom sem kell, hogy az izzókat hattyúfoglalatba lehet beilleszteni.
A felső szinten volt a Marie királyné lakosztálya, és egy apró kápolna. A csodálatos berendezési tárgyak mellett minden szobából fantasztikus kilátás nyílt a tóra és a mögötte magasodó már havas hegycsúcsokra.
Szerencsére a kifelé fényképezést megengedték, így nem csak a hegyeket, hanem néhány berendezési tárgyat is sikerült megörökítenem.
Többek között egy olyan vendégágyat, amelyen a kis termetű vendég alul feküdhetett, míg a magas vendégnek az ágy magasított részén ágyaztak meg. Az ágy fölött a falat, csakúgy mint más szobákban, gyönyörű freskó díszíti. Egy másik szobának egy nyugalmas szegletében dolgozószobát alakítottak ki. Itt ért véget a vezetés.
Ennek a kastélynak is csodálatos volt a berendezése, és a falak díszítése. Az egész hely hangulata elragadó volt. Nagyon örülök, hogy sikerült megnéznünk.
Lehet összevont jegyet is venni a két kastélyba, ha valaki egy nap alatt nézi meg mindkettőt. Ez a jegy 15 Euróba kerül, de azt hiszem, ha igazán élvezni akarjuk az itt tartózkodást, akkor célszerűbb két napra elosztani és más természeti látnivalókkal ötvözni a programot.
A Tegelberg meghódítása
Mivel még csak fél egy körül járt, elhatároztuk, hogy felmegyünk a Tegelbergre. Az Információs Irodánál buszra szálltunk (73-as vagy 78-as busz indul minden óra 13 perckor) és kb. 7-8 perc utazást követően megérkeztük a Tegelbahn alsó állomására. A busz közvetlenül a felvonó és a nyári ródlipálya előtt áll meg.
Mivel hétvége volt, és az idő is ideális egy családi kirándulásra, tele volt a parkoló autókkal. Volt, aki bakancsot húzott , vándorbotot fogott és gyalog vágott neki a csúcs meghódításának, de az emberek többsége hozzánk hasonlóan a kényelmesebb utat választotta.
Megvettük a jegyeket – az oda- visszaút személyenként 16 Euróba kerül. A kabinba egyszerre 38 ember fér el, igaz eléggé szorosan. Az alsó állomás tengerszint feletti magassága 1000 méter körül van, a felső állomás 900 méterrel magasabbra. A pálya hosszára vonatkozóan nem találtam adatot, de biztosan van 2-3 kilométer. Bármennyire hihetetlen, mindössze egy helyen, a felső állomás közelében van egyetlen alátámasztása.
A felvonó néhány perc alatt ért fel a felső állomásra. Közvetlenül a Tegelbergbahn végállomása mellett működik egy Panoráma vendéglő, néhány méterrel alatti egy királyi vendégház vagy hasonló nevet viselő másik étterem.
Mindkét helyen rengeteg ember ült kinn a teraszok, szinte minden asztal foglalt volt. Körülnéztünk és visszamentünk a felvonóhoz, ahonnét a sárkányrepülők és a paplanernyőzők startoltak. Mikor ott voltunk, leginkább csak kényszeredetten várakoztak, ugyanis teljes szélcsend volt. Az eligazító tábla szerint 20 perc alatt lehet feljutni a gerincre. Úgy gondoltuk, hogy teszünk egy kísérletet, annak ellenére, hogy sem a cipőnk, sem az öltözékünk nem volt igazán alkalmas hegymászásra. Nem beszélve arról, hogy botunk sem volt, ami segítette volna a csúszós havon történő közlekedést.
Az út igen változatos volt, attól függően, hogy érte-e a napsütés vagy sem. A napos részeken megolvadt a hó, és sárban tocsogtunk. A bokrok mögötti részeken, ahová nem jutott a nap melegéből, megmarad a hó, amit az előttünk járók keményre és csúszósra tapostak. Ezeken a részeken csak araszolni tudtunk, mert az emelkedés szöge miatt nagyon csúszós volt az út. Egészen a gerincig váltakozott a jeges és sáros út. Ennek ellenére minden nehézség nélkül felértünk a táblán szereplő időn belül.
A gerincen pihentünk egyet, majd újabb célt tűztünk ki magunk elé, egy magasabb csúcsot. Itt már kicsit nehezebb volt az út, mert köveket kellett kerülgetni, melyek időnkét instabillá váltak, miután a megolvadt hólé kimosta alóluk a talajt. De ezen a szakaszon is sikeresen túljutottunk, mikor a következő pihenőhelyen egy tábla várt, melyen az állt: „Veszélyes szakasz, csak gyakorlott mászóknak”.
Mivel nem vagyok teljesen felelőtlen, és mint említettem az öltözetünk sem volt igazán alkalomhoz illő, röviden számba vettük, hogy mi vajon beletartozunk-e az említett csoportba.
Mit is másztunk meg eddig: néhány piramist Mexikóban és Guatemalában, a Kínai Nagy Falat, aztán meghódítottuk Machu Pichut, és még néhány hegyet-dombot Cuzco környékén. Ezek azonban többnyire lépcsőn megközelíthető helyek voltak, és minden alkalommal ideális volt az időjárás. Ha őszinte akarok lenni, hegyet egyáltalán nem másztam még eddig.
Némi tétovázás után elindultunk a veszélyes úton. Néhány méter után láttuk, hogy az út lényegesen megváltozott. Egyre meredekebb lett a vezetése, néhol fel kellett kapaszkodni a sziklafalra, mert elfogyott a hegyoldal szélén vezető nyomvonal. A szikla oldalába rögzített láncba kapaszkodtunk, úgy araszoltunk felfelé. A csúcs tetején egy kereszt állt.
Ráfordultunk az utolsó szakaszra, ahol már komolyan mászni kellett. Néhány méter megerőltető kapaszkodás után be kellett látnom, hogy mégsem vagyok gyakorlott mászó. Az utcai félcipő, a hosszú kabát és a vállamra akasztott táska sem igazán könnyített a dolgon, és egyre jobban kétségem támadt, hogy sikerül-e feljutnom. Mivel nem akartam felesleges kockázatot vállalni, visszafordultam. A felkapaszkodásnál már csak a visszaút volt nehezebb, de végül szerencsésen visszaértünk a Panoráma teraszhoz.
Mivel a mászástól jól megéheztünk, beültünk egy kis harapnivalóra. A terasz átlátszó műanyag fallal volt szélvédetté téve, ahová beszorult a meleg. Először a kabátot vettük le, majd egymás után a pulóvereket is, végül egy szál trikóban élveztük az ajándék meleget.
Az étlapon a sütemények és italok mellett egyszerűbb ételek is szerepeltek. A hely különlegességét figyelembe véve az árak meglepően alacsonyak voltak. A kolbászféléket 3-4 Euró körül kínálták, hasonló áron voltak a levesek, a tészták 6-7 Euróba kerültek. Én egy igazi házi májgombóclevest kértem és utána egy almás rétest vanília öntettel. Nagyon finom volt, nem lehetett hibát találni benne. A férjem egy helyi specialistát kért, - amely engem a sztrapacskára emlékeztetett. Apró nokedli szerű tészta sajtmártással, a tetején pirított hagymával, és hozzá egy korsó sört. Az egészért 16 Eurót fizettünk – a világ egyik legszebb helyén.
Aki az alsó állomáson 3 és 4 óra között vált jegyet, az a Panoráma teraszon ajándékba kap egy csésze meleg italt és egy süteményt (ennek értéke kb. 6 Euró.)
Mivel ottjártunkkor már vége volt a nyári szezonnak, 5 órakor jött le az utolsó felvonó. Kérdéses, hogy aki három után indul fel, az tud-e nézelődni, ha a vendéglőbe is beül fogyasztani. Minden esetre elég sokan mutatták fel a jegyüket fizetéskor. Lefelé telt ház volt a kabinban, ahová két kutya is bezsúfolódott, és mivel nem szimpatizáltak egymással, és valószínűleg az utazás ezen formája iránt sem rajongtak, végigugatták az utat. Kész megkönnyebbülés volt, mikor lenn kiszálltunk.
A felvonó alsó állomásán vagy egy római villa maradvány, amely ingyenesen megnézhető, (kb. öt percet igényel,) valamint egy nyári ródlipálya, amely szerencsénkre október elején még nyitva volt.
Egy menet 15 éves kor alatt 2 Euró, 6 menet 9 Euróba kerül. 15 éves kor felett egy menet 2,50, hat menet 10 Euró. Ahogy elnéztem a szánkózók arcát, azt hiszem az apukák érezték jobban magukat.
Mivel nagyon kellemes volt az idő, úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk vissza. Út közben nagyon sok túrázóval találkoztunk, akik hozzánk hasonlóan élvezték a kellemes őszi meleg időt. Átvágtunk egy réten, ahol tehenek legelésztek – illetve néhány tehén és egy pár bika. Egy kicsit aggódtam, főként a bikák miatt, de ügyet sem vetettek ránk. Meglepődve láttuk, hogy a rét tele van nyíló krókuszokkal, pedig ez a virág kifejezetten kora tavasszal nyílik. Úgy tűnik, az enyhe idő megtévesztette a növényeket.
Az út a kastély alatt belecsatlakozott abba az útba, ami a szállótól vezetett le a parkolókon át az Információs Központhoz és a buszmegállóhoz. Lesétáltunk az Alp tóhoz. Olyan tökéletes volt a szélcsend, hogy a tó meg sem rezzent. A hegyoldalban lévő színes fák visszatükröződtek a tó vizében.
Legszívesebben késő estig ott üldögéltem volna, vagy még tovább is. Volt valami különleges abban, ahogy a színek játszadoztak a lemenő nap fényében, alig tudtunk betelni vele.
Ahogy kezdett lemenni a nap, elindultak a turista buszok, és lassan kiürült a város. Az ajándékboltok és a büfék bezártak, mi is elindultunk haza. Útközben rengeteg emberrel találkoztunk, akik a kastélytól jöttek le. Mindenki örömtől sugárzó arccal bandukolt az úton lefelé. Látszott, hogy nekik is csodálatos napjuk volt. Azt hiszem ehhez nincs is mit hozzátennem.
Egyéb információk:
Németország turisztikai honlapja magyar nyelven: www.nemetorszag.travel
Ha beszámolóm alapján valaki kedvet kapna a látogatáshoz, annak adok néhány támpontot az odautazást, és az eligazodást illetően.
Utazás vonattal:
Budapest Keleti Pályaudvarról indul 20.20-kor a Kálmán Imre EN (Euronight vonat) amely reggel 6.15-kor érkezik München Haupt-Bahnhofra. Innen egy másik vonattal juthatunk el Füssenbe (6.51-kor indul az első vonat, erről Kaufbeugenben kell átszállni a Füsseni vonatra) vagy egy későbbi közvetlen vonatot is választhatunk.
A német vasutak menetrendje itt tekinthető meg: www.bahn.de
A MÁV kedvezményes áron kínál vonatjegyet Münchenbe. Egy útra szóló 2. osztályú jegy már 29 Euróért megvásárolható. A kényelmesebb utazást lehetővé tevő fekvőkocsis jegy ára 4 személyes fülkében 59 Euró, 6 személyes fülkében 49 Euró. A hálókocsi jegyekért 3 személyes fülkében 69, kétszemélyes fülkében 79 Eurót kell fizetni.
Bővebb információ itt: www.mav-start.hu
München – Füssen vonatjegy ára 21 Euró.
Visszafelé 23.45-kor indul München főpályaudvaráról a vonat Budapestre, másnap reggel 9.23-korérkezik a Keleti Pályaudvarra.
A kastélyok nyitvatartási idejét, az aktuális jegyárakat és egyéb információkat itt lehet megtalálni: www.neuschvanstein.de
Remélem sikerült kedvet csinálnom a kastélytúrához.
