Kappadókia
Ha mindenképpen választanom kellene, hogy mi tetszett a legjobban Törökországban, akkor szinte bizonyosan a Közép-Anatólia szivében fekvő Göremét választanám. Ez a kis falucska és környéke különösen sötétedés után olyan mintha egy szines képeskönyv lapjai keltek volna életre.
A természeti erők pajkos játéka következtében a föld felszinét kúp alakú képződmények tarkítják, melyet már az időszámításunk előtti időben is lakóhelyként használtak az emberek. De nem csak a föld felszinén vájtak barlangokat a kövekbe, hanem a föld alatt is nagyon komoly lakótelepeket hoztak létre.
Szinte valamennyi nagyvárosból közvetlen buszjárat közlekedik Göremébe. Mi egy éjszakai busszal utaztunk Selcukból Anatólia méltán legnépszerűbb turista központjába. Utazásunk során több karavánszeráj mellett haladtunk el, melyek ma szálláshelyént, étteremként működnek. Eredetileg úgy terveztük, hogy Konyában megszakítjuk utunkat és megtekintjük a híres táncoló dervisek városát, de végül átszerveztük a programot, mert kiderült hogy utazásunk időpontjában semmilyen bemutató, illetve ünnepség nem várható.
Aksaray illetve Kayseri volt a két közbenső állomás, ahol egy rövid városnézésre megálltunk. Szerettünk volna egy túrát tenni az Ihlara folyó völgyében, amely számos látnivalót nyújt az érdeklődők számára. Mivel éppen vasárnap értünk oda, a buszok nagy többsége nem közlekedett, ezért egy későbbi napra halasztottuk a kirándulást, - amely a későbbiekben jó döntésnek bizonyult, ugyanis Göreméből szervezett túrák indultak igen kedvező áron.
Göreme
Kezünkben több tucat szállásajánlattal késő délután szálltunk le a város szivében található buszpályaudvaron. Túr sokat nem kellett kérdezősködnünk, mivel számos nyíl jelezte a vendégházak, panziók, hotelek helyét.
Több barlangszállóban is próbálkoztunk, de a legnépszerűbb helyeken mindenütt telt ház volt, annak ellenére, hogy már a szeptember közepi utószezonban érkeztünk. A szállással kapcsolatban nem voltak túlzott igényeink, mindössze egy vágyam volt, hogy egy igazi barlanlakásban lakjunk. Végül sikerült találnunk egy szállodát, ahol kaptunk egy csodálatos barlangszobát jakuzzival meg minden extrával. A szobához tartozott egy hatalmas terasz ahol esténként üldögéltünk és gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Délután vacsora előtt egy pohár ital mellett tervezgettük a másnapi programot, közben újból és újból megcsodáltuk a szoszédos Uchisar várát.
Uchisar
Egy hónapos törökországi kalandozásunk egyik legizgalmasabb napja lett a könnyednek igérkező uchisari kirándulás. A két szomszédos város közötti utat odafelé alig egy óra alatt tettük meg, úgy hogy közben a Göreme szélén lévő összes barlanglakba és régi tempommaradványba be- vagy felmásztunk. Aztán kiértünk a főútvonalra és ismét megállapítottuk, hogy kár lett volna autóbuszra szállni, mert annyi de annyi érdekes dolgot láthat az ember útközben. Az országútról letekintve szinte az egész városka a lábunk alatt hevert.
Némi gyaloglást követően hamarosan az uchisari vár alatt találtuk magunkat. Mi pont a bejárattal ellentétes oldalon értük el a várat, így ott keztük el a bevételét. Egyik üregből a másikba keveredtünk, hol felfelé másztunk, hol lefelé ereszkedtünk, de egyszer elértük azt a pontot, ahonnét sehová sem lehetett továbbjutni. Éppen vissza akartunk fordulni, hogy megkeressük a bejáratot, mivel messziről láttuk, hogy fel lehet menni egészen a tetejéig, csak mi rossz kiindulási pontot választottunk. Persze rögtön előkerült egy segítőkész török, aki végül visszakalauzolt az útelágazásig, ahonnét már könnyűszerrel eljutottunk a bejárathoz. A belépő befizetése után először a bejáratnál kialakított kiállítást néztük meg, majd felkapaszkodtunk a fellegvár tetejére. Alighogy feljutottunk a csúcsra, máris eleredt az eső. Gyorsan kerestünk egy üreget, majd néhány perc múlva ragyogó napsütésben ismét visszamentünk fényképezni. Mint látszik, nyoma sincs a felhőnek.
El lehet képzelni, hogy milyen mesés éjszakai kivilágításban, amit a teraszunkról is látni lehet.
A vár meghódítását követően úgy gondoltuk, hogy barangolunk egy kicsit a környéken, felfedezünk néhány különleges természetalkotta képződményt, majd egy másik úton indulunk haza.
A város peremén először Pom-pom házára akadtunk rá, mi legalábbis így neveztük ezt a jópofa alakzatot.
A fellegvárból így látszott az alatta elhelyezkedő terület. Nagyon látványos a vidék, ezért is gondoltuk, hogy nem az országúton, hanem a "kanyonban" terünk vissza Göremébe.
Az út első részét lankás területen tettük meg, aztán elértük a sziklafal peremét. Ez még nem lett volna baj, annak ellenére, hogy nem találtuk völgybe vezető utat. Több kirándulót láttunk lent bandukolni, akik szintén az után érdeklődtek, hogy hol van a sziklákra vezető út, mivel ők sem találták.
A baj akkor kezdődött, amikor ismét esni kezdett az eső. A sziklákat boritó néhány cm vastag agyagos, mészköves földréteg átázott, és rendkivül csúszóssá vált. Komoly erőfeszítést igényelt, hogy ne csússzunk a sziklafal széle felé. Mivel látszott, hogy most nem csak néhány csepp fog esni, próbáltunk valami üreget keresni, de persze most nem volt egy sem a közelben. Az eső egyre jobban esett, és az út is elfogyott előttünk. Elindultunk visszafelé, és próbáltunk felfelé araszolni a sziklafalhoz, amely talán némileg véd az esőtől.
Úgy terveztük, hogy megvárjuk amíg eláll az eső, és visszamegyünk addig a pontig, ahol letértünk a hazafelé vezető útról. Egy férfi jött felénk a kutyájával, amolyan kicsit flúgos hajléktalan féle. Egy kicsit meg is ijedtem tőle, mert nem tudtam, hogy jó szándékkal közeledik-e. Minden esetre igen jól ismerte a környékét, mert felajánlotta, hogy elkalaúzol. Persze közben egyfolytában pénzt kért tőlünk, meg bármit ami van nálunk, cigarettát, elemet, tollat stb. Közben fura helyeken vezetett. Volt, hogy egy másfél méteres szikláról kellett lemászni úgy, hogy alattunk csak egy keskeny perem volt. Ő ment elöl a kutyával, a férjem utánna, én meg mögöttük. Hát elégge be voltam rezelve. Attól féltem, hogy esetleg lelök vagy valami. Időnként megálltunk, akkor megint pénzt kért. Végül leértünk a völgy aljára, ahol összetalálkoztunk más kirándulókkal is. Kifizettük az emberünket, aki keveselte a tőlünk kapott pénzt (kb. 500 Ft-ot, de azt hiszem, ha ennek többszörösét adtuk volna, akkor is próbálkozott volna még egy kicsit). Mikor látta, hogy többre nincs esélye, hozzácsapódott egy másik csoporthoz, hátha szükségük van egy vezetőre.
Az út további részét már minden bonyodalom nélkül tettük meg, de igen csak nagy kő esett le a szívünkről, hogy épségben visszaértünk a szállásunkra. Este a vacsoránál értékeltük a napot, hm. finoman szólva igen kalandosra sikerült.
A vacsora utáni sétánk során az egyik könyvesboltban ráakadtunk egy Kappadókia című albumra, amely tele volt csodálatosabbnál csodálatosabb képekkel.
El is határoztuk, hogy nem elégszünk meg Göreme látnivalóival, hanem kirándulást teszünk a szomszédos Pasabagira és Zelvébe is, ahol ugyancsak különleges képződményeket alkotott a természet.
Másnap délelőtt a Göreme melletti Szabadtéri Múzeumhoz sétáltunk el, ahol csodálatos régi templomokat néztünk meg.
Kirándulás Pasabagiba
Kora délután a városból kivezető út melletti buszmegállóban várakoztunk, amikor egy autó állt meg mellettünk. Kicsit meglepődtünk, mert nem integettünk, sőt még csak stoppolási szándékunk sem volt, de a vezető felajánlotta, hogy elvisz Avanosba. Mondtuk, hogy mi csak Pasabagiig szeretnénk menni. Végül megegyeztünk, hogy elmegyünk vele Avanosba, megnézzük a szőnyegüzemet, majd visszafelé bevisz Pasabagira. Mint kiderült, amolyan felhajtó volt, aki turistákat vitt különféle kereskedőkhöz némi komisszióért cserébe.
Megnéztük a szőnyegüzemet, ahol egy rövid bemutatót tartottak arról, hogy a selyemhernyó gubólyából hogyan lesz selyemfonal és szőnyeg, majd egy másik teremben különféle szőnyegeket kínáltak eladásra. Úgy gondoltuk, hogy előbb szabadulunk, ha őszintén megmondjuk, hogy eszünk ágában sincs szőnyeget vásárolni. Az üzletvezető is látta, hogy kár erőlködnie, ezért egy rövid teázás után kikisért és elbúcsúzott.
Barátunk ott állt a bejárat előtt az autóval, és ígéretéhez híven elvitt a pasabagi sziklákhoz, majd elbúcsúztunk.
Az itt található képződmények a legérdekesebbek egész kappadókiában. Azért különösek, mert minden sziklának kalapja van. A különböző földtörténeti korban keletkezett üledékek élesen elválnak egymástól. Néhány furcsak alakzat álljon ítt ízelítőül.
Pasabagiból átsétáltunk a kb. 2-3 kilométerre lévő Zelvébe, ahol a Göreméhez hasonló szabadtéri múzeumot néztük meg.
Ismét a föld alatt Kaymakliban
Búcsú Göremétől
