2007. november 23., péntek

Varázslatos Törökország 7. rész


Kappadókia

Ha mindenképpen választanom kellene, hogy mi tetszett a legjobban Törökországban, akkor szinte bizonyosan a Közép-Anatólia szivében fekvő Göremét választanám. Ez a kis falucska és környéke különösen sötétedés után olyan mintha egy szines képeskönyv lapjai keltek volna életre.

A természeti erők pajkos játéka következtében a föld felszinét kúp alakú képződmények tarkítják, melyet már az időszámításunk előtti időben is lakóhelyként használtak az emberek. De nem csak a föld felszinén vájtak barlangokat a kövekbe, hanem a föld alatt is nagyon komoly lakótelepeket hoztak létre.

Szinte valamennyi nagyvárosból közvetlen buszjárat közlekedik Göremébe. Mi egy éjszakai busszal utaztunk Selcukból Anatólia méltán legnépszerűbb turista központjába. Utazásunk során több karavánszeráj mellett haladtunk el, melyek ma szálláshelyént, étteremként működnek. Eredetileg úgy terveztük, hogy Konyában megszakítjuk utunkat és megtekintjük a híres táncoló dervisek városát, de végül átszerveztük a programot, mert kiderült hogy utazásunk időpontjában semmilyen bemutató, illetve ünnepség nem várható.

Aksaray illetve Kayseri volt a két közbenső állomás, ahol egy rövid városnézésre megálltunk. Szerettünk volna egy túrát tenni az Ihlara folyó völgyében, amely számos látnivalót nyújt az érdeklődők számára. Mivel éppen vasárnap értünk oda, a buszok nagy többsége nem közlekedett, ezért egy későbbi napra halasztottuk a kirándulást, - amely a későbbiekben jó döntésnek bizonyult, ugyanis Göreméből szervezett túrák indultak igen kedvező áron.


Göreme

Kezünkben több tucat szállásajánlattal késő délután szálltunk le a város szivében található buszpályaudvaron. Túr sokat nem kellett kérdezősködnünk, mivel számos nyíl jelezte a vendégházak, panziók, hotelek helyét.

Több barlangszállóban is próbálkoztunk, de a legnépszerűbb helyeken mindenütt telt ház volt, annak ellenére, hogy már a szeptember közepi utószezonban érkeztünk. A szállással kapcsolatban nem voltak túlzott igényeink, mindössze egy vágyam volt, hogy egy igazi barlanlakásban lakjunk. Végül sikerült találnunk egy szállodát, ahol kaptunk egy csodálatos barlangszobát jakuzzival meg minden extrával. A szobához tartozott egy hatalmas terasz ahol esténként üldögéltünk és gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban. Délután vacsora előtt egy pohár ital mellett tervezgettük a másnapi programot, közben újból és újból megcsodáltuk a szoszédos Uchisar várát.


Uchisar

Egy hónapos törökországi kalandozásunk egyik legizgalmasabb napja lett a könnyednek igérkező uchisari kirándulás. A két szomszédos város közötti utat odafelé alig egy óra alatt tettük meg, úgy hogy közben a Göreme szélén lévő összes barlanglakba és régi tempommaradványba be- vagy felmásztunk. Aztán kiértünk a főútvonalra és ismét megállapítottuk, hogy kár lett volna autóbuszra szállni, mert annyi de annyi érdekes dolgot láthat az ember útközben. Az országútról letekintve szinte az egész városka a lábunk alatt hevert.

Némi gyaloglást követően hamarosan az uchisari vár alatt találtuk magunkat. Mi pont a bejárattal ellentétes oldalon értük el a várat, így ott keztük el a bevételét. Egyik üregből a másikba keveredtünk, hol felfelé másztunk, hol lefelé ereszkedtünk, de egyszer elértük azt a pontot, ahonnét sehová sem lehetett továbbjutni. Éppen vissza akartunk fordulni, hogy megkeressük a bejáratot, mivel messziről láttuk, hogy fel lehet menni egészen a tetejéig, csak mi rossz kiindulási pontot választottunk. Persze rögtön előkerült egy segítőkész török, aki végül visszakalauzolt az útelágazásig, ahonnét már könnyűszerrel eljutottunk a bejárathoz. A belépő befizetése után először a bejáratnál kialakított kiállítást néztük meg, majd felkapaszkodtunk a fellegvár tetejére. Alighogy feljutottunk a csúcsra, máris eleredt az eső. Gyorsan kerestünk egy üreget, majd néhány perc múlva ragyogó napsütésben ismét visszamentünk fényképezni. Mint látszik, nyoma sincs a felhőnek.

El lehet képzelni, hogy milyen mesés éjszakai kivilágításban, amit a teraszunkról is látni lehet. 

A vár meghódítását követően úgy gondoltuk, hogy barangolunk egy kicsit a környéken, felfedezünk néhány különleges természetalkotta képződményt, majd egy másik úton indulunk haza.

A város peremén először Pom-pom házára akadtunk rá, mi legalábbis így neveztük ezt a jópofa alakzatot.

A fellegvárból így látszott az alatta elhelyezkedő terület. Nagyon látványos a vidék, ezért is gondoltuk, hogy nem az országúton, hanem a "kanyonban" terünk vissza Göremébe. 


Az út első részét lankás területen tettük meg, aztán elértük a sziklafal peremét. Ez még nem lett volna baj, annak ellenére, hogy nem találtuk völgybe vezető utat. Több kirándulót láttunk lent bandukolni, akik szintén az után érdeklődtek, hogy hol van a sziklákra vezető út, mivel ők sem találták.

A baj akkor kezdődött, amikor ismét esni kezdett az eső. A sziklákat boritó néhány cm vastag agyagos, mészköves földréteg átázott, és rendkivül csúszóssá vált. Komoly erőfeszítést igényelt, hogy ne csússzunk a sziklafal széle felé. Mivel látszott, hogy most nem csak néhány csepp fog esni, próbáltunk valami üreget keresni, de persze most nem volt egy sem a közelben. Az eső egyre jobban esett, és az út is elfogyott előttünk. Elindultunk visszafelé, és próbáltunk felfelé araszolni a sziklafalhoz, amely talán némileg véd az esőtől. 

Úgy terveztük, hogy megvárjuk amíg eláll az eső, és visszamegyünk addig a pontig, ahol letértünk a hazafelé vezető útról. Egy férfi jött felénk a kutyájával, amolyan kicsit flúgos hajléktalan féle. Egy kicsit meg is ijedtem tőle, mert nem tudtam, hogy jó szándékkal közeledik-e. Minden esetre igen jól ismerte a környékét, mert felajánlotta, hogy elkalaúzol. Persze közben egyfolytában pénzt kért tőlünk, meg bármit ami van nálunk, cigarettát, elemet, tollat stb. Közben fura helyeken vezetett. Volt, hogy egy másfél méteres szikláról kellett lemászni úgy, hogy alattunk csak egy keskeny perem volt. Ő ment elöl a kutyával, a férjem utánna, én meg mögöttük. Hát elégge be voltam rezelve. Attól féltem, hogy esetleg lelök vagy valami. Időnként megálltunk, akkor megint pénzt kért. Végül leértünk a völgy aljára, ahol összetalálkoztunk más kirándulókkal is. Kifizettük az emberünket, aki keveselte a tőlünk kapott pénzt (kb. 500 Ft-ot, de azt hiszem, ha ennek többszörösét adtuk volna, akkor is próbálkozott volna még egy kicsit). Mikor látta, hogy többre nincs esélye, hozzácsapódott egy másik csoporthoz, hátha szükségük van egy vezetőre. 

Az út további részét már minden bonyodalom nélkül tettük meg, de igen csak nagy kő esett le a szívünkről, hogy épségben visszaértünk a szállásunkra. Este a vacsoránál értékeltük a napot, hm. finoman szólva igen kalandosra sikerült. 

A vacsora utáni sétánk során az egyik könyvesboltban ráakadtunk egy Kappadókia című albumra, amely tele volt csodálatosabbnál csodálatosabb képekkel.  

El is határoztuk, hogy nem elégszünk meg Göreme látnivalóival, hanem kirándulást teszünk a szomszédos Pasabagira és Zelvébe is, ahol ugyancsak különleges képződményeket alkotott a természet.

Másnap délelőtt a Göreme melletti Szabadtéri Múzeumhoz sétáltunk el, ahol csodálatos régi templomokat néztünk meg.

Kirándulás Pasabagiba

Kora délután a városból kivezető út melletti buszmegállóban várakoztunk, amikor egy autó állt meg mellettünk. Kicsit meglepődtünk, mert nem integettünk, sőt még csak stoppolási szándékunk sem volt, de a vezető felajánlotta, hogy elvisz Avanosba. Mondtuk, hogy mi csak Pasabagiig szeretnénk menni. Végül megegyeztünk, hogy elmegyünk vele Avanosba, megnézzük a szőnyegüzemet, majd visszafelé bevisz Pasabagira. Mint kiderült, amolyan felhajtó volt, aki turistákat vitt különféle kereskedőkhöz némi komisszióért cserébe. 

Megnéztük a szőnyegüzemet, ahol egy rövid bemutatót tartottak arról, hogy a selyemhernyó gubólyából hogyan lesz selyemfonal és szőnyeg, majd egy másik teremben különféle szőnyegeket kínáltak eladásra. Úgy gondoltuk, hogy előbb szabadulunk, ha őszintén megmondjuk, hogy eszünk ágában sincs szőnyeget vásárolni. Az üzletvezető is látta, hogy kár erőlködnie, ezért egy rövid teázás után kikisért és elbúcsúzott. 

Barátunk ott állt a bejárat előtt az autóval, és ígéretéhez híven elvitt a pasabagi sziklákhoz, majd elbúcsúztunk. 

Az itt található képződmények a legérdekesebbek egész kappadókiában. Azért különösek, mert minden sziklának kalapja van. A különböző földtörténeti korban keletkezett üledékek élesen elválnak egymástól. Néhány furcsak alakzat álljon ítt ízelítőül.



A háromtornyos kastély


Pasabagiból átsétáltunk a kb. 2-3 kilométerre lévő Zelvébe, ahol a Göreméhez hasonló szabadtéri múzeumot néztük meg. 

Ismét a föld alatt Kaymakliban



Búcsú Göremétől

2007. október 27., szombat

Varázslatos Törökország 6. rész


Kirándulás Epheszoszba




Korán ébredtünk ezen a reggelen is, mert tudtuk, hogy meleg napnak nézünk elébe, és szerettünk volna minél korábban elindulni. Tapasztaltuk, hogy a délelőtti órákban még elviselhető a hőmérséklet, de a déltájban a romváros kövei között igencsak megszorul a levegő.

Reggeli után a Homeros panzió kisbuszával elindultunk a várostól kb. 8 km távolságba lévő Efes romjaihoz. A távolság meghatározásában nem lesznek egyértelműek az információk, mert van, ahol 3-4, van ahol 7-8 km távolságot mutatnak a táblák de mindkét állítás igaz, mert a területnek két bejárata van, és attól függ, hogy melyik kaput célozza meg az ember. A panzió busza a távolabbi (fő)bejáratnál tett ki, így a visszaút során nem kell olyan sokat gyalogolni, ha valaki úgy dönt, hogy az egész napos túra után még van kedve és ereje hazagyalogolni.

A bejáratnál már csoportok tömege várakozott. A 10 TYL leszurkolása után az előző nap vásárolt Epheszosz színes albummal a kezünkben indultunk felfedező utunkra.



A várostól távolabb eső bejáraton belépve az első komolyabb látnivaló egy ovális, színházszerű építmény, amely a törvényhozásnak adott helyet. A lépcsősorok alatt átjárók és folyosók húzódnak.


Az épület körül rengeteg faragott kő hever a fűben, amelyek egykor az épület díszítő elemei voltak.



A régészeti terület tulajdonképpen egy fejlett, modern városközpont, ahol a fontos középületek mellett – templom, fürdő, nyilvános illemhely, piactér és az arisztokrácia lakásai is megtalálhatóak.




A leírások szerint Epheszosz városát kb. négyezer évvel ezelőtt alapították ión hajósok. A gazdag kereskedők igényes házakat építettek, színházat hoztak létre, az utakat kővel burkolták, az agorán élénk kereskedelem folyt.



A gazdag városi polgárok az őslakosok szentélye helyén új templomot emeltek Artemisz istennő tiszteletére. Szerencsés módon az építkezés hosszú évei alatt lezajlott háborúk nem akadályozták a templom létrejöttét, sőt még az ellenséges uralkodók is támogatást nyújtottak az építkezéshez. Ie. 560-ban Krőzus király vagyonával segítette a szentély felépítését. Ez az épület 51 x 105 méter alapterületű volt, és 127 darab, 18 méter magas márványoszlop tartotta a cédrusfából készített tetőszerkezetet. Belsejében helyezkedett el az istennő két méteres szobra.

A csodálatos templom azonban hamarosan szörnyű tűz martaléka lett. Nagy Sándor születésének napján (Ie. 356-ban) egy Herostratus nevű férfi felgyújtotta, és egy éjszaka alatt porig égett. Artemisz fából készült szobra szinte a csodával határos módon túlélte a tüzet.

A város lakói elhatározták, hogy az istennő épségben maradt szobrának új, a korábbinál szebb és nagyobb templomot emelnek. Az új épület alapterülete 65 x 125 méteres lett, azonban a régi templom szerkezetét követte. A régi oszlopok helyére kerültek az új oszlopok. A munkálatok több évtizedig tartottak és az újjáépített Artemisszion lett a hellén kereskedőváros központja és az ókori világ egyik csodája. A templom túlélte a római birodalom hódításait – mivel a rómaiak Artemisz istennőt Dianával – a vadászat római istennőjével azonosították.



Az új templom közel négyszáz évig állt, amikor a gótok kifosztották és 262-ben lerombolták. Ezt követően a város elvesztette jelentőségét és hanyatlásnak indult.



Az impozáns templomnak mindössze néhány oszlopát sikerült rekonstruálni, amelyek ma is hirdetik Epheszosz egykori nagyságát és Artemisz személyének fontosságát.

A templom feltárása során előkerült díszítő elemek, valamint a templomban őrzött ékszerek az selcuki városi múzeumban vannak kiállítva, csakúgy mint Artemisz istennő szobrának mása is.




A kövezett út mentén a fürdő épületének falai magasodnak. Az impozáns főbejáraton áthaladva végigjárhatjuk a fürdő különböző helyiségeit, a fűtött társalgót, az öltözőket, a hideg- meleg és gőzfürdőt, a kisebb privát szobákat, ahol az előkelőségek elkülönülve élvezhették a „modern kor” örömeit.



A fürdőtől nem messze található a nyilvános WC, amely a turisták körében az egyik legnépszerűbb attrakció. A nyilvánost szó szerint kell érteni, ugyanis egy hatalmas teremben a falak mentén egymás mellett sorakoztak az ülőkék, mindenféle válaszfal nélkül. A dolgukat végző emberek - csakúgy mint ma egy üzleti vacsorán – a WC-n vitatták meg az ügyeiket. (Most jutott eszembe, hogy innen eredhet a dolga végeztével, a folyó ügyek intézése és az ehhez hasonló kifejezések.)



További 10 TYL megfizetése ellenében bebocsátást nyertünk egy hatalmas, állványzattal elkerített és lefedett épületegyüttesbe, az úgynevezett teraszos házakba. Ezekben a házakban élt a városi előkelőség.



A lakások hatalmas fogadóhelyiségeit aprólékosan kidolgozott mozaikpadló díszítette, ahol szökőkút vagy csobogó hűsítette a levegőt és szolgáltatta a természet hangjait.





Minden házban volt fürdőszoba melyekben ma is megtekinthetőek a vezetékes víz, valamint csatorna csövei. A konyhák falait stílusosan gyümölcsök festett képei díszítették.

Az éléskamrákban élelmiszerek tárolására használt cserépkorsók sorakoztak. Miközben a turisták a már feltárt és rekonstruált helységekben gyönyörködtek, szorgos kezek végezték a további feltárási munkálatokat. Mindezt úgy, hogy az egész tömb felett állványzatokon és lépcsőkön sétáltunk végig, és több méter magasról tekintettünk át az épületeket.

A klímatizált épületből kiérve a könyvtár felé indultunk el. Ez az építmény olyan szép, hogy szinte elakad az ember lélegzete. Egészen messziről, szinte a fürdőtől látni lehet a kétszintes épületet. Ahogy közeledik hozzá az ember, egyre inkább magával ragadja. A könyvtár még jelenlegi állapotában is lenyűgöző szépségű. A leírások szerint nem csak könyvtárként működött, hanem oktatás is folyt a falai között. A bejárati kapuk között négy gyönyörű szobor üdvözli a belépőt. A feltárásokat az Osztrák Régészeti Intézet finanszírozta.



A könyvtár közelében a diákok szálláshelye és más oktatási célú épületek maradványai vannak, azonban ezek korántsem olyan látványosak, mint a könyvtár.



Epheszoszban ismét megtapasztalhattuk, hogy a prostitúció a legősibb mesterségek egyike. Az egyik utcakövön egy könnyűvérű hölgy arcképét és egy kecses lábnyomot mutatott a helyi vezető. Az utcakő, mint valami útjelző tábla mutatta a hölgy felé vezető utat.


Sétánk során felkerestük a több ezer férőhelyes görög színházat, majd egy kővel burkolt úton a kikötő épületeihez is lesétáltunk.

Érdekes, hogy az elmúlt kétezer év során a tenger kb. 6 km távolságra került a várostól, így az egykori raktárépületek már a szárazföldön állnak.

Az előző nap beszerzett könyvben olvastuk, hogy Epheszoszban élt haláláig Szűz Mária és János apostol. VI Pál pápa a hatvanas években ellátogatott Epheszoszba és misét is celebrált. Láttuk az erről készült fényképeket, ezért úgy gondoltuk, hogy Szűz Mária háza, és a később mellette felépült templom bizonyára fontos zarándokhely lehet.

Többször is végigsétáltunk a turisták számára kijelölt úton, ahol a látnivalókat táblák jelezték, de a templom maradványait nem találtuk meg. Ekkor elkezdtük alaposabban szemrevételezni az úttól távolabb lévő romokat is, és megpróbáltuk beazonosítani, hogy melyik lehet a keresett épület. Átvágtunk a réten, és egy épületromhoz értünk.




A falakból és a keresztelő medence méretéből ítélve valaha egy nagyobb templom állt Epheszosz város szélén. A pápai mise emlékét márványtábla örökítette meg, - úgy tűnik hogy arra az alkalomra rendbe is tették a környéket, de azóta sajnos sok minden az enyészeté lett.



Törökországban az iszlám vallás van túlsúlyban, ezért ők nem fordítanak különösebb figyelmet erre a keresztény műemlékre, de számomra teljesen érthetetlen módon a keresztényeknek sem fontos Jézus szülőanyjának háza és a mellette lévő templom sorsa. Elvárható lenne, hogy a zsinatnak is helyt adó vallási központ karbantartásával legalább a Vatikán törődjön. Törökország nem tartozik a fundamentalista iszlám államok közé. Bár nagyon kevés keresztény él az országban, ők nyugodtan gyakorolhatják vallásukat. A selcuki mecset közelében található piacon a különféle ajándéktárgyak között keresztény kegytárgyakat is árusítottak.)

A Szűz Mária házánál tett látogatást követően felpattantunk a kijáratnál várakozó konflisok egyikére, és hazahajtattunk.




2007. október 24., szerda

Hazai tájakon



Egerszalóki mészkődombok

Néhány éve egyik barátom mesélt az Egerszalók mellett található hőforrásról, ahová hétvégenként ellátogattak fürödni.
A mészkődomb mellett található aprócska medence kellemes hangulatot sejtetett.
A téli fagyban a medencét vízpára lengte körül, és medencében csupa jókedvű, mosolygó ember élvezte a kellemes meleg vizet.

Később hallottuk, hogy beruházások kezdődtek az egerszalóki völgyben, és a mészkődomb mellett gyógyfürdő és wellnes központ létesül.

Mivel a meleg termálvíz a téli hideg napokban nyújt igazi élvezetet, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen akkor látogatunk el a fürdőbe, amikor beköszönt a hideg idő. Az október 23-ig hosszú hétvége mindenképpen megfelelt ennek a feltételnek, az idő is hűvösre fordult, és a múlt évhez hasonló „ünnepi izgalmakra” sem vágytunk.
A fürdő honlapján
http://www.egerszalokfurdo.hu/ utánanéztem a tudnivalóknak.

Másnap reggeli után útnak indultunk. Budapestről két óra alatt lehet gépkocsival elérni Egerszalókot. Akár az M3 autópályán, akár 3 főútvonalon megy az ember nincs igazán nagy különbség. Mivel régebben elég gyakran jártunk gépkocsival ezen az úton, ezért nem az autópályán mentünk, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen változások történtek egy-egy településen. Örömmel tapasztaltam, hogy gyerekkorom kedvenc helye a Kisbagi csárda még mindig megvan, de mivel sem oda- sem visszaútban nem volt ehetnékünk, ezért nem álltunk meg, csak elhaladtunk a reklámtábla mellett. Útközben áthaladtunk Gödöllőn, Aszódon, Hatvanban és Gyöngyösön. Gyöngyös után azt hittük, hogy az autópályára keveredtünk fel, mert olyan jó volt az út minősége. A kétszer két sáv láttán joggal gondoltuk, hogy autópályán vagyunk. A 3 útról Demjén felé kell lehajtani, innét már csak 6 km a fürdő.
Az autóval érkezők részére őrzött parkoló áll rendelkezésre. A parkolási díj igen méltányos, egész napra 250 forint. A parkolótól a fürdő bejáratáig – ami mindössze két perces séta – ingyenes minibusz hozza-viszi a vendégeket.

Az egész napos felnőtt belépőjegy 3.500 forintba kerül. Ezt az összeget abban az esetben is – kaucióként – be kell fizetni, ha valaki rövidebb ideig akar maradni, de a különbözetet kilépéskor visszatérítik.

A nyitva tartás és a további belépődíjak a fent megadott honlapon megtalálhatóak, ezért erről bővebben most nem írnék.

Belépéskor minden vendég kap egy chipkártyás, csuklóra szíjazható szerkezetet, amivel rögzítik a belépés és kilépés idejét is, a szaunába vagy a török fürdőbe töltött idő, sőt azt is, ha az étteremben, vagy a kávézóban fogyasztunk valamit. Tetszett, hogy ha megéheztünk, vagy megszomjaztunk, nem kellett pénztárcát vinni magunkkal, elég volt aláírni a számlát és a kártyaolvasóhoz odatartani a karunkra erősített chipet. Ezzel nyithatók egyébként a szekrények is, ahová a ruhákat tettük be.
Kilépéskor leadtuk a chipeket, majd kifizettük a különbözetet. Jó hír, hogy hitelkártyát is elfogadnak.

A fürdőben összesen 17 medence található. A medencék vízhőmérséklete különböző hőfokú, a leghidegebb medence 24 fokos, a legmelegebb 42, de van 33, 35 és 38 fokos medence is. Van több élménymedence, amelyekben van zuhatag, víz alatti masszás, de mindegyik nagyon kellemes.

A fedett részen található medencék között vannak egészen aprócska néhány személyes medencék is, ilyen például az aroma medence vagy a visszhang medence. De a leghidegebb és a legmelegebb medence is kicsi, mivel egy gyógyfürdőben valószínűleg kevesen vágynak a hidegre, és a túl forró vizet meg kevesen bírják. A tervezők a sportosabbakra is gondoltak, van felnőttek számára is használható csúszda és olyan mélységű medence, ahová ugrálni lehet. A gyerekek számára külön élménymedence áll rendelkezésre.

A többség – hozzánk hasonlóan – a 35-38 fokos medencében ücsörgött, miközben gyönyörködött a hidegben gőzölgő hófehér mészkődombban.

Az az igazság, hogy én a képek alapján nagyobbnak képzeltem, és azt hittem, hogy jobban meg lehet közelíteni. Maga a domb – egyrészt mert túl forró, másrészt, mert védett – le van zárva a fürdőzök elől. Körülötte sétányt építettek ki, fürdőzés után sokat kerülték meg a hely látványosságát.


Bár a medencék készen vannak, de a környékük még befejezetlen. Az építési munkák és a parkosítás várhatóan a tavasszal folytatódik.

Az épület még félkésznek tűnik, nem tudni, hogy befejezés után milyen lesz, de a jelenlegi állapotában nem nyerte el a tetszésünket. Engem kifejezetten a szocreál stilusu betonbunkerekre emlékeztet. Remélem, hogy ha elkészül, kellemesebb megjelenése lesz mind formáját, mind színvilágát tekintve.


Egy külön épületszárnyban kapott helyet a török fürdő és a szaunák. Ide csak körülnézni mentünk be. Egy kicsit méltánytalannak tartom, hogy a 3500 forintos belépő mellett további 1000 forintot kell leszurkolni a szauna, gőzfürdő vagy törökfürdő használatáért. Az 1000 forintos szauna díj egy órás használatot fedez, az ezen időn túli percekért további 10 forintot kell fizetni. A szaunába is a chipes karkötővel lehet bemenni. Jó viszont, hogy az első öt perc ingyenes, így mindenkinek lehetősége van körülnézni, és úgy dönteni.

A kilépésnél kisebb tumultus alakult ki, mivel a pénztárak fele az érkezőkkel foglalkozott, míg a maradék négy pénztár a kilépőket intézte. A távozók nagy többsége számlát kért, mert a gyógyfürdő szolgáltatásait el lehet számolni az önkéntes egészségpénztári számlák terhére.

Remélem, hogy a látott képek kedvet, a leírtak ötletet adnak egy kellemes hétvégi program eltöltéséhez.

2007. október 19., péntek

Luxus autó kiállítás


Autócsodák Budapesten

Október 18-án nyitotta meg kapuit - igaz még csak a meghívott vendégek előtt - a 2. Luxusautó show. Az érdeklődők október 23-ig tekinthetik meg az autógyártás remekeit. Hétvégére remek családi program, hiszen nem csak az apukák, hanem a gyerekek is örömüket lelik az autócsodákban. A férjemet teljesen elbűvölték a látott autók, ami a képeket látva nem is csoda.


Nem csak a nőknek jár ékszer az autót is fel kell "öltöztetni".



Az ördög a részletekben rejlik.



Apró csecsebecsék a kedvenceknek



Ez mind arany, ami fénylik






Trabant de Luxe egyedi fényezéssel, festéssel, mini terepasztallal és egyéb extrákkal




Azért mégiscsak fapados ..



Mintha fejszével faragták volna


Fából vaskarika?



Csodabogár




vagy bogárcsoda?



Egy lopakodó Ferrari





A mattfekete festés elnyeli a fényt.




Kék villám




Az Imperial szolíd eleganciája




Naná, hogy Ferrari



Mercedes SLK



Ez már nem az "A" osztály




Királyok autója, autók királya a Rolls Royce



Egy csúcsragadozó: a Jaguár XKR






Belépőjegyek ára:


Normál jegy: 1.990 Ft
Diák és nyugdíjas jegy: 1.490 Ft
Családi jegy: 5.490 Ft (A családi jegy 2 felnőtt + 2 gyermek )


5 éves kor alatt és kerekesszékkel közlekedő mozgáskorátozott személyek számára a belépés ingyenes .