Kirándulás Epheszoszba
Korán ébredtünk ezen a reggelen is, mert tudtuk, hogy meleg napnak nézünk elébe, és szerettünk volna minél korábban elindulni. Tapasztaltuk, hogy a délelőtti órákban még elviselhető a hőmérséklet, de a déltájban a romváros kövei között igencsak megszorul a levegő.
Reggeli után a Homeros panzió kisbuszával elindultunk a várostól kb. 8 km távolságba lévő Efes romjaihoz. A távolság meghatározásában nem lesznek egyértelműek az információk, mert van, ahol 3-4, van ahol 7-8 km távolságot mutatnak a táblák de mindkét állítás igaz, mert a területnek két bejárata van, és attól függ, hogy melyik kaput célozza meg az ember. A panzió busza a távolabbi (fő)bejáratnál tett ki, így a visszaút során nem kell olyan sokat gyalogolni, ha valaki úgy dönt, hogy az egész napos túra után még van kedve és ereje hazagyalogolni.
A bejáratnál már csoportok tömege várakozott. A 10 TYL leszurkolása után az előző nap vásárolt Epheszosz színes albummal a kezünkben indultunk felfedező utunkra.
A várostól távolabb eső bejáraton belépve az első komolyabb látnivaló egy ovális, színházszerű építmény, amely a törvényhozásnak adott helyet. A lépcsősorok alatt átjárók és folyosók húzódnak.
Az épület körül rengeteg faragott kő hever a fűben, amelyek egykor az épület díszítő elemei voltak.
A régészeti terület tulajdonképpen egy fejlett, modern városközpont, ahol a fontos középületek mellett – templom, fürdő, nyilvános illemhely, piactér és az arisztokrácia lakásai is megtalálhatóak.
A leírások szerint Epheszosz városát kb. négyezer évvel ezelőtt alapították ión hajósok. A gazdag kereskedők igényes házakat építettek, színházat hoztak létre, az utakat kővel burkolták, az agorán élénk kereskedelem folyt.
A gazdag városi polgárok az őslakosok szentélye helyén új templomot emeltek Artemisz istennő tiszteletére. Szerencsés módon az építkezés hosszú évei alatt lezajlott háborúk nem akadályozták a templom létrejöttét, sőt még az ellenséges uralkodók is támogatást nyújtottak az építkezéshez. Ie. 560-ban Krőzus király vagyonával segítette a szentély felépítését. Ez az épület 51 x 105 méter alapterületű volt, és 127 darab, 18 méter magas márványoszlop tartotta a cédrusfából készített tetőszerkezetet. Belsejében helyezkedett el az istennő két méteres szobra.
A csodálatos templom azonban hamarosan szörnyű tűz martaléka lett. Nagy Sándor születésének napján (Ie. 356-ban) egy Herostratus nevű férfi felgyújtotta, és egy éjszaka alatt porig égett. Artemisz fából készült szobra szinte a csodával határos módon túlélte a tüzet.
A város lakói elhatározták, hogy az istennő épségben maradt szobrának új, a korábbinál szebb és nagyobb templomot emelnek. Az új épület alapterülete 65 x 125 méteres lett, azonban a régi templom szerkezetét követte. A régi oszlopok helyére kerültek az új oszlopok. A munkálatok több évtizedig tartottak és az újjáépített Artemisszion lett a hellén kereskedőváros központja és az ókori világ egyik csodája. A templom túlélte a római birodalom hódításait – mivel a rómaiak Artemisz istennőt Dianával – a vadászat római istennőjével azonosították.
Az új templom közel négyszáz évig állt, amikor a gótok kifosztották és 262-ben lerombolták. Ezt követően a város elvesztette jelentőségét és hanyatlásnak indult.
Az impozáns templomnak mindössze néhány oszlopát sikerült rekonstruálni, amelyek ma is hirdetik Epheszosz egykori nagyságát és Artemisz személyének fontosságát.
A templom feltárása során előkerült díszítő elemek, valamint a templomban őrzött ékszerek az selcuki városi múzeumban vannak kiállítva, csakúgy mint Artemisz istennő szobrának mása is.
A kövezett út mentén a fürdő épületének falai magasodnak. Az impozáns főbejáraton áthaladva végigjárhatjuk a fürdő különböző helyiségeit, a fűtött társalgót, az öltözőket, a hideg- meleg és gőzfürdőt, a kisebb privát szobákat, ahol az előkelőségek elkülönülve élvezhették a „modern kor” örömeit.
A fürdőtől nem messze található a nyilvános WC, amely a turisták körében az egyik legnépszerűbb attrakció. A nyilvánost szó szerint kell érteni, ugyanis egy hatalmas teremben a falak mentén egymás mellett sorakoztak az ülőkék, mindenféle válaszfal nélkül. A dolgukat végző emberek - csakúgy mint ma egy üzleti vacsorán – a WC-n vitatták meg az ügyeiket. (Most jutott eszembe, hogy innen eredhet a dolga végeztével, a folyó ügyek intézése és az ehhez hasonló kifejezések.)
További 10 TYL megfizetése ellenében bebocsátást nyertünk egy hatalmas, állványzattal elkerített és lefedett épületegyüttesbe, az úgynevezett teraszos házakba. Ezekben a házakban élt a városi előkelőség.
A lakások hatalmas fogadóhelyiségeit aprólékosan kidolgozott mozaikpadló díszítette, ahol szökőkút vagy csobogó hűsítette a levegőt és szolgáltatta a természet hangjait.
Minden házban volt fürdőszoba melyekben ma is megtekinthetőek a vezetékes víz, valamint csatorna csövei. A konyhák falait stílusosan gyümölcsök festett képei díszítették.
Az éléskamrákban élelmiszerek tárolására használt cserépkorsók sorakoztak. Miközben a turisták a már feltárt és rekonstruált helységekben gyönyörködtek, szorgos kezek végezték a további feltárási munkálatokat. Mindezt úgy, hogy az egész tömb felett állványzatokon és lépcsőkön sétáltunk végig, és több méter magasról tekintettünk át az épületeket.
A klímatizált épületből kiérve a könyvtár felé indultunk el. Ez az építmény olyan szép, hogy szinte elakad az ember lélegzete. Egészen messziről, szinte a fürdőtől látni lehet a kétszintes épületet. Ahogy közeledik hozzá az ember, egyre inkább magával ragadja. A könyvtár még jelenlegi állapotában is lenyűgöző szépségű. A leírások szerint nem csak könyvtárként működött, hanem oktatás is folyt a falai között. A bejárati kapuk között négy gyönyörű szobor üdvözli a belépőt. A feltárásokat az Osztrák Régészeti Intézet finanszírozta.
A könyvtár közelében a diákok szálláshelye és más oktatási célú épületek maradványai vannak, azonban ezek korántsem olyan látványosak, mint a könyvtár.
Epheszoszban ismét megtapasztalhattuk, hogy a prostitúció a legősibb mesterségek egyike. Az egyik utcakövön egy könnyűvérű hölgy arcképét és egy kecses lábnyomot mutatott a helyi vezető. Az utcakő, mint valami útjelző tábla mutatta a hölgy felé vezető utat.
Sétánk során felkerestük a több ezer férőhelyes görög színházat, majd egy kővel burkolt úton a kikötő épületeihez is lesétáltunk.
Érdekes, hogy az elmúlt kétezer év során a tenger kb. 6 km távolságra került a várostól, így az egykori raktárépületek már a szárazföldön állnak.
Az előző nap beszerzett könyvben olvastuk, hogy Epheszoszban élt haláláig Szűz Mária és János apostol. VI Pál pápa a hatvanas években ellátogatott Epheszoszba és misét is celebrált. Láttuk az erről készült fényképeket, ezért úgy gondoltuk, hogy Szűz Mária háza, és a később mellette felépült templom bizonyára fontos zarándokhely lehet.
Többször is végigsétáltunk a turisták számára kijelölt úton, ahol a látnivalókat táblák jelezték, de a templom maradványait nem találtuk meg. Ekkor elkezdtük alaposabban szemrevételezni az úttól távolabb lévő romokat is, és megpróbáltuk beazonosítani, hogy melyik lehet a keresett épület. Átvágtunk a réten, és egy épületromhoz értünk.
A falakból és a keresztelő medence méretéből ítélve valaha egy nagyobb templom állt Epheszosz város szélén. A pápai mise emlékét márványtábla örökítette meg, - úgy tűnik hogy arra az alkalomra rendbe is tették a környéket, de azóta sajnos sok minden az enyészeté lett.
Törökországban az iszlám vallás van túlsúlyban, ezért ők nem fordítanak különösebb figyelmet erre a keresztény műemlékre, de számomra teljesen érthetetlen módon a keresztényeknek sem fontos Jézus szülőanyjának háza és a mellette lévő templom sorsa. Elvárható lenne, hogy a zsinatnak is helyt adó vallási központ karbantartásával legalább a Vatikán törődjön. Törökország nem tartozik a fundamentalista iszlám államok közé. Bár nagyon kevés keresztény él az országban, ők nyugodtan gyakorolhatják vallásukat. A selcuki mecset közelében található piacon a különféle ajándéktárgyak között keresztény kegytárgyakat is árusítottak.)
A Szűz Mária házánál tett látogatást követően felpattantunk a kijáratnál várakozó konflisok egyikére, és hazahajtattunk.
