Leonardo da Vinci – a Géniusz
Mostanában egy kicsit összesűrűsödtek a programok. Múlt hét végén az El Greco kiállítást láttuk, hétfőn pedig a Vam Design Centerbe látogattunk el, hogy a március végi milánói kirándulásunkhoz egy kis előtanulmányt folytassunk a da Vinci témakörben.
A budapesti da Vinci kiállítás február közepén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, és május közepéig lesz nyitva.
A kiállítás alapos áttekintést nyújt da Vinci sokrétű munkásságáról. Az ismertetőből megtudtuk, hogy da Vinci mintegy 6000 oldalas, tükörírással készült jegyzetet hagyott az utókorra. Ezek egy része biológiai, anatómiai jellegű kutatásait tartalmazza, más részük találmányainak leírása. A jegyzetek többsége különböző múzeumok tulajdonában van, egyetlen jegyzetet birtokol magánember, Bill Gates számítástechnikai mogul.
A kiállításon tulajdonképpen két eredeti da Vinci tárgy látható, egy kisebb jegyzetfüzet, és egy közepes méretű notesz.
A számos műszaki, technikai tárgyat da Vinci jegyzetei alapján olasz mesteremberek építették meg. Az érdekesebb tárgyakról néhány perces film is tájékoztatást nyújt.
A kiállítás első részében a jegyzetek vannak, a második részben a repülő szerkezeteket láthatjuk. Ezek a szerkezetek fából és textilből készültek, és emberi erő alkalmazásával próbáltak a levegőbe emelkedni – sikertelenül.
Egy ejtőernyőszerű szerkezetet valós méretben megépítettek, és hőlégbalonnal felemelték 3000 méter magasra. A rajta logó személlyel együtt elengedték, aki 600 méterig szépen leereszkedett, majd ott elvágta magát a piramis alakú szerkezettől, és egy modern ejtőernyővel landolt.
A harmadik teremben számos őrült találmány látható, többek között egy dobgép, és más furcsa hangszerek. Tervezett tengeralattjárót és dupla fenekű hajótestet, valamint egy gyorsan összeállítható hidat, melyhez csak néhány ötletesen összerakott gerendára van szükség.
Találmányai közül néhány teljesen használhatatlan, mint a textilből készült búvárruha, a vízen járó lécek, vagy a bőrből készült békatalpak, amelyeket a kézen viseltek.
A következő teremben a különféle ingák, emelők, csigák és csapágyak sorakoztak, amelyeket ki is lehetett próbálni. A látogatók többsége élt is a lehetőséggel. Véleményem szerint ezeket a főként építészetben alkalmazott egyszerű gépeket már több évszázaddal Leonardo előtt is használták – ő csupán feljegyzést készített róluk, vagy rendszerbe foglalta, de semmiképpen sem ő tervezte, hiszen már az ókori Egyiptomban, vagy a dél-amerikai inka birodalomban is hatalmas köveket emeltek-mozgattak a különféle templomok építésekor. A rossz nyelvek szerint da Vinci birtokában voltak Archimedes feljegyzései, amiket mint saját találmányokat mutatott be.
A szobrász da Vinci fő műve lett volna a milánói herceg számára készített lovasszobor, amelyhez foghatót korábban senki sem készített. A tökéletes ló megformázásához több éves tanulmányt folytatott, mire a hatalmas szobor gipsz modellje elkészült. Az öntés előtt azonban a franciák megtámadták Milánót, és a modellt a lövészek céltáblaként semmisítették meg.
Elkészült azonban a Santa Maria delle Grazia templom ebédlőjében az Utolsó vacsora c. freskó. Az egész életében kísérletező festő – annak érdekében, hogy meghosszabbítsa a festés idejét, hogy minél tökéletesebb képet tudjon alkotni – egy új technológiát alkalmazott. Sajnos a módszer nem volt sikeres, és a kép állaga néhány év múlva nagyon megromlott. Az évek folyamán számos alkalommal renoválták, ami tovább rontott a helyzeten. Néhány éve vazonban szakértő kezek a megfelelő eszközök és módszerek birtokában helyrehozták a képet, és ha hinni lehet a tájékoztatásnak, ma olyannak fogjuk látni, mint amikor Leonardó megfestette. Más vélemények szerint egy erősen leromlott állapotú freskót fogunk látni, és ha mást várunk, családni fogunk.
A kiállításon látottak alapján egyre kíváncsibb vagyok az eredeti alkotásra, amit hamarosan alkalmam lesz meglátni.
A kiállítás fő attrakciója a Mona Lisa virtuális restaurálása. Egy Pascal nevű fényképész készített egy 240 Megapixeles szuper fényképezőgépet amivel három órán keresztül fényképezte a híres festményt.
A különleges technikával és nagyítással készült képek számos olyan részletet is felfedtek, amelyek az évek során besötétedett, és színt változtatott képen már nem láthatóak. A virtuális restaurálás során eltávolították a képről a lakkréteget és a kép ismét olyan színben vált láthatóvá, mint amikor elkészült. Az ég és a távoli hegyek ismét kékek lettek, és Mona Lisa bőre bársonyos rózsaszínné vált. Látható lett a haján lévő könnyű csipke, és a háttérben álló oszlopok is.
Nekem ez a rész volt a kiállítás legérdekesebb része.
Hogy jobban megértsük a géniuszt, végignéztük az életét bemutató filmet a vetítő teremben. Mindig
furdalt a kíváncsiság, hogy miért a Francia állam birtokában van a festmény. Kiderült, hogy da Vinci közel 14 évig, egészen haláláig folyamatosan dolgozott a képen, ugyanis soha sem találta elég tökéletesnek. Életének utolsó éveit Franciaországban töltötte, és halálakor barátjának adta a képet, ami később több adás-vételt követően a Luvre tulajdonába került. Egyszer egy olasz hazafi visszalopta, de amikor át akarta adni az egyik Múzeumnak elfogták, és visszavitték Franciországba. A tolvaj kapott egy kis büntetést, de otthon nemzeti hősként ünnepelték.
Da Vinci különös érdekességet tanúsított az anatómia iránt. Bár abban a korban tilos volt, de titokban több emberi testet is boncolt, amelyekről pontos vázlatokat készített. Sajátos módszert talált ki egy-egy testrész preparálására, hogy minél mélyebb ismereteket szerezzen.
Elkészítette a tökéletesen arányos férfi rajzát – a Vitruvian embert.
A kiállítás utolsó részében hadi technikával kapcsolatos találmányait mutatták be, különféle fegyvereket, támadó eszközöket.
Hogy nagyobb kedvet csináljak a kiállításhoz, készítettem néhány fényképet is, de sajnos mint kiderült tilos volt – de valahogy elkerülte a figyelmemet – és a teremőr kitöröltette a gépből. Hogy azért legyen néhány illusztráció is, az ítt látható képeket a netről töltöttem le.
Nagyon érdekes kiállítás, érdemes megnézni.
