Hurrá, május elején ismét utazunk. Ezúttal egy igen egzotikus, és persze távoli helyre. Nagyon nagyon messzire. Először Zürichbe repülünk, majd onnan tovább még vagy 12 órát.
Már február óta tanulmányoztam a különböző blogokat, élménybeszámolókat, utazási irodák programjait, férjem pedig lázasan lapozgatta a Lonely Planetet, és másnaponként átírta a programot.
Április végére kezdett konkretizálódni a program, volt repülőjegy, szállás az első néhány éjszakára, valamint egy három hetes vonatbérlet, hogy szabadon tudjunk mozogni. Gondolkodtunk, hogy foglaljunk-e további szállásokat, de aztán elvetettük a gondolatot, mondván, hogy akkor nincs igazi mozgásterünk.
Szóval május 2-án útnak indultunk. Már a tavalyi utunk során megfogadtam, hogy többé nem utazom a Zóna taxival, mert állandóan próbálkoznak, de most valahogy mégis kiment a fejemből. Az utazás előtti este rendeltem egy kocsit. A diszpécser már a telefonszám alapján mondta a címünket – úgy látszik már benne vagyok a palimadár listában – és kérdezte, hogy melyik reptérre megyünk. Mondtuk, hogy Ferihegy 2. A cím alapján az 1-2 zónára 3600 forintos viteldíj szerepelt.
Na erre beszól a diszpécsernek, hogy most hozza ezt a két embert, és az autópályán jött, akkor most mennyit kérjen. Kihangosította a választ, hogy mi is halljuk. Mondja a diszpécser, hogy nyugodtan rátehetsz még ezerötöt. Nem azt mondta, hogy annyi jár, hanem hogy ráteheti. Hát ne tegye.
Na ennyit a Zóna taxiról. A reptéren lementünk az első szinten lévő irodájukhoz, hogy tisztázzuk a dolgot. A kolléganőnek elmondtam a panaszom. Össze-vissza hebegett. Hogy hát tényleg szoktak autópálya-használati díjat kérni. Mondom neki, hogy milyen alapon, mutassa már meg a tarifatáblázaton, hogy ez hol szerepel. Erre még jobban összezavarodott, majd javasolta, hogy írjak egy levelet a Zónataxinak, majd kivizsgálják az ügyet. Hát ne vizsgáljanak semmit. Ha már rászánom magam, hogy levelet írjak, akkor a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek írom, nem nekik. Különben meg kapják be.
Egyébként meg HURRÁ UTAZUNK!!!