Reggel fél nyolc körül kihasználva bungalónk remek adottságait, a teraszon fogyasztottuk el szerény reggelinket, egy magunk készítette cappuccinot néhány előző nap vásárolt teasütemény kíséretében.
A tenger csendes volt, és sima, csak néhány korán kelő fürdőző zavarta meg a végtelen nyugalmat. Semmi nyoma nem volt az esti viharnak, felhőtlen volt az ég, így nem kellett aggónunk, hogy az időjárás tönkreteszi programunkat.
Kényelmesen összekészülődtünk, és kimentünk a szálló elé. Néhány perc múlva megérkezett egy minibusz, amivel kimentünk a kikötőbe. A kb. húsz perces út során megismerkedtünk az utastársakkal, köztük egy Stephan nevű német fiúval. Ő egyedül volt, így szívesen csatlakozott hozzánk. A kikötőben 12-15 személyes csónakokba szálltunk, majd kihajóztunk.
Az első megálló egy nemzeti parkban található tó volt, amely a helyiek kedvenc kiránduló helye. A kikötőtől egy rövid sétával értük el a tavat. A tó környéki sétautak sajnos le voltak zárva, így viszonylag elég kis helyre zsúfolódott össze a több tucat csónak utasa. A víz tiszta volt, fürdésre alkalmas, de elég hűvös, ezért kevesen vállalkoztak a megmártózásra. A stégen álló egyik pavilonban vízibiciklit lehetett bérelni - fél órára kétezer forintért - amivel körbe lehetett pedálozni a tavat. Sajnos mire mi odaértünk már elfogytak a pedálos járgányok, csak a dupla áron kölcsönözhető szoláros változatok maradtak.
A stég egyik végében két fiú üldögélt, lábukat a vízbe lógatva etették a halakat. Hihetetlen számú hal gyűlt össze körülöttük, és persze igen sok nézelődő.
Lassan letelt az idő, és visszaindultunk a csónakhoz. Többen dobozos kólát vettek útravalóul az út melletti büfében. Ám nem sok örömük telt a hideg frissítőben, mert a sétautat szegélyező fák és bokrok közül útonállók ugrottak elő és határozott mozdulattal követelték jussukat. Annak ellenére, hogy a rablók aprócska termetűek voltak, senki sem mert ellent mondani nekik.
Még a legapróbb majmok is Pepsi Colával csillapították szomjukat.
A csónak irányítói apró halakat dobtak a levegőbe, mire a mangrove fák sűrűjéből több száz sas szállt fel és kezdett repülésbe.
Fantasztikus látvány volt, ahogy köröztek felettünk, majd zuhanó repülésben lecsaptak a vízbe hulló finom falatokra. Nem számítottunk arra, hogy ilyen sokan lesznek, azt hittük, hogy legfeljebb néhány öreg példány fog megjelenni - már ha szerencsénk lesz.
Fantasztikus látvány volt, bármerre néztünk, sasok lepték el az eget.
Kihasználva a levegő felhajtó erejét csodálatos vitorlázásba kezdtek. Látszott a szárnytolluk rajzolata.
Bár a programban nem szerepelt, a mi csónakunk tett egy rövid kitérőt a mangrove fák közötti labirintusban. Kísérteties volt, ahogy a gyökerek között lavíroztunk.
Az egyik legérdekesebb sziklaformációból álló sziget
Mint már említettem a Langkawi név nem egyetlen szigetet jelöl, hanem 99 szigetből álló szigetcsoportot. Alig néhány sziget lakott, a többségük meredek partfalú, és szinte megközelíthetetlen, de vannak olyanok is, amelyekre hajókirándulást szerveznek.
Utolsó programként mi is egy ilyen szigeten kötöttünk ki, ahol lehetőség nyílt fürdésre, napozásra.
Mintegy két órát tartózkodtunk a hófehér homokos szigeten majd elindultunk vissza.
Alig pár percnyire voltunk a parttól, amikor megjelentek a sötét felhők. Épp az utolsó percben értünk partot, és sikerült az egyik büfé eresze alá húzódnunk, amikor eleredt az eső. A mi buszunk még nem érkezett meg, ezért kénytelenek voltunk várni. Amikor végre megérezett, mindenki bepréselődött, és elindultunk vissza a szállodákhoz. Úgy fél úton járhattunk, mikor lelassult a minibusz, majd megállt. Kiderült, hogy elfogyott a benzin. A vezető telefonált, egy barátjának és mintegy 5 perc múlva megérkezett a segítség. Átszálltunk, és innét már tényleg gond nélkül hazajutottunk.
Mire a szállodánkhoz értünk, a nap is kisütött. Délután négy óra volt, ebédhez késő, vacsorához még korai, ezért csak egy könnyű tom yam levest ettünk, hogy maradjon hely az estére tervezett Tandori csirkének. A szállodánkhoz bejáratánál volt egy indiai étterem, melynek kínálatában ínycsiklandozó különlegességek szerepeltek.
Sétálgattunk a szálloda környékén, végignéztük az üzletek kínálatát. Az egyik utazási iroda ablakában láttunk, hogy nagyon jó áron kínálnak Kuala Besutba jegyet (ennek a városnak a kikötőjéből indulnak a hajók a Perhentián szigetekre.)
Bementünk és kifaggattuk az irodában dolgozó hölgyet, aki elmondta, hogy Langkawiról sokkal egyszerűbb eljutni Perhentiánra, és nem értette, hogy miért mennénk vissza Penangra. Teljesen el volt hűlve, hogy George Townban így félreinformáltak. (Erről írtam a "Kirándulás Penang Hillre" című részben.) Megígérte, hogy megpróbálja visszaváltani a jegyünket, így rengeteg időt spórolnánk meg.
A recepciónál jeleztük, hogy szeretnénk még további két éjszakát maradni, de kiderült, hogy lefoglalták a bungalónkat. Próbáltunk egyezkedni, hogy esetleg egy másik fa tetején lévő ház is megfelelne, de sajnos egyik sem volt szabad. Nem keseredtünk el, mert a parton volt még egy-két kellemes szálloda, ahol úgy gondoltuk, hogy megpróbálkozunk.
Este az India Palastban megettük a Tandori csirkét, majd beültünk az egyik Internet Cafféba, hogy írjunk néhány sort haza. Visszasétáltunk a szállóhoz, és a bungalónk erkélyén üldögélve gyönyörködtünk a csillagos égben. Reméltük, hogy ez a másnapi jó időt vetíti előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése