A szállón elfogyasztott gyors reggeli után magunkhoz vettük az otthonról hozott mazsolát, valamint egy maréknyi tisztított dióbelet, és elindultunk a Kensington parkba. Az időjárás most is kegyes volt hozzánk, a tavon vidáman sütkéreztek a hattyúk, felettük vijjogó sirályok köröztek.
Néhány hattyú kitotyogott a partra, hogy a járókelők által hozott kenyérfalatkákat felcsipedje. Furcsa, hogy a vízben oly kecses állatok a szárazföldön esetlenül csetelenek-botlanak. A parkon keresztülsétálva értük el a Kensington palota fekete-arany kovácsoltvas kapuját.
A kerítéstől nem messze, még a külső oldalon Viktoria királynő fehér szobra őrködött.
A kerítésen belül egy szépen gondozott udvarra értünk, ahol számos mókuscsalád él. A mókusok szívesen veszik, ha a látogatók kedveskednek nekik egy kis csemegével. Hamarosan felfedezték a mi mókuscsemegés zacskónkat is. Elég volt csak megcsörgetnünk, és máris fél tucat mókusfej emelkedett ki a fűből. A következő csörgetésre már mindannyian felénk rohantak. Falánkságuk túltett félénkségükön, és egy finom falat kedvéért még a zsebembe vagy táskámba is képesek voltak belekukkantani.
Beléptünk a palotába. Az első részben a királynő és herceg hivatalos ceremóniákon használt koronázási palástját és koronáját láthattuk.
A palota utolsó lakója a tragikusan elhúnyt Diana hercegnő volt. A legtöbb kiállítás darab az ő személyéhez kötődik. Egy hatalmas üveg vitrinben legalább egy tucat estélyi ruhát láttam, melyeket a hercegnő viselt különféle alkalmakkor. Mind csodálatosak voltak. A hercegnő igazi manöken alkat volt, magas és vékony.
Ilyen elegáns és csodálatos ruhákat még soha sehol nem láttam. A hercegnő minden ruhát csak egy alkalommal viselt.
Az estélyi ruhák megcsodálását követően átsétáltunk egy másik szárnyba, ahol Erzsébet királynő ötvenes-hatvanas évekből fennmaradt ruhái voltak kiállítva. Ezek teljesen más szabású és jellegű ruhák voltak. Egyiken barna csokoládéfoltok éktelenkedtek. Feltehetőleg valamelyik gyermeke csöppögtette rá a fagylaltját.
Tovább haladva egy etikett terembe értünk. Itt a padlóra felfestett lábnyomok mutatták, hogyan kell táncolni az angol keringőt. Ugyanitt két asztalon szemléltették a helyes terítékhasználatot. Az egyik asztalon egy egyszerű hétköznapi ebédhez terítettek. Itt viszonylag kevés evőeszköz és pohár volt az asztalon. Hasonlított egy polgári család ünnepi ebédhez megterített asztalához, ahol előételt, vagy levest, főfogást és desszertet szolgálnak fel. Ebéd előtt isznak egy apperitivet, közben vizet és bort.
A másik asztalnál a tányérok jobb és bal oldalán legkevesebb 5-5 evőeszköz volt, és még a tányér mögött is volt vagy három. Pohárból is legalább hat darabot számoltam meg. Ezt a terítéket hivatalos fogadásokon használták.
Egy kisebb terem néhány vitrinjében férfiak - feltehetőleg a herceg - által használt nyakkendők, manjetta gombok, zsebkendők és régebbi inggallérok voltak. Még végigmentünk néhány kiállítási termen, ahol 19. századi használati tárgyakat láttunk. Innen egy lépcsőházba kerültünk, amely átvezetett az épület másik szárnyába. Ez sokkal érdekesebb volt, mint az előző rész.
Ebben a szárnyban lakott ugyanis Viktoria királynő. Láthattuk az ágyát, a gyermeke bölcsőjét és más egyéb berendezési tárgyait.
Az egyik átjáróban egy érdekes ruhát pillantottunk meg, amelyet még I. Erzsébet viselt. El nem tudom képzelni, hogyan lehetett benne mozogni, egy székre leülni vagy beszállni a hintóba.
Nagyon tetszett a kiállítás és maga a palota is. Az ajándékboltban még vettünk két üvegből készült angyalkát a karácsonyfára, majd elindultunk a Dominion színházba, hogy végre megnézzük-hallgassuk a We will rock you című musicalt.
Az ebédre már alig maradt időnk, a színházzal szemben lévő egyik gyorsétteremben ettünk egy hamburgert.
Az előadás fantasztikusan jó volt. A Queen együttes szinte összes ismert számát előadták. Azt hiszem 25 vag 26 szám szerepelt benne egy jó kis történetbe ágyazva. Az előadásnak öt körül lett vége, de már teljesen sötét volt.
Sétáltunk egyet, vásárolgattunk, az Oxford streeten, majd a Totenham Courton beülltünk az azonos nevű étterem vacsorázni. Hétvége lévén most is tele volt a Pub, de azért az éttermi részben sikerült egy kis asztalt találnunk.
Az ételt, jelen esetben egy Fish and Chipset viszonylag gyorsan kiválas
ztottuk, a sörrel azonban már bajban voltunk, olyan nagy volt a választék. Mivel nem ismerem az angol söröket, ezért szimpátia és megérzés alapján választottunk. A London Pride - London büszkesége nevű sör mellett döntöttünk és nem bántuk meg. Én már akkor elhatároztam, hogy ha lehet, máskor is azt fogok inni.
Vacsora után még sétáltunk egyet a Sohóban, majd felszálltunk a metróra és hazaindultunk.
Attól eltekintve, hogy napközben egyszer elkapott az eső és elvesztettem az egyik kesztyűmet, nagyon jól telt a napunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése