Venezuela 1 rész

Megérkeztünk

Hosszú repülés után délután fél öt körül szálltunk le Caracasban Simon Bolivárról elnevezett reptéren. Már a kijáratnál többen leszólítottak, hogy akarunk-e Bolivárt váltani. (Ez Venezuela nemzeti valutája). A hivatalos pénzváltók 6,3 Bolivárt adtak egy amerikai Dollárért, amiből még némi kezelési kölséget is levontak. A "fekete"pénzváltók érkezésünkkor 20 Bolivárt fizettek egy Dolláért.

Egy kicsit aggódtunk az illegális pénzváltás miatt, de láttuk, hogy tulajdonképpen a reptéri rendőrség tudtával és hallgatólagos beleegyezésével működik a dolog. Később már egyenesen valamelyik fegyveres őrnek szóltunk, hogy pénzt szeretnénk váltani és az őr azonnal telefonált valamelyik kapcsolatának, aki már az előre kiszámolt pénzzel jött.

A pénzváltást követően próbáltunk repülőjegyet vásárolni a közeli Los Roques szigetekre, de mire átértünk a nemzetközi repülőtérről a Maquetiára, éppen zártak a belföldi jegyirodák. Szerencsére másnap vasárnap is nyitva voltak, így volt esélyünk arra, hogy hétfőn átrepüljünk egy kis karibi pihenésre.

A nemzetközi reptérről csak taxival lehet bejutni a városba, míg a 300 méterrel mellette lévő Maquetiáról az UCAM reptéri buszjárat kereken 30 Bolivárért visz be Caracasba. A buszjegyet a terminálban lévő kioszkban lehet megvenni. A busz négy különböző metróállomáson áll meg. Mi az elsőnél a Gato Negronál szálltunk át, és onnan metróval mentünk az Altamira megálló közelében található azonos nevű szálodába.

A metrójegy ára 1,5 Bolivár, de azon a hétvégén ingyenes volt a közlekedés, mivel hatalmas tömegek zarándokoltak a néhány nappal korábban elhúnyt elnök ravatalához. Ez kellemes meglepetés volt, mintahogy az is, ahogy a metrón közlekedtek az emberek. A gyerekek az ajtó közelében lévő ülésen is vidáman játszottak a mama mobilján, míg a nők hanyagul hátravetetett retiküllel álltak a gyermekek felett. Én eközben a rémes és katasztrofálisan rossz közbiztonságról elterjedt hírek ismeretében egész úton a magam előtt szorongattam a táskámat.

Mire megérkeztünk a szállóba, már besötétedett. Az egész napos utazás igen csak megviselt bennünket. Egy közeli étteremben megvacsoráztunk, körbesétáltuk a környéket. Az Altamira tér a város legbiztonságosabb részei közé tartozik. A téren rengeteg ember sétálgatott, sok kisgyerekkkel és rengeteg mozgó árussal. Az üzletek nagy többsége zárva volt az elnök halála miatt elrendelt nemzeti gyász miatt. Alkoholt, beleértve a sört is - még az éttermek sem szolgáltak fel.

A sétát követően visszamentünk a szállodába. Az öt és fél órás időeltolódás miatt hamar elnyomott az álom. Persze ennek az lett a következménye, hogy másnap már hajnalban felébredtünk.