Október vége felé azon gondolkodtam,
hogy februárban, esetleg márciusban el kellene utazni valami klasz
meleg helyre, ahol látnivaló is akad, és pihenni is lehet.
Thaiföld pont egy ilyen hely, ahol egyszer a kilencvenes évek
közepén már jártunk és nagyon kellemes tapasztalatokkal tértünk
haza. Az elmúlt években több alkalommal tettünk látogatást
Ázsia különböző országaiba, (Japán, Kína, Hong Kong,
Malajzia, Szingapúr) így nagyképűség nélkül mondhatom, hogy
rutint szereztem egy ilyen utazás szervezésében.
Találtam olcsó repülőjegyeket,
szállodákat városokban és üdülőhelyeken egyaránt, és
fejemben már lassan összeállt a program is, amikor egyik délután
azzal fogadott a férjem, hogy Venezuelába kellene utazni.
Elkerekedett a szemem, hiszen eddig egy
szóval sem említette ilyen irányú szándékat, még akkor sem,
amikor a thaiföldi repülőjegyeket böngésztük, legfeljebb a
garázs falára tíz évvel ezelőtt felragasztott poszterből
lehetett volna következtetéseket levonni, de azt meg már annyira
megszoktam, hogy fel sem tűnt, hogy ott van.
Gyorsan elkezdtem böngészni a neten
fellelhető információkat. Az utazási irodák uticéljai között
csak el-elvétve találkoztam Venezuelával, de ott is többnyire
csak az Isla Margarita nyaralásra illetve néhány látnivalóra
korlátozódott a program. Az élménybeszámolók többsége inkább
elrisztott, mindsem kedvet csinált volna. Szép de szörnyű
országnak írták le, ahol katasztrofálisan rossz a közbiztonság,
ahol minden napos az utca rablás, fosztogatás és gyilkosság, ahol
utálják a külföldi embert, ahol barátságtalanok a turistákkal.
Hát mondhatom sok kedvem nem lett az utazáshoz.
Férjem közben lefoglalta a
repülőjegyeket, beszereztünk egy Lonely Planet utikönyvet és
elkezdtünk szervezgetni. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több
problémába ütköztünk. Chavez súlyosbodó betegsége is
aggasztott bennünket. Kedvenc szállásfoglaló honlapom
(booking.com) kínálatában mindössze 5 caracasi szállás
szerepelt, éjszakánkénti 90 ezer forintos szobaárral. A többi
kisebb városban, amelynek meglátogatása terveinkben szerepelt
egyáltalán nem találtunk ajánlatot. Interneten próbáltam
repülőjegyet foglalni Caracasból egy Carib tengeri szigetre, ami
odáig sikerült, hogy kiválasztottuk a dátumot, járatot, majd
amikor foglalni szerettünk volna, rögzítette adatainkat aztán nem
tudtunk tovább lépni. Annyi történt, hogy jelezte a rendszer,
hogy az email címünkre fog visszajelzést küldeni.
Két-három nap várakozás után
megérkezett az email, amiben azt kérték, hogy másoljuk le
bankkártyánkat és küldjük el. Úgy gondoltam, hogy ez legalább
olyan ötlet, mintha a pénztárcámat tenném ki a ház elé, hogy
mindenki vegye ki belőle, ami neki jár. Megkerestem a bankomat, de
ilyen vásárlásról még ők sem hallottak. Igy a jegyvásárlás
meghiúsult.
Caracasi szállást végül is sikerült
lefoglalnom a hotelius.com-on. Ez egy spanyol nyelvű, feltehetően
spanyol oldal, ami a megszokott feltétekkel működik.
Aztán megtaláltam a Mirador
Adventures blogját, és minden megváltozott. Nagy Endre túravezető
aki éppen Venezuelában kalandozott, annyira másként közelítette
meg az országot, olyan szépeket írt róla, hogy elmúlt minden
korábbi ellenérzésem. Felvettem vele a kapcsolatot, ismeretlenül
is rengeteg személyre szabott információval és használható
tanáccsal látott el. Blogjából is sok hasznos ismeretre tettem
szert. (Közlekedés, pénzváltás, érdekes helyszínek stb.)
Hugo Chavez egészségügyi állapotáról
folyamatosan rossz hírek láttak napvilágot. Március 5-én aztán
bekövetkezett az, amitől féltünk, az elnök meghalt. Egy hetes
nemzeti gyászt rendeltek el, ami érkezésünk idején (mácius 9)
még javában tartott.
Felkészültünk a gyászlobogókra, a
zárt üzletekre, a feketébe öltözött városra, mindenre ami
nyomásztóvá tudja tenni egy utazás kezdetét.
A további részekből megtudhatod,
hogy mindez a valóságban hogyan alakult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése