Japánban minden városnak megvan a maga fesztiválja. A nagyobb városokban akár 4-5 fesztivált is tartanak évente, de egy valamire való kisebb település is legalább egy alkalommal rendez valamilyen felvonulást.
A legtöbb fesztiválon hatalmas, több méter magas bábukkal és kocsikkal vonulnak végig a városon. Takayamában a múzeumban láttunk is ilyen járgányokat. A legtöbb fesztivál és felvonulás a látványossára épül.
A Nagoya melletti Inazawában azonban minden februárban egy egész más jellegű fesztivált tartanak, az Inazawa Hadaka Matsurit a "Meztelenek fesztiválját". Mikor hallottam róla, örültem, hogy nem abban az időben leszünk ott, mert a fesztivál elég brutális lefolyású. Csak férfiak vesznek részt rajta. Önként jelentkezők közül kiválasztanak egy férfit - ő lesz a Shin Otoko az emberi istenség - aki minden rosszat levesz a városlakókról és a város határában elássa. A Shin Otoko meztelenül rohan - majd vánszorog végig a város Shinto szentélyéhez, miközben mindenki igyekszik megérinteni, hogy átadja a családjára nehezedő balszerencsét. Persze az érintés inkább fájdalmas ütés, karmolás mintsem egyszerű hozzáérés. Mire a Shin Otoko az utca kövén csúszva eléri a szentélyt, szinte már félholttá válik, több sebből vérzik, és testét számos zúzódás borítja.
A szentélyben kap 8 órát, hogy kipihenje magát, majd ennek elteltével rákötnek a hátára egy rizsből készült tésztát, amit ki kell vinnie a város határába és ott elásnia. Ezzel megszabadítja a várost a balszerencsétől és véget ér küldetése, hazatérhet családjához, hogy hosszú hetekig lábadozzon.
Szerencsére a kyotoi Mályvarózsa-fesztivál egy békés, barátságos felvonulás, amelyet a Kyoto kastély parkjában tartanak. Az előző látogatásunk az eső miatt nem sikerült túl jól, ez alkalommal azonban ragyogó idő köszöntött ránk.
Erre a napra nem is terveztünk más programot, mivel délután továbbutaztunk Osakába.
Már a Metróba is nehezen sikerült lejutnunk, és a kastély környékényén is óriási tömeg hömpölygött. A szalaggal elkerített út mellett igyekeztünk olyan helyet találni, ahonnét jó rálátás nyílt a menetre.
Legalább egy órát vártunk a tűző napon, mire megjelent az első felvonuló. Mivel hiányosak a japán szokásokról szóló ismereteink, nem minden jelmezt, szereplőt sikerült beazonosítani.
A pompás paripákon lovagoló szamurájokat óriási üdvrivalgás fogadta, csakúgy, mint a szines virágkosarakat.
A menet lassan haladt, több perces szünetek voltak egy-egy csapat között.
Amikor a lovasok mögött feltünt a lócitrom gyüjtő, maga mögött húzva egy kis kocsit, hatalmas hahota tört ki. Csoda, hogy találtak vállalkozót erre a feladatra.
A színes ernyő alatt tipegő gésa viszont megnyerte a közönség tetszését, csakúgy, mint a lila akácviágokkal díszített, hatalmas kézi erővel vontatott kocsi.
Jó két órág tartott a felvonulás. A gyerekek minden felvonulót hatalmas ovációval és tapssal jutalmaztak.
A felvonulás végeztével megnéztük a palota udvarán kialakított vásárt, majd visszaindultunk a szállóra, hogy magunkhoz vegyük csomagjainkat és felszálljunk az osakai expresszvonatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése