Kirándulás Kanazawába 1. rész
Kyotoból két és negyed óra alatt ér el a vonat Kanazawába ezért korán reggel indultunk, hogy több időnk maradjon a város nevezetességeinek megtekintésére.
Az útikönyv szerint Kanazawa legfontosabb látnivalói közé tartozik a Gésa negyed, a kastély, a Kenroku park, a Szamuráj negyed,valamint az Omicho piac.
Mivel az egyes látnivalók elég szétszórva találhatók a város különböző pontjain, ezért napijegyet vettünk 500 Yenért a Kanazawa Loop Buszra. A busz közvetlenül a pályaudvar mellől indult, a jegyet a közeli pénztárban vettük meg.
A vasútállomás egy modern, csupa üveg építmény. Előtte egy stilusában hozzá illeszkedő Sinto kapu áll.
Mielőtt felszálltunk a buszra, megcsodáltuk a pályaudvar előtti vízesés-órát. Ez egy nagyon érdekes szerkezet, sok apró lépcsőn folyik le a víz. Az apró vízeséseket számítógép vezérli, és különböző ábrákká áll össze, felváltva mutatva a város nevét angolul, japánul, majd átvált a pontos időre. Az egész vízesés óra egy szökőkút közepén található, és előtte néhány fa virágtartóban szines vírágok pompáznak.
A Loop buszok úgy néznek ki mintha a hatvanas évek teherautóit és buszait elegyítenénk, csak az olajzöld szín helyett kék, zöld és piros szinekben pompáznak.
A busz körbe megy a városon - szigorúan egy irányba - és minden fontosabb nevezetességnél megáll. Ebből kifolyólag igen jól meg kell tervezni a programot, mert ha kimarad egy látnivaló, akkor kénytelenek lennénk még egy kört menni. A látnivalók sorrendjét tehát érdemes a busz megállóihoz igazítani.
Elsőként a Gésa negyedben (Higashi Geisha) szálltunk le. A városnak ez a része a 19. században keletkezett.
A csinos kis faházak ajtajait és a benn tartózkodókat ma is diszkréten eltakarják az ajtó fölött lógó textíliák. Hasonlóképpen lehetett a fénykorban is, amikor a kéjhölgyek patrónusaikat fogadták. Egyik-másik intézmény komoly hírnévre tett szert, és ma több is múzeumként működik közülük. A belépőjegyek általában kétfélék, egyszerű látogatójegy 500-700 Yen közötti áron, és teaszertartást is tartalmazó jegy 800-1000 Yenért.
Útikönyvünk több Gésa múzemot is ajánlott, ezek közül választottuk ki a Kaikoro házat. A bejárattól egy impozáns vörös lépcső vezet fel az emeletre, ahol a látogatók (mármint a régi patrónusok) vendéglátására szolgáló szobák találhatók.
A szobák berendezése igen egyszerű, szépen dekorált tolóajtó biztosította az intimitást. A padlón tatami, a falak buja vörös színűek. Néhány szoba berendezése kiegészült néhány lámpával, vázával, illetve egy asztalkával, ahol társasjátékozni lehetett, vagy teázni.
A legszebb kimonókat állványra helyezték, hogy alaposan szemügyre vehessék a látogatók.
A felső szint végigjárása után bekukkantottunk az alsó szinten lévő ajándékboltba. Szintén alul szolgálták fel a teát, amire időhiány miatt mi nem fizettünk be. Arra gondoltunk, hogy teázni bárhol lehet, és majd valahol valami holt időben résztveszünk egy ilyen ceremónián. Persze ennek az lett a vége, hogy mindig volt valami érdekesebb esemény, vagy amikor idő lett volna rá, nem találtunk megfelelő helyet.
A Gésa múzeumon végigkalaúzoló lány nagyon kedves és készséges volt. A lépcső alján felfedeztem egy érdekes lábbelit. Látva őszinte érdeklődésemet, felajánlotta hogy próbáljam fel. Egy igazi gésa papucs volt, lábujjközt dugós, és a két darab egy teljes kört adott ki. Csak mezítláb, vagy speciális vágott ujjú zoknival lehet viselni. Én azért megpróbáltam egy normál zoknival is, de nem volt az igazi.
Mielőtt visszaindultunk volna a buszhoz, még körbesétáltuk a negyedet, bekukkantottunk egy-két üzletbe. Az egyikben például több ezer forintos gésa-fésűket árultak, egy másikban szintén hasonló árfekvésű teás csészéket. Az üzletek ajtaját félig leeresztett gyékény roló takarta. Először azt gondoltam, hogy zárva van, de kiderült, hogy nem. Feltehetőleg a turistákat akarták távol tartani, akiket nem tekintettek potenciális vevőnek.
A következő látnivalónk a Kanazawa kastély és a közelében lévő Kenroku park volt. Először a kastélyt rohamoztuk meg. Mivel a japán kastélyok fából készültek, gyakorta váltak tűzvész martalékává. Így történt ez a Kanazawa kastéllyal is.
A jelenleg látogatható és múzeumnak berendezett kastélyépület mondhatni vadonat új, 2001-ben készült el.
A kastély felső szintjén - szigorúan csak mezítláb lehet járkálni - nagyon érdekes részleteket láthattunk az építési munkákról. A makettek segítségével megértettük, hogy milyen bonyolult technikával illesztették össze az egyes elemeket, gerendákat. A módszer és technika ugyanaz volt, mint több száz évvel ezelőtt.
Szögeket egyáltalán nem használtak, hanem a fát faragták, illesztették oly módon, hogy a elkészültével egy nagyon stabil szerkezetet kaptak.
Az egymásba tolt gerendákat illesztékekkel tették stabilabbá. Annak ellenére, hogy az édesapám asztalos volt, mégsem tudom a technikát szakszerűen leírni, ezért inkább képeken mutatom be.
Ezeken látszik, hogy milyen bonyolult technikával állunk szemben, alkalmazása milyen komoly tervező munkát, és precíz kivitelezést igényel. Ilyen munkát csak nagyon jó minőségű faanyagból lehet elkészíteni. Fontos, hogy a fa megfelelően száraz legyen, hogy a későbbiekben ne repedezzen, és görbüljön, vagy csavarodjon el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése