Ismét Olaszországban 2

Verona

Városnéző sétánkat a szállodától alig ötven méterre található Júlia sírjánál kezdtük meg. A bejáratnál egy londoni ismerős Shakespeare fogadta a látogatókat. Az emeleti kiállítótermekben megcsodálhattunk néhány márvány sírfedelet, majd az alsó szinten néhány festményt, és kisétáltunk egy belső udvarra. Innen nyílt Júlia sírja – amely esetünkben egy gránit szarkofágot jelent.

Az udvaron egy bronz táblasor mesélte el a szerelmesek tragikus történetét.

A sírtól lesétáltunk az Adige folyó partjára, az első hídon (Ponte Aleardi) átmentünk a túloldalra, élveztük a szép napos időt, majd a következő hídon (Ponte Navi) visszajöttünk, hogy megnézzük a híd lábánál emelkedő San Fermo templomot. Mint minden itáliai városban, itt is tucatnyi templomot találhatunk, azonban arra, hogy mindegyiket alaposan megismerjük több nap sem elegendő. Így az útikönyv leírásai alapján a három legérdekesebbnek tűnő templomra esett a választásunk.

A középkori fakazettás, gótikus San Fermo templom alatt egy korai keresztény korból származó román altemplom rejtőzött. Freskói egy kicsit emlékeztettek a törökországi Göreme mellett található ókeresztény templomokra.

A templom melletti hangulatos utca egyik belső udvarában áll Júlia háza. A ház előtti Júlia szoborhoz fűződő legenda szerint aki megsimogatja a mellét, annak szerelme soha nem halványul. A szobor fényes melle ékes bizonyítéka annak, hogy az emberek hisznek a legendának. A reggel 10 Euróért vett Verona kártya ide is belépést biztosított, így már a harmadik helyen megtérült az ára.

Az erkélyen készítettünk néhány fényképet, majd megtekintettük a ház többi részét is. A ház sokkal nagyobbnak bizonyult, mint ahogy korábban gondoltuk. A felsőbb szinteken is voltak erkélyek, ahonnét megcsodálhattuk a környéket. Ezek az erkélyek azonban sokkal magasabban voltak annál, hogy fel lehessen mászni rájuk. Feltehetőleg ezért nevezték ki az alsó erkélyt a szerelmi jelenet színhelyének, mert az könnyebben megközelíthető. Az egyik emeleti szobában Rómeó és Júlia ruháit láttuk egy vitrinben kiállítva, a híres ágy és más használati tárgyak társaságában.

Visszatérve az utcára körülnéztünk a környék üzleteinek kínálatában. Tapasztaltuk, hogy igen nagy a kereslet a Júliával kapcsolatos csecsebecsék iránt, amit a kereskedők ügyesen kihasználnak. A turisták pedig úgy álltak sorba a szívecskét kötényekért, sapkákért, törölközőkért, mintha ingyen adták volna, és akkor még meg sem említettük a Rómeós bögréket, és hűtőmágneseket. Bár kacatokat nem vásároltuk, betértünk az egyik fagyizóba egy igazi olasz fagylaltra. Az utcában szinte minden harmadik házban fagylaltozó volt, kínálatában legalább egy tucat fagylalt szerepelt. Ennek a kavalkádnak nem tudtunk ellenállni. Mire elnyaltuk a fagylaltunkat elértük Verona leghíresebb terét az Erbét, ahol a piac is található. Végigsétáltunk az asztalok között és élveztük a zöldségek és gyümölcsök színes kavalkádját. A tér végében magasodott egy oroszlános szobor, amely Velence fennhatóságát hirdette.

A szomszédos térre vezető kapu alatt egy hatalmas bálnaborda függött. A mondás szerint aki átmegy alatta, annak nagy szerencséje lesz. Néhányszor átsétáltunk borda alatt, mert utazás előtt vettem néhány lottószelvényt és reméltem, hogy ez növeli nyerési esélyeinket.

A térről a Lamberti toronyhoz mentünk, ahová lift vitt fel, majd innen további lépcsőn értük el a kilátó alsó szintjét. Készítettünk néhány fényképet a magasból, majd újabb 75 lépcső következett a legfelső szintre. Kinézelődtük magunkat, majd visszamentünk a lifthez, és azzal le a földszintre.

Jól esett a séta a kellemes tavaszi napsütésben. Szinte lekívánkozott rólunk a kabát. Néhány perc alatt elértünk a tizenharmadik századi St. Anastasia templomhoz. A templom legérdekesebb látnivalója a két szenteltvíz tartó, melyeket furcsa gnómok tartanak. Az egyiket (a bal oldalit) Veronese apja faragta.

A sok mászkálás elfárasztotta a csoportot, ezért kezdtünk szétváltni. Voltak, akik beültek ebédelni, mások visszamentek a szállodába egy rövid pihenőre, mi pedig tovább indultunk a Római színházhoz, amelyhez ismét át kellett mennünk a folyó túloldalára. A színház nézőterének tetejéről remek kilátás nyílik a túlpartra és a város tornyaira. A római színház felett lévő múzeumba egy liften lehet feljutni. Itt különféle római kori emlékeket, szobor maradványokat találtunk.

Végignéztük a kiállítást, majd a a színház lépcsőjéről gyönyörködtünk a tájban. Gyalog visszasétáltunk az óvárosba, hogy ott folytassuk tovább a városnézést.