2009. április 8., szerda

Ismét Olaszországban 3




Még mindig Verona



Az óváros legfőbb látnivalója az Aréna, amit egyetlen turista sem hagyhat ki. Ezt a nevezetességet hagytuk a nap végére, mivel ez esett legközelebb a szállásunkhoz, és a környékén rengeteg étterem található, ahol vacsorával lehet zárni a városnézést.



Kora délután ragyogó napsütésben értük el a Dóm épületét, amely a városon keresztülkanyargó folyó közelében fekszik. Az egyik oldalbejáraton belépve azonnal szemünkbe ötlött a Dóm fő látnivalója Tiziano Mária mennybemenetele c. festménye. Tavaly, amikor Velencében jártunk a karneválon, kora reggel elsétáltunk a Frariba, ahol Tiziano Angyali üdvözletét láttuk. Tényleg van hasonlóság a két kép között.



A Dómból visszasétáltunk a folyóhoz, hogy a parton végigmenve elérjük a Castelvecchio Múzeumot. Ahogy elértük a hidat, rádöbbentünk, hogy a folyónak ezen az oldalán nem tudunk végigmenni, mivel kerítés zárja el az utat. Így ismét átsétáltunk a hídon – azt hiszem az Adige folyó feletti oda-vissza sétálásban csúcstartók lettünk – és a St. George templom mellett sétálva a következő hídon visszajöttünk.



Egy-két sarok után ott álltunk a Scaligerik hatalmas erődje előtt. Ám senki ne gondoljon valami komor, szürke és ódon építményre. A Castelvecchio barátságos, tornyos vár, melynek udvarára egy hídon keresztül jutottunk be.



A falakon belül üde, zöld pázsit gyönyörködtette a a szemet. A vidám hangulathoz hozzájárul, hogy Verona középkori építményeihez hasonlóan a Castelvecchio is vöröses-terakotta árnyalatú, melynek csipkézett falain kellemesen esik a séta.



A földszinten kora középkori szobrokat láthattunk, majd az emeleti részen a képgyüjteményt néztük végig – be kell valljam, hogy futólépésben.



Túl kellemes volt a idő ahhoz, hogy a délutánt zárt helyen töltsük, ezért csak egy-két képet néztünk meg alaposabban, hogy minél előbb – másokhoz hasonlóan – a falakon élvezzük a lemenő napot.




A Castelvecchiotól már egyenesen az Arénához mentünk. Az Aréna méretét tekintve monumentális, a nyári hónapokban tartott opera előadásokon és hangversenyeken akár nyolcvanezer embert is képes befogadni. Most csak turisták lézengtek a kőlépcsőkön, és egy csapat iskolás, akik az ovális lelátó két végében versenyt énekeltek. Nagyon jópofa volt. Felmásztunk a legfelső lépcsősorig, körbejártunk, és megpróbáltuk kitalálni, hol a legjobb az Aréna akusztikája. Persze a 20 és 300 Euró közötti jegyárak mellett nem feltétlenül a legjobb hangzás az egyetlen szempont, hogy hová vegyünk jegyet.



Az Aréna tetején állva fantasztikus sült csirke illatot éreztünk, amitől azonnal megindult a nyálképződésünk. Amikor leértünk az utcára, próbáltuk megkeresni az illat forrását, de nem találtuk meg. valószínűleg valamelyik emeleti lakás ablakából áradhatott ki. Az Aréna és az Erbe között tettünk két kört, mire sikerült kiválasztanunk egy éttermet, ahol megvacsoráztunk. Az olasz éttermekben két dolgot utálok, a copertot és a serviciot. Az étlapon szereplő ételek árán kívül felszámolnak még másfél-két Euró teríték használati díjat, és 10-15 % közötti felszolgálási díjat. Ez azért vicces, mert teríték nélkül mégsem lehet a tenyeredbe kérni az ételt. Magunk közt tányérhasználati (viccesen tenyérhasználati) díjnak mondtuk. Alig akadt olyan hely, ahol a kiírt ár már mindezeket tartalmazza. Ott meg nem találtunk kedvünkre való rendes ételt, csak olyan borkorcsolya félét, ami az egész napos járkálás után nem elégítette ki az igényeinket. Végül sikerült megvacsoráznunk. Közben az idő hűvösre fordult, ezért visszamentünk a szállodába meleg ruháért. Még nem volt igazán késő, ezért újra nyakunkba vettük a várost a társaság strapabíró részével. Már délután megfigyeltük, hogy az Erbe vendéglőiben valami narancs színű löttyöt isznak a vendégek. Nem akartunk úgy hazamenni, hogy kihagyjuk. Az egyik pubban (mi erre vajon a megfelelő olasz kifejezés?) megtudtuk, hogy Spritznek hívják, narancslikőr szódavízzel felengedve , benne egy narancskarika és némi jégkocka. Minden fiatal kezében ezt láttuk. Hogy őszinte legyek, nekem nem lett a kedvencem, de jó, hogy megkóstoltuk, mert anélkül hiányérzetem maradt volna.


A Spritz után hazamentünk és lefeküdtünk, hogy másnap reggel új kalandokba keveredjünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése