Malajzia 18.

Langkawi - Az Underwater World felfedezése

Eredetileg ezen a napon terveztük hogy felmegyünk a Sky Bridgehez, de sajnos karbantartás miatt nem működött a felvonó, arra pedig nem vállalkoztunk, hogy gyalogosan vágjunk neki a hegymászásnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy ameddig kedvünk tartja, élvezzük a medence kellemes vizét, majd kora délután besétálunk a városba, megérdeklődni, hogy sikerült-e visszaváltani a penangi hajójegyünket.

A medencében összebarátkoztunk néhány angol turistával. Kiderült, hogy évek óta járnak Malajziába üdülni, és már többször is voltak a szigeten. Európában egyedül Londonból indít járatot Kuala Lumpurba az Air Asia, aki olcsó árairól közismert. Mi is láttunk 49 Fontért egy útra szóló jegyet, (persze ehhez még jön némi illeték is), de utazás előtt 3-4 hónappal foglalva oda-vissza útra ki lehet fogni akár nyolcvanezer forint alatti jegyet is. Jogos a kérdés, hogy miért nem azzal utaztunk? Sajnos nekünk ehhez az árhoz még hozzájött volna a Budapest - London - Budapest jegy ára, valamint oda-vissza egy-egy éjszakai szállás is, ha nem akartuk megkockáztatni, hogy esetleg lemaradjunk a csatlakozó járatról. Mindent összeszámolva már majdnem annyiba került volna, mint amennyit a Malév-KLM-nél fizettünk.

De térjünk vissza Langkawira. Miután jól kifürödtük magunkat, először visszamentünk az utazási irodába, ahol a hölgy sajnálkozva közölte, hogy nem sikerült visszaváltani a jegyet és visszaadta.

Zsebünkben a hajójeggyel elindultunk az Underwater Worldhöz. Út közben találtunk egy aprócska irodát, ahol mindenféle utakat, hajó és buszjegyeket árusítottak. Gondoltuk, teszünk egy utolsó kísérletet. Némi telefonálgatás után közölte, hogy 10 % levonásával vissza tudja váltani a jegyet, és estére némi ráfizetéssel kapunk egy komplett csomagot Kuala Besutba - ami tartalmazza a szálloda és Langkawi kikötője közötti transzfert, a hajójegyet a félszigeten lévő Kuala Perlasba, valamint a buszjegyet Kuala Besutba. Ennek nagyon örültünk, mivel így sokkal több időnk maradt a másnapi kirándulásra.

Egyből jobb lett a kedvünk, ami csak tovább nőtt, amikor kiderült, hogy az újságíró igazolványra ingyenes belépőt kaptunk az amúgy igen csak borsos árú Underwater Worldbe. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, mert nem igazán készültünk ennyi kellemes meglepetésre, ezért csak a mobil telefonommal tudtam megörökíteni a látottakat.

Az akváriumokban mindenféle különleges trópusi halakat csodálhattunk meg, köztük olyanokat is, amikor korában nem volt alkalmam látni, de találkoztunk ismerősökkel is, mint a népszerű Némo nyomában rajzfilmből ismert bohóchal.

A nagyobb akváriumokban cápák, ráják és több méter hosszú murénák is éltek. Még szerencse, hogy ezekkel üvegfal mögött, és nem a nyílt tengerben akadtunk össze.

Számomra a legérdekesebbek a sárkányhalak voltak. Mozdulatlanul lebegtek a vízben, és sokáig fel sem tűnt, hogy nem növények. Szenzációsan álcázták magukat.

Persze nem csak halakat láttunk, hanem különleges varacskos teknősöket és tengeri kígyókat is. Mesterséges tavakat alakítottak ki a rózsaszín flamingók számára és egy hatalmas sarkvidéki medencét a pingvineknek.

A pingvineket sajnos nem sikerült lefényképezni, mert állandóan mozgásban voltak, viszont kárpótlásul egy pingvin bábuval bárki baráti fotót csináltathatott magáról. Természetesen ezt én sem hagytam ki.

Amikor végigértünk a bemutatón, egy ajándékbolton keresztül - ahol mindenféle kagylókat csigákat, plüss tengeri állatokat, képeket árusítottak - jutottunk ki az utcára.

Benéztünk néhány üzletbe, majd visszamentünk az utazási irodába, ahol megkaptuk a jegyeinket, és megbeszéltük, hogy másnap mikor vesznek fel a szállodánál.

Ahogy hazafelé indultunk, elsétáltunk a Bob Marley ereklyéket árusító bolt előtt. Ismét tettünk egy kört az üzletben. Érdekes, hogy Bob Marley ma is jó üzlet, és eladható a világ bármely pontján.

Nemrégen hallottam, hogy egy róla elnevezett alapítvány ápolja az emlékét, ami hatalmas, több tíz millió dolláros forgalmat bonyolít le évente. Azon senki sem csodálkozik, hogy Dél- és Közép-Amerikában még ma is kultusza van a reggae zene királyának, az viszont fantasztikus, hogy mind Ázsiában, mind Afrikában töretlenül lelkesednek érte a fiatalok. Aligha van a világnak olyan országa, ahol ne találnánk Bob Marley ruhákat, kiegészítőket árusító boltokat.

Ebben a boltban is megtaláltuk a fekete-sárga-zöld-vörös színű kötött vagy horgolt sapkákat, nadrágokat, karkötőket, vászontarisznyákat és még ki tudja mi mindent.

Talán még Che Guevara rendelkezik hasonló vonzerővel, az arcképével ellátott pólók minden színben jól fogynak.

Napnyugta előtt lementünk még egyszer a tengerpartra egy kis fürdőzésre, majd este kedvenc éttermünkben megvacsoráztunk. Útban hazafelé találkoztunk a hajókiránduláson megismert Stephannal, aki épp a Babylonba igyekezett. Kölcsönösen örültünk egymásnak, vagy jó fél órát beszélgettünk arról, hogy ki merre veszi az irányt Langkawi után, majd jó utat kívántunk egymásnak.

Éjfél körül járt az idő, amikor visszaértünk szálláshelyünkre. Amikor lefeküdtünk, hatalmas trópusi vihar tört ki. Kimentünk az erkélyre, és láttuk, hogy szinte folyamatosan villámlott. Gyakran két-három helyen is egyidőben. A szél egyre erősebben fújt, földig hajlítva a fiatalabb pálmák törzsét. Amikor lefeküdtünk, hallottuk, amint veri a fák leveleit és a tetőt az eső.

Csak remélni tudtuk, hogy másnapra eláll, és fel tudunk menni a Sky Bridgéhez. Aggódtunk, hogy az erős szél miatt esetleg nem üzemel a felvonó és lemaradunk ennek a világon egyedülálló létesítménynek a megtekintéséről.