Alig múlt reggel öt óra, és mi ott ültünk Kuala Besut kikötőjében úgy tizedmagunkkal együtt, bízva a kedvező időjárásban, hogy szerencsésen átkeljünk a szigetekre. Az iroda falán, ahol a hajójegyeket vettük,(oda-vissza útra személyenként 70 Ringitért) ki volt téve a két sziget térképe. Perhentián ugyanis két szigetből áll, Pualu Besar, és Puau Kecil, ami annyit jelent, hogy Kis Sziget és Nagy sziget.
Otthon alaposan áttanulmányoztuk mindkét sziget adottságait, a strandokat, a szálláskínálatot a szálláshelyek honlapjait és nem utolsó sorban az ott járt turisták utibeszámolóit. A nagyobbik szigeten volt egy Mama Chalet nevű hely, amit többen is ajánlottak kedvező árfekvése, és remek konyhája miatt.
Bár találtunk szebb helyeket is, de azok lényegesen drágábbak voltak és mivel hosszabb időt (5 éjszakát) terveztünk eltölteni a szigeten, ez is szempont volt. Különösen, hogy kiderült, igen rosszul váltják a külföldi valutát, hitelkártyás fizetés esetén pedig 5 % extra költséget számolnak fel. (George Townban nagyon jól váltottunk pénzt, némileg kevesebbet adtak Langkawin, de Kuala Besutban katasztrofális volt az árfolyam. Ezt csak azért írtam le, hogyha valaki a jövőben arra jár, ezt vegye figyelembe.)
Ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek a jegyirodához. Azon már biztosan nem kellett aggódnunk, hogy összejön-e legalább egy csónaknyi utas. Hét óra körül átsétáltunk a kikötőhöz, melynek kapujában már legalább 70-80 hátizsákos turista várakozott. Itt újra elő kellett venni a pénztárcánkat, és befizetni személyenként 5 Ringit természetvédemi illetéket. Ezután kitárult előttünk a kikötő vasrácsos kapuja, és benn a szálláshelyek alapján szétosztották a kishajók (amely inkább csak gyors kétmotoros csónakok voltak) között az utasokat. Mi három helyen álltunk meg, az első megálló Kecil déli csücskében volt. Egy egészen pici öbölben talán öt kis faház volt, háttérben az őserdővel. A mi csónakunk megállt és dudált, erre a partról egy csónakkal beeveztek, és szóltak egy harmincas párnak, hogy szálljanak át. Még most is látom a meglepetést és az arcukra kiütközött csalódást, amint átszálltak a csónakba, és átemelték a csomagjaikat is. Mi kellemes napokat kívántunk nekik, és magunkban örültünk, hogy nem oda mentünk.
Kecil közponjában csak egy percre álltunk meg a Villagen, ahol egy helyi lakos a városban vásárolt csomagjaival kiugrott a mólóra. Innét átmentünk a másik szigetre a Mama Chalethez. Itt is csak mi ketten szálltunk ki a partról értünk jött csónakba. Még nyolcan maradtak a hajón, akik mind a Kecilen lévő Long Bechbe mentek. Egy pillanatra elbizonytalanodtunk, hogy talán nem jól választottunk. De ahogy kiszálltunk, nagyon kellemes bungalókat pillantottunk meg.
Kilenc óra körül járt az idő, a szállodákban általában csak délután kettőtől lehet bejelentkezni, de itt teljesen más szabályok érvényesek. Ha van szoba, akkor odaadják, bármennyi legyen is az idő. Nekünk szerencsénk volt, mert az egyik tengerre néző parti bungaló üres volt, és azonnal be is költözhettünk. Készítettünk egy kappuccinót és a teraszunkon fogyasztottuk el, miközben a szemközti Kecil parjait kémleltük, valamint a két sziget között ringatózó szines csónakokat. A könnyű reggel után fürdőruhát húztunk, és elindultunk felfedező útra. Először az északi irányba indultunk, ahol egymás mellett következtek a bungaló telepek. A Mama Chaletnek nem volt fürdésre alkalmas partja, de néhány száz méterrel arrébb már csodálatos fehér homokos partot találtunk. Átsétáltunk több bungalótelepen, majd kiértünk egy kiszögeléshez, ahol hatamas kopott sziklák emelkedtek ki a kristálytiszta vízből. Itt fürödtünk egyet, és találtam egy csodaszép kagylót, amit az egyik sziklára tettem fel.
Innét tovább sétáltunk, keresztül a Paradise és a Coral View Resortokon. Itt egy újabb kiszögelés után sziklák állták el az utunkat. Egy lépcsősor vitt fel a sziklákra. A fák magasságában egy pallósoron keresztül jutottunk el egy másik öbölbe, amelyben a sziget legdrágább helye, a Perhentian Istland Resort található. A Resortnak saját kikötője is van. Az ide érkező vendégeknek nem kell átszállni kisebb csónakokra, hanem a hajóból egy hosszú stégen juthatnak ki a parta.
Az egyes bungalótelepek között általában vizitaxival lehetett közlekedni. Minden resornál várakozott néhány csónak, akik bármikor bárhová elvittek. Az árak mindenütt ki voltak függesztve. A vállalkozóbb szelleműek bérelhettek egy vagy két személyes kenut is, amivel akár a másik szigetre, Kecilre is át lehetett evezni.
A mi szigetünkkel ellentétben a másik sziget lakott volt, van egy faluközpont a kikötőnél, boltokkal, iskolával, orvosi rendelővel és lakóházakkal, ahol a malájok laknak. Besárban csak bungalótelepek vannak, mindegyikben étterem és egy kisebb vegyesbolt, a legszükségesebb cikkekkel. Az itt dolgozó helyiek a másik szigetről járnak át hajóval, vagy a bungalótelepek mögötti bódékban élnek.
Végigsétáltunk a Perhentián Island Resort előtti parszakaszon, majd az öböl tulsó végén visszafordultunk. Innen már gyalogosan nem lehetett tovább menni, egyébként nem is igen volt miért, mert a Perhentian volt az utolsó bungalótelep északi irányban. Innen már csak strandok voltak a kisebb nagyobb ölbökban Egyébként a part menti néhány méteres sávtól eltekintve az egész szigetet sűrű erdő borította.
A Perhentián előtti parszakaszon vakítóan fehér, selymes homokot találtunk. Le is telepedtünk, és fürödtünk egyet. A nap hátralévő részét is itt töltöttük. Késő délután visszasétáltunk a Mama Chalethez megfürdötünk, rendbe szedtük magunkat, majd kiültünk a bungalónk teraszára. Ahogy besötétedett, elsétáltunk az étterembe, ahol Barbeque vacsora volt. Ez 50 Ringitbe került személyenként, ami nekünk elég drága volt, ezért a szokásos étlapról választottunk Mango curryt 7 Ringitért. Nem bántuk meg.
Azért bemutatom hogy a mindig mosolygós Mama hogyan készítette a barbaquet.
Vacsora után tettünk egy rövid sétát, de a szomszédos telepen is csak az ott lakók üldögéltek az étteremben, ahol ugyanazokat az ételeket kínálták mint a Mamánál. Utazás előtt sikerült a férjemtől kihízelegnem egy újabb LED-es elemlámpát, aminek fantasztikus fénye volt. Már Langkawin is kipróbáltam, de igazi hasznát itt vettük, ahol igencsak esetleges volt a világítás. Mivel az előző éjszakát a buszon töltöttük, estére eléggé elfáradtunk ahhoz, hogy 10 órakor álomra hajtsuk a fejünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése