malajzia 23.

Átmegyünk Kecilre

Reggel rádöbbentünk, hogy ez az utolsó előtti napunk a szigeten, úgyhogy ha át akarunk látogatni Kecilre, akkor éppen itt az ideje. Délutánra be is ütemeztünk egy kirándulást vizitaxival.

Reggeli után először elsétáltunk a Perhentian Island Resort parkjába, bízva abban, hogy ismét megpillanthatjuk a Komodói sárkányt. Kissé korán érkeztünk, mert még nyoma sem volt a szörnynek. Jó negyed órán át várakoztunk, amikor körök jelentek meg a víz felszínén, ami arról árulkodott, hogy sétára indul a rejteket adó bokrok közül. Élesre állítottuk kameráinkat, és ezuttal nem maradtunk le a reggeli sétáról, amely sajnos rövidebb ideig tartott, mint előző nap. Körbeúszta a mocsarat, majd méltóságteljesen visszavonult a bokrok alá.

A sikeres portyát követően átsétáltunk a Tuna Baybe a koralzátonyokhoz. Fürödtünk és sznoriztunk, majd megebédeltünk a már korábban felfedezett helyen. Fantasztikusan finom tintahalat készítettek, amelyet még megoldottunk egy mézes rotival. Kiderült, hogy a büffé vezetőjének a férje turisták részére szervez csónaktúrákat a sziget körül. Mindössze 30 Ringitbe kerül személyenként a fél napos kirándulás, a program tartalmaz egy-egy sznorizást a cápa-öbölben, a fish gardennél, a koral gardennél és a teknősbéka öbölben - ahol ha minden igaz óriás teknősöket is lehet látni. Teljesen belelkesültünk a teknősök említésére, ugyanis nekünk nem sikerült egyetlen egyet sem látni. Bosszantásunkra a bungaló szomszédaink majd minden nap beléjük botlottak - bár igaz, hogy ők oxigén palackkal merültek.

Az ebédből megmaradt pénzünkkel leelőlegeztük a kirándulást azzal, hogy másnap reggel a bungalónkhoz jön értünk a csónak - kényelmesebb, mint átkelni az erdőn - és a többit majd akkor rendezzük.

Ebéd után mártóztunk még egyet, majd a parton visszatértünk a Mama's-hoz. A bungiban lepakoltuk a békafelszerelést, átöltöztünk és magunkhoz vettünk egy kis pénzt, majd az egyik vizi taxival 5 Ringitért személyenként átkeltünk a másik szigetre. A mi oldalunkon a vízből kellett beszállnunk a csónakba, Kecilen azonban volt egy kiépített kikötő, így száraz lábbal értünk partot. A kikötő környékén volt néhány ajándékbolt, a part menti sétányon pedig élelmiszerboltokat találtunk. Besétáltunk a partra merőleges utcákba. Találtunk egy iskolát, egy orvosi rendelőt és valami közösségi ház félét.

A házak többsége szegényes volt, de akadt néhány jobb kinézetű házikó is. Az emberek a házak előtt üldögéltek és beszélgettek. Ahogy közeledtünk feléjük, kedvesen mosolyogtak és integettek. Ugyanilyen barátságosak voltak az utcán játszadozó gyerekek is. Felsétáltunk egy darabon a domboldalon, majd visszafordultunk a kikötőbe. Az egyik aprócska boltban vettünk üdítőt (a kedvencünket, zöld színű tutti futtit), néhány szem mangót majd a kitötő előtt álló egyik árústól két zacskó házi készítésű tésztában sült csemegét. Az egyikben sós, a másikban édes sütemény volt, de mind a kettő finom volt.

A csónakosunk jelezte, hogy van még egy kis elintézni valója, aztán már indulhatunk is. Addig szemrevételeztük az ajándékbolt póló kínálatát, de nem találtunk kedvünkre valót.

Kifizettük a csónakost, a bungalóban lepakoltunk az üdítőt és a mangót majd átmentünk a PIR parkjába. Imádtam a parkot, olyan volt, mint egy állatkert.

Reggel a Komodói sárkány jött elő, délutánra pedig benépesült a park mókusokkal, repülő kutyákkal és majmokkal. Ezuttal is akadt látnivaló, így egészen napnyugtáig ott maradtunk.

Mire visszaértünk a Mama'shoz már készülődtek a vacsorához, így egyenesen az étterembe mentünk. Választottunk egy tom-yamot (volt vagy húsz féle) hozzá egy frissen készített mangó juicét.

A vacsora végere már korom sötét lett. A többiekhez hasonlóan mi is visszavonultunk és kiültünk faházunk terasztára. Egy késői tea mellett gyönyörködtünk a csillagos égben, és a szemben lévő Kesar fényeiben. Sajnos ez az utolsó esténk a szigeten. Ezek már a búcsú első pillanatai voltak. Bár másnap még egy igen mozgalmas utolsó nap várt ránk.