Malajzia 22.

A komodói sárkány

Vacsora után beszélgetésbe elegyedtünk a mellettünk lévő bungalóban lakó francia párral. Ők egy nappal korábban érkeztek mint mi, így volt némi előnyük a sziget feltérképezése terén. Megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. Mesélték, hogy a PIR (Perhentián Island Resort) öbölben láttak óriás teknősöket. Ők ugyan palackkal merültek a kb. 6-8 méteres vízben, de azt mondták, hogy a tekősök a felszínről is jól láthatóak, annyira tiszta a víz. El is határoztuk, hogy másnap ismét északra megyünk fürödni.

Reggel fogtuk a békaszemüvegeket és elindultunk a PIR-hez. Gondoltuk, hogy szemrevételezzük a sziget egyik legdrágább bungalótelepét, ezért betértünk egy rövid körre. Már többen is említették, hogy a szépen kiépített parkban érdekes állatokkal lehet találkozni.

A faházak lakói alig-alig ébredeztek, tökéletes volt a nyugalom. A telep közepén a medence mellett egy mocsár terült el, amelybe egy csenevész patakocska csörgedezett. Halk léptekkel közelítettük meg a mocsarat, majd némán állunk néhány percig. Egyszer csak a víz fölé hajló bokrok mögül egy fej bukant elő, majd jó két méterrel odébb egy farokban végződött.

Lomha mozdulatokkal végigúszott a mocsáron, majd a túloldalon kisétált a partra. Ott körbesétált, majd visszamászott a vízbe. Kétség sem fért hozzá, hogy egy komodói sárkány állt alig néhány méterrel előttünk. Meg sem mertünk moccanni, nehogy elriasszuk a különleges lényt, amely szép kényelmesen, méltóságteljesen visszaúszott a bokrok alá. Azt hittük, hogy befejeződött a reggeli séta, amikor egy sokkal nagyobb példány úszott elő, nyomában egy alig méteres kölyökkel. A gutaütés kerülgetett, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem.

Szerencsére másnap reggel az egyik ismét előbukkant néhány percre, így sikerült megörökíteni. Különleges példány volt. Furcsa, hogy képes volt megszokni az emberek közelségét, bár napközben ha megindult a nyüzsgés, nem jött elő.

A telep tulsó végén kimentünk a partra. Az elmondás szerint a következő öbölben lehet teknősöket látni. Az öbölből kiúszva meg kellett kerülni a vízbe nyúló sziklákat, hogy elérjük a szomszédos öblöt. Néhányszor megálltunk egy-egy sziklánál, és megtisztogattuk a maszkunkat. Az utolsó sziklára felmásztunk, és már láttuk a túloldalt. Úgy tűnt, hogy mindössze egy-kétszáz métert kell úsznunk, és elérjük azt a pontot, ahol a teknőcöket sejtettük. Felvettük a maszkot, és elindultunk. Hirtelen a már jól ismert csípést éreztem a lábamon és a karjaimon, amelyet égető érzés követett. Gyorsan megfordultam, és ahogy csak bírtam, úsztam vissza. A partra érve láttam, hogy tele vagyok aprócska hólyagokkal, sikerült egy meduza rajba beleúsznom.

A búvárközpontban készségesen kisegítettek egy kis ecettel, majd egy órát üldögéltünk a parton. Érdekes módon az öbölben nem voltak meduzák, de amint kiértünk a nyílt vízre, rögtön össze-vissza csipkedtek.

Mikor eltűntek a hólyagok visszamentünk az öbölbe füröni. Aznap nem találkoztunk több meduzával. A délutánt és napnyugtát ismét a Resort parkjában töltöttük. Rengetegen nézelődtek, mert olyan volt a park, mint egy valóságos rezervátum. Hatalmas repülő kutyák repkedtek a fák között. Mókusok szaladgáltak az utakon, és a park fáinak gyümülcseiből majmok csemegéztek.

Annyira látványos volt a dolog, hogy a hátralévő napokon többször is átsétáltunk egy kis nézelődésre.