Na nem egyszerre a kettő, hanem szép sorban egymás után. Ez a nap is úgy indult, hogy sötét felhők borították az eget. Mivel optimisták vagyunk, a két lehetséges kimenet közül a "később úgyis kiderül" változatra terveztük a programot. Metróra szálltunk, és 220 Yenért vettünk egy két megállóra érvényes jegyet az automaták egyikénél. Lassan már segítség nélkül is megy a jegyvásárlás, ami nem ördöngősség. A bejárati táblánál kikeressük a megálló nevét, megnézzük hogy milyen összeg szerepel mellette, majd az automatán megkeressük azt a gombot amin ugyanaz az összeg szerepel. Ekkor bedobjuk a nyilásba a megfelelő összeget, vagy ha nincs aprónk bármekkora nagyobb címletet, majd megnyomjuk a gombot. A gép kiadja a jegyet, és a visszajárót. Ekkor már nincs más mint megkeresni, hogy honnan indul a vonatunk. Ez az átszállóhelyeken jelentett némi bonyodalmat, de egy egyszerű állomáson rutinosan ment a dolog.
Szóval feljöttünk a császári palota közelében és némi kérdezősködés után megtudtuk, hogy hol van a legközelebbi kapu, majd elindultunk abba az irányba. A palota megtekintése ingyenes, de regisztráltatni kell és időpontot kérni. Tíz óra körül csepegő esőben értük el az adminisztrációs irodát, ahol sikerült egy fél egykor induló angol nyelvű csoportba bekerülni.
Néhány csepp eső nem riasztott el attól, hogy körbejárjuk a palota külső kertjét. Méretét tekintve nagyobb volt, mint a korábban látott kertek, de szépségében nem érte el azt a színvonalat. Volt benne egy kisebb tó, rajta egy szentély, amit egy hídon keresztül lehetett megközelíteni. Sétánk során találtunk egy másik szentélyt, valamint egy kisebb, nem túl érdekes múzeumot.
A várakozással ellentétben egyetlen épületbe sem lehetett bemenni, még a melléképületeket is csak kivülről nézhettük meg. Számomra egy kicsit csalódás volt, mert abban bíztam, hogy néhány helyiséget azért a látogatók előtt is megnyitottak.
Sajnos kénytelenek voltunk megelégedni a belső kertek szépségével, ami azért esőben nem ugyanaz, mint napsütéses időben. Ezek igazi japán kertek voltak, tavakkal, patakokkal, hidakkal és kőlámpákkal, valamint szellemházikókkal.
Mintegy negyven percig tartott a séta, mire végeztünk, mindenki bőrig ázott. A szélben az esernyő sem nyújtott igazi védelmet.
Mire befejeződött a palota-látogatás, az eső is elállt. Ekkor éreztük, hogy most igazán jól esne egy meleg fürdő. Megtudakoltuk, hogy merre van a legközelebbi onsen, és célba vettük. Sokkal többet kellett gyalogolni, mint számítottunk rá, már majdnem feladtuk, mikor végül mégis megtaláltuk. Egy jellegtelen lakóháznak beillő épületben volt, semmi felirat ,ami arra utalt volna, hogy egy fürdőt rejt.
A bejáratnál rögtön levettük és egy polcra tettük a cipőinket. Kifizettük a nem tul drága, kb. 400 Yenes belépőjegyet, béreltünk egy törölközőt, amihez egy szappant is kaptunk. Majd az eligazító ember nekem jobbra, a férjemnek balra mutatott, hogy arra a bejárat. Próbáltuk megtudni, hogy van-e olyan része a fürdőnek, ahol fürdőruhában lehet fürödni és koedukált, de jót nevettek a kérdésünkön. Mondták, hogy itt külön van a férfi és női oldal, és nem lehet fürdőruhában fürödni.
Onsen ügyben egyébként készültünk, tudtuk, hogy hosszas tisztálkodást követően lehetséges a medencékbe belépni. Én kb jó tíz percig szappanoztam, dörzsöltem magam amikor elég tisztának éreztem magam, hogy bemerészkedjek az egyik medencébe. Persze akadtak, akik sokkal alaposabbak voltak nálam, de hát nekem nem volt annyi időm, hogy csak a előkészüeletekre több órát fordítsak.
Amikor az első medencébe beraktam a lábam, azonnal ki is rántottam, mert elviselhetetlenül forrő volt a víz. Jó tíz perc kellett, mire sikerült belemerülnöm. Az alsó szinten különböő medencék voltak, zöld teás, habos, iszapos. Az emeleti részen volt a szauna, a hideg vizes merülő medence, és egy meditációs medence, amely talán 36 fok meleg volt, és a terem falát barlang szerűen alakították ki. Ennek volt a legkellemesebb a vize, itt töltöttem el a hátralévő időt.
A kellemes környezetben nagyon jól ellazultam, és teljesen kipihenten fejeztem be a fürdést. Miközben a metróhoz bandukoltunk vissza, kitaláltuk, hogy ismét egy kellemes masszázzsal fejezzük be a napot. Elmentünk a már jól ismert műszaki áruházba, és kipróbáltunk egy másik masszázságyat.
Hazafelé megvacsoráztunk, és hulla fáradtan rogytunk az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése