Ha rajtam múlna, minden embert elküldenék egy Hiroshimai kirándulásra. A Béke Emlékparkban tett látogatás hatására talán jobban értékelnénk a békét, és jobban vigyáznánk rá. Aki gyerekkorában fejet hajtott Sadako szobra előtt, aki életében hajtogatott legalább egy papírdarut, aki végigjárta az Emlékmúzeumot, annak számára mindennél értékesebb a béke és az emberi élet.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amíg Miyajima felé hajóztunk.
A sziget partja közelében a tengerben található Japán leghíresebb Sinto kapuja. Érkezésünkkor éppen apály volt, így kapu szárazra került, és gyalogosan is könnyen megközelíthetővé vált.
A kikötőben felírtuk a visszainduló hajók menetrendjét, majd beszereztünk egy térképet és egy hasznos információt tartalmazó brossúrát. Ezeknek nem örülhettünk sokáig, mert a kikötővel szemben lévő parkban az első őz fondorlatos módon kihúzta a fényképezőgép tokjából, és jóízűen elfogyasztotta. Később láttam egy figyelmeztető feliratot is, hogy helyezzük biztonságba az útleveleket és hajójegyeket, mert az őzek előszeretettel fogyasztják a papírt. Végül is szerencsénk volt, hogy az értékeink nem lettek egy falánk jószág áldozatai.
A kapuhoz vezető úton láttuk, hogy az apályt kihasználva a parton több száz ember gyüjtöget kagylót. Kosarakkal, vödrökkel felszerelkezve ásták a fövenyt, hogy hozzájussanak az izletes csemegéhez.
Elhaladva a szorgos kagylógyüjtögetők mellett letértünk a Sintó kapu irányába. A homokban nagy örömömre találtam egy 10 Yenest. Boldogan vettem fel, mert imádok bármit találni. Ahogy közeledtünk a kapu felé, találtam egy 50 Yenest, majd még kettőt. Ekkor kezdett gyanússá válni a dolog, ennyire mégsem lehetek szerencsés. Közben a kapuhoz értünk, aminek a környéke pénzzel volt borítva. A homokon 5, 10, 50 és néhány 100 Yenest is láttunk. Ekkor már leesett a tantusz, hogy a szent helyen a vallásos emberek dobálták a pénzt a tengerbe, ami apálykor szárazra került.
A kapu épp felújítás alatt állt, az egyik része fel volt állványozva. Közelebről alaposan megszemélve láttuk, hogy az oszlopok oldalában kialakult repedésekbe az emberek pénzérméket gyömöszöltek, amivel tovább tágították a repedést. Dagálykor a sós víz elérte a már sérült részeket és komoly kárt okozott. A restaurátorok a repedéseket tömítették és vízzáró réteggel vonták be.
A kapuval szemben áll az Itsukushima-Jinja (úszó szentély). A fa cölöpökön álló építmény dagálykor olyan hatást kelt, mintha a vizen úszna. Mint említettem, mi apálykor érkeztünk, ezért egyszerűen száraz lábbal tudtuk megközelíteni. A szentély oldalában egy színpadot alakítottak ki, ahol éppen előadást tartottak. Bár pontosan nem értettük a történetet, de annyit sikerült kihámozni, hogy két szamurájnak öltözött, álarcos férfi kűzdött egymással.
A kikötőtől illetve a tengerparttól egy kicsit távolabb látható a Daisho-in szentélyegyüttes. A templom kapuját két óriás, fából készült alak őrzi.
A kapu túloldalán egy hosszú lépcsősor kezdődik, amely a dombon - festői környezetben - található templomokhoz vezet.
A lépcsősor később szétágazik, és kacskaringós ösvényekre változik, amely harmonikusan simulnak bele a környezetbe. A lépcső két oldalán buddha szobrok tömege sorakozik - méretük miatt engem a kerti törpékre emlékeztetett.
A kövek és növények között rejződködő templomok bejáratát különös figurák őrzik.
A szentélyektől csodálatos kilátás nyílt a környező dombokra, amelyek lépcsőin vállalkozó kedvű zarándokok kapaszkodtak fel. Sajnos annyi időnk nem volt, hogy egy kis mászást is beiktassunk.
A Daisho-int azonban sikerült alaposan szemügyre venni, és minden szentélyben elidőzni néhány percet.
A legszebb szentély egy barlangra emlékeztetett, amelynek mennyezetén több száz lampion világította meg az alatta sorakozó Buddha szobrokat, és a lábukhoz elhelyezett darufüzéreket.
Mire elértük a partot, láttuk, hogy rendesen megemelkedett a vízszint. A kagylógyüjtők eltüntek, és a Shinto kapu lába is vízben állt. Hajóra szálltunk, és készítettünk egy utolsó képet a távolodó szigetről. Sajnáltuk, hogy nem maradtunk hosszabb időt, mert sok szép látnivaló akadt, amire már nem maradt időnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése