Londonban - 1.

Advent Londonban

Már jó néhány alkalommal jártam a brit fővárosban, de soha nem sikerült karácsonyi díszbe öltözve látnom, pedig sokak szerint a londoni karácsonyi vásárok forgatagának nincs párja. Lélegzet elállító, amint az ember megpillantja a Picadilly, a Regent vagy Oxford Street csillogó üzleteinek kínálatát, a régimódi taxikat, az emeletes buszokat és a hömpölygő vásári sokaságot. Vágytam rá, hogy én is részese legyek a villanyfüzérek alatt araszoló tömegnek, és ez a kívánságom az idén teljesült. 

Négy napot töltöttünk Londonban, melynek a hangulatát próbálom most a karácsonyi ünnepek alatt visszaidézni. Remélem, hogy sikerül, és egy kicsit mindenki részese lehet londoni utunknak. 

Megérkeztünk

Még nem ütötte el a reggeli nyolcat a Big Ben órája, amikor leszálltunk a Londonhoz közeli Luton repülőtéren. Ahogy kiszálltunk a gépből szitáló eső permetét csapta arcunkba a szél, és a fejünk felett tornyosuló sötét esőfelhők nem kecsegtettek semmi jóval. Néhány perc alatt átestünk az útlevél és vámvizsgálaton, majd az épület túloldalán kimentünk a buszokhoz. Mintegy 10 perces  utazás után kiszálltunk a pályaudvarnál és jegyet vettünk a Londonba induló vonatra. Az út kb. 40 percig tartott a Farringdon pályaudvarig. Vettünk egy peak off napi bérletet 5,90-ért, majd többekkel együtt kivártuk a fél 10-ig hátralévő öt percet, hogy elinduljunk a szálloda felé. (Londonban 9.30-ig tart a reggeli csúcs, ezt követően zónától függően néhány fonttal olcsóbban lehet utazni.) A 4. zónában sikerült szállást foglalnunk, amely a Central Lane vonalán fekszik. Úgy gondoltuk, hogy megszabadulunk a csomagoktól, és ha lehet elfoglaljuk a szobánkat is. A szállodát könnyen megtaláltuk, de a szobák még nem voltak kész, ezért csak bejelentkezni tudtunk. Szerencsére a csomagokat el tudtunk helyezni, így már szabadon indultunk vissza. 

Múzeumban 

A Természettudományi Múzeumnál szálltunk ki, és mivel nem túl sokat javult a idő, betértünk a Múzeumba. Több szinten rengeteg látnivaló várja a látogatókat. A kiállítás nagy része interaktív, ha egy-egy kiállítási darabról többet szeretnénk megtudni, csak egy gombnyomás, és máris zúdul ránk az információ. 

Egy speciális szobában kipróbáltuk, hogy milyen egy nagy erősségű földrengés, - nekem ez tetszett a legjobban – és megemelhettünk egy nagyobb meteorit darabot. Láttunk egy csomó különleges ásványt, őshüllő csontvázat. A múzeum gyűjteménye olyan gazdag, hogy akár több napot is el lehet tölteni nézelődéssel. A belépés egyébként ingyenes, csakúgy, mint a több állami tulajdonú múzeumba. 

A természettudományi részlegben tett látogatást követően átmentünk a tudományos részbe, ahol az elmúlt évszázad tudományos felfedezéseit gyűjtötték össze, főként a közlekedés és űrkutatás területéről.

Engem leginkább a régi gőzmozdonyok ejtettek rabul, és egy hatalmas világítótorony, amely Anglia partjainál segített útba igazítani a hajókat. De láttunk komplett olajkutat, fúrótornyot, űrhajót és űrruhákat.

A Kensington Parkban

Mire befejeztük a nézelődést kisütött a nap, ezért a közeli Kensington park felé vettük az irányt. A parkban körbejártuk az Albert emlékművet, majd megpróbáltunk bejutni az emlékművel szemben lévő Royal Albert Hallba, de sajnos éppen négy napos teniszgála volt, így nem tudtunk körülnézni.  

A Royal Albert Hall

Visszasétáltunk a parkba, megnéztük a tóban úszkáló hattyúkat, sirályokat és más madarakat, majd a híres Golden Gaten keresztül a Kensington Palota -itt élet Diana hercegnő – kertjében etettük meg a mókusokat. 

Az itteni mókusok rendkívül barátságosak, és emellett elég  „éhenkórászok” is, képesek több percen keresztül a ember tenyerében ülve csemegézni. Mi egy kisebb zacskó müzlivel próbálkoztunk, ami úgy tűnt, kedvükre való volt. Amint megcsörgettem a celofán zacskót, máris fél tucat aprócska fej emelkedett ki a fűből, kémlelve a zaj eredetét. Az újbóli csörgetésre már rohantak is felém, várva a finom csemegét.

A St. James parkban is próbálkoztunk, de az ottani mókusok túl vannak etetve, ezért elég nehéz odacsalogatni. Amint megkaparintják a kínált csemegét, elszaladnak vele, és többnyire elássák, ezért ha valaki mókust szeretne etetni, mindenképpen a Kensington palota kertjét javaslom. 

A mókusetetést követően ismét földalattira szálltunk, hogy megnézzük a híres Tower Bridge felnyitását. Eddig még nem sikerült kifognunk a híd felnyitást, de a híd honlapjáról (www.towerbridge.org.uk) megtudtuk, hogy negyed hatkor részesei lehetünk a nagy eseménynek. Van olyan,  hogy egy nap akár többször is felnyitják a hidat, de előfordul, hogy több napig is hiába várnak rá, ezért utazás előtt érdemes tájékozódni! 

ATower Híd

Mikor a Tower Hill megállónál feljöttünk a földalattiból, szomorúan tapasztaltuk, hogy ismét csak eleredt az eső. Tovább rontotta kedvünket a Tower egyik őrétől kapott információ, aki az mondta, hogy nem nyitják fel a hidat, mert visszafordult az az árbocos, amelyik eredetileg át akart kelni. Láttunk is egy elmenő hajót. Tanácskoztunk, hogy akkor merre induljunk, amikor egy ötlettől vezérelve felsétáltunk a hídra, hogy megnézzük, mikor nyit reggel a felső szinten lévő kilátó. Ekkor hangos csengetésre lettünk figyelmesek, majd láttuk, hogy emelkedik a híd. Észre sem vettük, hogy leállt az autós és gyalogos forgalom. 

Álltuk az esőben, és csodáltuk, amint a hatalmas szerkezet hangtalanul, egyenletesen emelkedik. Onnét, ahol álltunk, sajnos nem láttuk az áthaladó hajót, de a híd néhány perc múlva csendben lecsukódott. Az utat keresztező rácsot elhúzták, áthaladt egy rendőrautó, majd amint átért, elindulhatott ismét a forgalom.

 

Látkép a Tower Hídról

A Picadilly Circus

Bár már korom sötét volt, de még korai volt az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet az Oxford Streeten, és megnézzük a karácsonyi vásár hangulatát. Metróra, vagy ahogy itt nevezik Undergrandra szálltunk és meg sem álltunk az Oxford Circusig. Ráakadtunk egy hatalmas Apple boltra, ahol kipróbáltuk a legújabb Macbookot. A férjem valóságos paradicsomban érezhette magát Ilyen hatalmas Apple áruházat még nem láttunk.  Két szinten az összes Mac-es terméket meg lehetett találni. Legalább 100 eladó segítette az eligazodást. Jó időbe telt, mire sikerült kicsalogatnom. Elindultunk a Picadilly Circus felé. Benéztünk néhány már jól ismert helyre, de találunk egy új látnivalót is Replay csodálatos világát, a Belive it or not! házat. Aki látta a tv-ben a Mr. Replay sorozatát, annak lehet némi elképzelése a dologról. 

Épp egy zárt körű parti zajlott, de szerencsére sikerült rábeszélni az egyik hostes managert, hogy engedjen be, mert egy magyar blogba szeretnék írni róluk, és nem biztos, hogy még egyszer sikerül visszajönnöm. Eredetileg úgy terveztük, hogy körülnézünk, készítünk néhány fényképet, majd elmegyünk vacsorázni. Végül olyan kedvesek voltak a vendéglátók, mi pedig igen jól éreztük magunkat, hogy ott töltöttük a nap hátralévő részét. 

Barátságot kötöttünk a világ legmagasabb és legkövérebb emberével (viaszból készült másukkal!) és egy csomó hihetetlen dolgot is láthattunk, amelyet mindenképpen meg kell tapasztalni, ugyanis nagyon nehéz elmesélni.

Egy dolgozószobában megjelent Mr. Replay. Levette a kalapját, feldobta egy fogasra, majd leült egy íróasztal mellé. Kinyitott egy dobozkát, elővett egy tollat, megforgatott egy földgömböt és mesélt. Majd felkapcsolták a villanyt, és minden eltűnt, kivéve az íróasztalt. Az egész csak érzéki csalódás volt, minden hologram volt csupán. 

Vagy egy másik példa. Egy hosszú folyosón mentünk át, mely hidat imitált, két oldalán ugyanis egy-egy korlát volt, és a folyosó aljzatát a hidaknál használatos fémlapokkal fedték be. A „híd” körül színes fénypontok futottak körbe. 

Elindultunk a hídon, és úgy éreztük, hogy a híd elfordult, és erősen kellett kapaszkodnunk, hogy ne essünk le. Csak nagy nehézségek árán tudtuk megtenni a 4 métert, hogy átjussunk a folyosón. Mikor végül kiléptünk láttuk, hogy mások is erősen kapaszkodnak, pedig a híd meg sem mozdult. A körbe futó fénypontok csapták be érzékeinket. 

Ez csak néhány érdekesség a Replaynél látottak közül. Ha Londonban jártok, mindenképpen érdemes felkeresni.

A parti után elindultunk a szállodába. Mire odaértünk, már majdnem éjfél lett. Megkaptuk a szobánkat, felvettük a csomagjainkat, és lefeküdtünk. Az eső ellenére kellemesen telt az első nap. Reméltük, a többi sem lesz rosszabb.