Londonban - 2.

Egy derűs nap Londonban

Reggel arra ébredtünk, hogy a sötétítő függöny résein besüt szobánkba a nap. Ez elég inspirációt jelentett ahhoz, hogy kiugorjunk az ágyból, és a szálloda halljában elfogyasztott bőséges reggeli után útnak eredjünk.

Először a British Múzeumhoz mentünk, hogy megnézzük a híres kristálykoponyát. Mivel már többször is jártunk a múzeumban, csak rövidre terveztük a látogatást, de így is legalább másfél órát eltöltöttünk a rengeteg érdekesség között. Engem különösen a kínai részleg ragadott magával, de fantasztikus érzés beszívni a régi könyvek és faragott tárgyak illatát.

A koponyára a 24-es teremben találtunk rá. Sokáig úgy tartották, hogy a koponya legalább ezer éves, és feltehetően egy igen fejlett ismeretlen civilizáció remeke. De csalódnunk kellett, mert a tároló melletti felirat szerint csupán a 19. századra tették keletkezési idejét. Amikor a Múzeum egy Tiffany árverésen megvásárolta, még úgy tartották, hogy különleges ókori lelet, de egy elektro-mikroszkópos vizsgálat fogkrémmel történt polírozásnyomokat mutatott ki. Azt pontosan nem értettem, hogy a nyomok miért írták felül a korábbi keletkezési időre vonatkozó dátumot, hiszen bármikor megtörténhetett egy utólagos „fényesítés”, de a tudósok bizonyára tudják, miért változtatták meg a véleményüket.

A Múzeumban tett nézelődés után elmetróztunk a Viktória pályaudvarra, amely több híres angol filmnek is színhelyéül szolgált. Innen kisétáltunk a Temze partra és felültünk a London Eyera. A 135 méter magas óriáskerékről fantasztikus kilátás nyílik a városra, a Westminster Hídra és a Parlamentre. A hatalmas kerék fél óra alatt ér kőrbe. A menet elég borsos, a felnőtt jegy 15,17 Fontba kerül.

A London Eye közelében a Temze parton számos egyéb látnivaló akad. Ott van például a híres Dali Múzeum, vagy az Aquarium. 

Mivel továbbra is szép napos időnk volt, átsétálunk a Westminster Hídon, és körbejárjuk a Parlament épületét.

A Westminster apátságot is szerettük volna megnézni, de aznap csak 3-ig volt látogatható, ezért másnapra halasztottuk, mert nem akartuk csak úgy kutyafuttában végigloholni rajta.

Továbbsétáltunk a St. James parkba, ahol ismét megpróbálkoztunk a mókusetetéssel, de nem sok sikerrel, ezért inkább csak sétálgattunk, és élveztük a késői napsugarakat. (Ezért javasoltam korábban, hogy érdemesebb a Kensington Gardenben etetni őket.)

Körbejártuk a Trafalgár teret, ahol a világ legkisebb – kőből épült - rendőrőrse található. A kör alapú építmény átmerője talán egy méter lehet.

Öt óra körül már elég sötét volt, ezért visszasétáltunk a Parlamenthez, hogy kivilágítva is megcsodálhassuk. A híd tele volt emberekkel, mi is visszasétáltunk a túlsó partra, és mivel a egész napos mászkálástól jól elfáradtunk és megéheztünk – csak némi rágcsálnivalót ettünk délben – beültünk vacsorázni.

Vacsora után ismét az Oxford és Regent streeten sétálgattunk. Szerettünk volna beülni valahová, de minden Pub tömve volt. Péntek lévén a fiatalok igen csak alulöltözve az utcán öntötték magukba a sört. Amelyik há előtt tömeg állt, ott biztos, hogy kocsma volt. Bár a hőmérő még nap közben sem emelkedett 7-8 C fölé, és forróvérű lányok harisnya nélkül, miniszoknyában és egy vékony topban szorongatták italukat. Jobb híján a Picadilly Circus közelében lévő Tesco minimarketben vettünk innivalót, és nézegettük az üzleteket. Bár megfogadtam, hogy nem fogok vásárolni, egy szép cipőnek most sem tudtam ellenállni.

Nosztalgiázásként elsétáltunk a világhírű Odeonhoz, mely előtt egy igazi „angol park” üzemelt.

Miután jól elfáradtunk, metróra szálltunk, és elindultunk haza. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a metrón utazó fiatalok nagy többsége – hogy finoman fogalmazzak – igencsak illuminált állapotban volt. Hét végén úgy látszik, hogy mindenki elengedi magát. Azt hiszem, holnap is hasonló helyzetnek nézünk elébe. De ez nem változtat azon, hogy imádom Londont.