Vacsora után hazafelé tartva örömmel állapítottuk meg, hogy csillagos az ég. Az egész napos szünet nélküli eső után ennél jobb előjelre nem is számíthattunk volna. Mivel ez volt Nagoyában az utolsó esténk, mielőtt felmentünk volna a szállodába, sétáltunk egyet a környéken. Bár érkezésünk délutánján szálláskeresés okán körbejártuk a környéket, de este más arcát mutatta a város.
Most is meglepve tapasztaltuk, hogy alighanem a vigalmi negyedben lakunk, ugyanis érdekes "szolgáltatóházak" voltak a környéken. A diszkrét kapuk előtt becsalogató szórólapokat osztogattak, masszázsra invitálva a magányos férfi járókelőket. Belestünk az ajtót fedő függöny résein, és lenge ruhás lányok képeit pillantottuk meg.
Másnap már kora reggel hét ágra sütött a nap, és az idő is melegnek igérkezett, amikor elindultunk városnéző portyánkra. Az állomás környékén található a város egyik szimbóluma, a csavart torony. Este már többször elsétáltunk előtt, de nappali fényben még nem volt alkalmunk megnézni.
A torony közelében található egy másik modern fém alkotás, amelyet ha megfordítanánk és megpörgetnénk, biztosan sokáig forogna. Olyan, mint egy félbevágott búgócsiga.
Először a Noh Szinházhoz mentünk, amely a Nagoya kastély közelében, egy park közepén helyezkedett el. A színház nyitva volt, így tettünk bent egy pár perces látogatást. Tényleg csak néhány percet töltöttünk a színházban, mivel nem találtuk különösebben érdekesnek.Volt néhány színházi maszk, és plakát, amelyeket el is lehetett vinni. Szívesen hoztam volna néhányat, de be kellett látnom, hogy a hazautazás során összegyűrödnének, pedig tényleg mutatósak voltak.
Keresztül sétáltunk a színház mögötti parkon, és hamarosan megpillantottuk a Nagoya Kastélyt. A kastélyt Tokugawa Ieyasu - a shogun - (róla már írtam a Nikkoban tett kirándulásunk alkalmával) építtette 1610-14 között. A második világháborúban lebombázták, a ma látogatható kastélymúzeum alig ötven éves.
A kastélyhoz vezető úton megcsodálhattuk az egész évben nyíló, és minden színben pompázó azáleabokrokat.
A kastély száraz vizesárkában néhány őzgida legelészett. Bár a gyerekek az őzikéknek is nagyon örültek, az igazi sztár ez a kis figura volt. Hosszú sorban, türelmesen várakoztak a gyerekek, hogy végre egy képet készítsenek róluk.
Annak ellenére, hogy a Nagoya kastély "csak" egy vasbeton másolat, érdemes belülről is megnézni. Több más kastéllyal ellentétben itt igen érdekes kiállítást láthattunk. A kastély és a Tokugawa család történetét bemutató film mellett számos használati tárggal is megismerkedhetünk - mint ruhák, szamuráj fegyverek. Szinte minden szint tartogat valami meglepetést.
Külön figyelmet érdemel a kastély tetején csillogó két aranyhal, amely napos időben akár a város túlfeléről is látható. Aki esetleg nem tudna felmászni a tetőre - mert mondjuk nem tetőfedő - az sem marad aranyhalas kép nélkül, ugyanis a múzeumban is elhelyeztek egy másolatot, amire akár rá is ülhetünk egy fénykép erejéig.
A kastélyban tett látogatást követően metróra szálltunk, majd kiutaztunk a Ran no Yakata Orchideakerthez. Az itt látottakat a következő részben mutatom meg.
Bár az előző nap még hűvös esős volt az idő, most 27 fokot mutatott a hőmérő. De ez nem tántorított el attól, hog kinézzünk a Nadya Parkba, a japán ifjuság találkozóhelyére. Ottjártunkkor volt a Nagoya zenei fesztivál. A szinpadon egymást váltották a zenekarok. Egy hideg sörrel leültünk a tűző napon lévő padok egyikére. Most sajnáltuk, hogy nem hoztunk magunkkal egy napernyőt, mert nagyon erősen tűzött a nap. Nem is tudtunk sokáig maradni. Besétáltunk egy kicsit hűsölni a közeli Loft áruházba, majd ismét nyakunkba vettük a várost.
Elsétáltunk a város egyik jelképéhez, a Nagoya toronyhoz. Út közben mindenütt spontán koncertekkel találkoztunk. Volt, aki önmagában egy szál gitárral szórakoztatott néhány embert, mások köré több tucatnyi hallgató gyűlt össze. De mindez semmit sem vont le a jó hangulatból.
Az árusok között elsétálva eljutottunk a Nagoya toronyhoz. Az előtte lévő szökőkút ránk szóródó permetjében egy kicsit felfrissítettük magunkat, majd a közelben néhány érdekes építményre figyeltünk fel.
Az egyik egy színes áruház épülete volt, melynek óriási kivetítőjén folyamatosan mutatták a zenei fesztivál színhelyeit. A torony közelében volt a buszpályaudvar, amely többfunkciós célt szolgált. Az utca alatti szinten éttermek és üzletek sorakoztak. Lifttel felmentünk az üveg és vas szerkezetű épület tetejére, ahol legnagyobb meglepetésünkre egy hatalmas elipszis alakú medence volt, melyet körbe lehetett sétálni.
Érdekes érzés volt több emelet magasan, egy olyan üveg aljú medence oldalán állni, amelyben több tonna víz csobogott. Olyan hihetetlenül törékenynek tűnt az egész.
Készítettünk néhány fényképet a medence mellől, majd visszaindultunk a szállodába. A pályaudvaron vettünk némi elemózsiát az útra, és elindultunk követekező állomáshelyünkre Kyotóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése