Azt imádom a japánban, hogy esőben sincs tétlenségre kárhoztatva az ember. Egyrészt szinte minden városban vannak lefedett vásárló utcák, sőt néhol egész negyedek, ahol akár szakadó esőben is szárazon nézelődhetünk. Takayamában is hosszasan sétálgathatunk a főutcán az árkádok alatt.
Amikor kijöttünk a múzeumoktól még mindig esett az eső. Egy darabig a márt ismert úton indultunk vissza, de megláttunk egy eligazító táblát az út szélén, ami a közelben érdekes látnivalókat jelzett, ezért módosítottuk az irányt.
Egy rövid sétát követően egy templom udvarán találtuk magunkat. Éppen jókor értünk oda, mert hirtelen megnyíltak az ég csatornái, és legalább ötszörös intenzitással kezdett esni, mint korábban.Először úgy tünt, hogy zárva van a templomépület, de szerencsénkre csak a tolóajtó volt behúzva. Levettük a cipőnket, erestünk egy esővédett helyet, majd, majd letelepedtünk a szőnyegre.
Mikor alábbhagyott az eső, körülnéztünk a szentély udvarán, készítettünk néhány fényképet a harangról, amelyet az itthonival szemben nem kongatnak, hanem egy hatalmas gerendával "döngetnek".
Külön említést érdemel még a templom kapuja előtt felállított hatalmas monolit. Azért itt sem minden bonzai méretű!
A templomot elhagyva az óváros központi negyede a Sanmachi felé vettük az irányt. A három egymással párhuzamos utca valóságos paradicsom a turisták számára. Az utcák mindkét oldalán ajándékboltok, éttermek és szakéfőzdék találhatók. Én egészen az elutazásunkig úgy tudtam, hogy a szaké az rizspálinkát jelent, de olvastam, hogy inkább rizsbor.
Lehet, hogy bor, de nem értem a logikáját. Szerintem a bor gyümölcsből készül - leginkább szőlőből, ami egy erjedési folyamaton megy át, majd forr, és leszűrik. A szakét pedig lepárlással készítik, tehát technológiailag inkább a pálinkához áll közelebb. Alkoholtartalma viszont sokkal alacsonyabb mint a bornak.
Szakét minden méretben és csomagolásban vehetünk. Lehet egyszerű kétdecis üveg vagy műanyag pohárban 200 yen körüli áron, és hatalmas kerámiaedényben több tízezezer yenért. Az árat nyilván nem csak a csomagolás, hanem a minőség is meghatározza. Hát szak ügyben ennyi telik tőlem.
Annál inkább élveztem az édesség és ajándékboltok kínálatát, mivel itt szabadon lehetett kóstolgatni. Láttuk, hogy a helyiek egy cseppet sem szemérmesek, és képesek akár fél tucat csemegét is megízlelni, mielőtt kiválasztanák mit vegyenek.
A japán édességek többnyire rizslisztből, babpasztából, szezámmagból készülnek. Állaguk leginkább a zselére emlékeztet. A zöld teától többségük zöld szinű.
Sétálgattunk az egy és kétszintes, barna faházak által szegélyezett utcákon. Bekukkantottunk néhány kertbe, amikor az egyik ház előtt egy tulipán-kertet pillantottunk meg. Olyan furcsa volt az itthon majd minden kertben megtalálható virágokat ládában látni.
Aztán több üzlet előtt is láttuk az integető macskát. Egy anekdota szerint egy hatalmas viharban egy kisgyerek ült egy nagy fa alatt. Tőle távolabb egy macska integetett. A kiscserek odaszaladt a macskához, és ekkor egy villám csapott a fába. Ha nem csalja el a macska, biztosan a villám áldozatául esett volna.
Visszaútban majdnem egészen Nagoyáig esett az eső. Úgy tűnt, hogy jó ideig nem látunk napot. Este a hiradóban megnéztük az időjárásjelentést, csodálatos napos időt és 27 fokot jósolt. Hát ránkférne már egy kis napsütés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése