Csodálatos Bretagne 2

Északi part

Mont-Saint-Mitchel és St-Malo


Aki Bretagneben jár, szinte kötelezve érzi magát arra, hogy egy kirándulást tegyen Mont-Saint-Michel apátsághoz, amely nem csak Bretagne, hanem Párizs után talán egész Franciaország leglátogatottabb helye.

Mint minden zarándokhelynek, Mont-Saint-Michelnek is megvan a saját legendája. A 8. században élt Aubert püspök – Szent Mihály arkangyal sugallatára – határozott egy kápolna építéséről a szigeten.

A kis szentély néhány év leforgása alatt fontos zarándokhellyé vált, és a folyamatos bővítések következtében egy monumentális apátsággá fejlődött. A gótikus épületcsoportot – amely az évszázadok folyamán börtönként is funkcionált a forradalom idején, és utána is egy ideig – „La Merveille” = A Csoda néven vált ismertté.

A tengerből kimagasodó és az apátságnak helyet adó sziklát eredetileg a tenger vette körül, és csak apálykor lehetett megközelíteni. Az évszázadok folyamán sok ezer zarándok lelte halálát a szigetre vezető úton. Sokakat a futóhomok temetett maga alá, másokat a hirtelen jött ár sodort el. A ma is használt két kilométer hosszú töltés 1877-ben létesült. A folyamatos homoklerakódások miatt ma már csak évente két alkalommal a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején emelkedik meg annyira a vízszint, hogy elborítsa az apátsághoz vezető utat. A közelben lévő vasútállomásokról (Pontorson, Dol de Bretagne) autóbuszok indulnak az apátsághoz.

Az apátság sokkal inkább emlékeztet egy erődítményre, mint egy templomra. Az egész szigetet várfal veszi körül. Belül éttermek, szállodák, üzletek sorakoznak a templomhoz felvezető lépcsők oldalán. Az apátsági templom a domb legtetején helyezkedik el. A templomtorony mellett 157 méteres magasságban emelkedik Szent Mihály szobra.

Az apátságban tett látogatás során (Belépőjegy 8 Euró) megtekintettük az apátsági templomot, az auditóriumot, a templomkertet, a börtönöket és természetesen fentről gyönyörködtünk a csodálatos panorámában.

Visszaútban Rennesbe tettünk egy rövid sétát Potorsonban, ami nagyon kellemes kis városka, - mint egyébként Bretagne minden más városa - a főtéren egy étteremmel és a Városházával, szépen karbantartott házakkal és gyönyörű virágos kertekkel – de ennél többet nem érdemes rászánni.

Másnap egész napos kirándulást tettünk St-Maloba. A vasútállomás az óvárostól mintegy 4-500 méterre található, a kikötő közelében.

Több úton is megközelíthető, mi odafelé a legbonyolultabbat választottuk, mert úgy terveztük, hogy beiktatunk egy hajókirándulást is a Fréhel fokhoz, és arra számítottunk, hogy valamikor a délelőtti órában indulnak a hajók.

St-Malo a Nagy-Britániába és a Csatorna szigetekre induló hajójáratok fontos kikötőhelye. St-Malot a 6 században alapította egy Maclow nevű walesi szerzetes. Róla eredeztetik a város nevét is, amely a hajózásból nyerte gazdagságát. Mivel a városba többször betörtek a kalózok és kifosztották, a város köré magas falat emeltek.

Akár melyik kapun lépünk be, kellemesen esik a séta a hangulatos utcákon, ahol ajándéktárgyakkal megrakott üzletek sorakoznak, és hangulatos vendéglők csábítják a tenger megannyi gyümölcsével a látogatót. A közelben található Franciaország legnagyobb osztriga telepe, így ha valaki rászánja magát, hogy megízleli e csemegét, az feltétlenül itt tegye, hiszen az áru frissessége garantált. Mi a fekete kagylót próbáltuk meg, melyet egy hatalmas fazékban tesznek a vendég elé – de be kell vallanom, nem lett a kedvencem. Lehet, hogy más módon készítettet kellett volna választanom, de mivel elég járatlan vagyok a kagylóevésben, ezért a napi ajánlatot rendeltem meg, ami számomra jellegtelennek, és fűszerezetlennek bizonyult. Így a későbbiekben inkább a galette mellett maradtunk.

A városfalon tett sétát követően – már zsebünkben a hajójeggyel – megcsodáltuk a középkori házakat, betértünk a St-Vincent katedrálisba. Meghallgattunk egy rögtönzött orgona-előadást, (bár csak amolyan próbaféle volt) majd lesétáltunk a várfalon, hogy megnézzük a strandot. A stranddal szemben emelkedik ki a vízből Grand Bé szigete.

A szigetre hajóval lehet átmenni, de apálykor gyalogosan is megközelíthető.

A városfal szigetre nyíló kapujában tábla figyelmezteti a kirándulókat, hogy a víz emelkedését követően ne kíséreljék meg az átkelést sem oda- sem visszaútban. A szigeten ottrekedtek részére segélykérő telefon áll rendelkezésre.

Grand Bétől nem messze egy másik sziget is található, amelyen a Fort National vagy korábbi nevén Fort Royal katonai erőd található. Az erődbe szintén apály idején kizárólag idegenvezető kíséretében lehet bejutni.

A városban tett sétát követően hajóra szálltunk, hogy a nyílt tengerről is megtekintsük Bretagne híres szikláit. A három órás kirándulás során hajónk egészen a Cap Fréhel = Fréhel fokig haladt. Út közben a természeti képződmények mellett megcsodálhattuk az egykori hajótulajdonosok, gazdag kereskedők kastélyait.

Az öblökben kellemes strandokat láthattunk. Az egyik magas szikla tetején áll a Fort la Latte. A szárazföld felől a vártoronyhoz egy mély sziklahasadék felett átívelő hídon keresztül lehet átjutni. Sajnos a tenger felől nem lehet megközelíteni – mellékesen a hajónk sem állt meg – de ha legközelebb arra járok, feltétlenül megnézem közelebbről is.

A Fréhel fok egy hetven méter magas szikla, melynek a tövében egy világítótorony áll. A helybéli fiatalok kedvenc kiránduló helye, mivel a szikláról csodálatos kilátás nyílik a vidékre, messze el lehet látni a partok mentén és a tengeren is. A fokot elérve visszafordult hajónk és visszatért St-Maloba.

Az utazás ideje alatt visszavonult a víz, és szabaddá tette az utat a szigetek felé. Mi is elindultunk, hogy immár száraz lábbal eljussunk Grand Bére. Egy könnyű kis séta keretében aszfaltozott úton átkeltünk a korábban víz mosta partszakaszon, majd a lépcsőkön felkaptattunk a tetőre. A sziget túlsó oldalán meredeken szakad le a sziklafal a tengerbe. A szigeten temették el Chateaubriand-t a Bretagne híres íróját. Sírja a sziget tetején található.

A szikla repedéseiben számos tengeri madár lelt otthonra. Sirályok tucatjai köröztek fejünk felett, majd zuhanórepülésben ereszkedtek le a mélybe, hogy a kövek között csemegét találjanak maguknak. Körbejártuk a szigetet és gyönyörködtünk a városban, majd a fürdőző gyerekeket látva felbátorodtunk, hogy mi is kipróbáljuk a vizet. Bár a június végi nap melegen sütött, ennek ellenére a csatorna vize legfeljebb 18 fokos lehetett, így megelégedtünk egy kis lábáztatással. A rövidre sikerült fürdőzést követően megkíséreltünk bejutni a Fort Nationalba, de sajnos nem sikerült csak kívülről megnézni, mert éppen nem volt idegenvezetés. Mint később megtudtuk, előzetesen kell egyeztetni a bejutást illetően. Ennek ellenére nem voltunk elkeseredettek, mivel remekül sikerült a napunk, az idő is kegyes volt hozzánk, és számos csodás élménnyel gazdagodva tértünk haza.