Nantes és Rennes több évszázados rivalizását követően 1956-ban Rennes lett Bretagne hivatalos fővárosa. A Loire torkolatában fekvő kikötőváros azonban ma is fontos politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja nem csak a Loire-régiónak, hanem egész Bretagnénak.
Nantes a 10. században lett Bretagne első fővárosa, majd ezt követően hol az egyik, hogy a másik város került fölénybe. Bármi is azonban a hivatalos álláspont, bretagnei kalandozásunk során egyik várost sem szabad kihagyni, hiszen mindkettő csodálatos atmoszférájával, középkori belvárosával magával ragadja az utazót.
A gyorsvonat Rennestől alig egy óra alatt teszi meg a 108 km-es távolságot. A pályaudvarról rövid sétával érhető el az óváros, elsőként a 15. században Anna hercegnő által építtetett kastély külső falait pillantottuk meg. A tragikus sorsú hercegnő szobra kastély bejárata előtt áll, melynek parkjában későbbi férje XII. Lajos megkérte a kezét.
A kastély udvarára egy kovácsoltvas kapun keresztül a vizesárok felett átívelő hídon jutottunk be. Először a vár falán sétáltunk körbe, és gyönyörködtünk a fal külső oldalán elterülő park harsogó zöld pázsitjában és pompás virágaiban.
Az udvarban négy épület áll, amely négy különböző korban keletkezett.
A kastély gazdag kiállításnak ad otthont, amely hűen mutatja be Nantes történelmét, a város nagyságának és arculatának változásait. Maketteken követhetjük nyomon a város fejlődését és növekedését. Korszerű technikai eszközökkel a mai városrészeket egy kattintással varázsolhatjuk vissza akár a 15. századba is. Háborúknak, hódításoknak, pompának és ínséges időknek lehetünk tanúi. A korabeli bútorok, öltözékek, használati tárgyak mellett a hajózás, a kereskedelem és az ipar fejlődését is végigkísérhetjük egészen napjainkig.
És ezzel még nincs vége a látnivalóknak. A kastélytól egy rövid séta alatt érhetjük el a St-Pierre Katedrálist.
A déli kereszthajóban Annak hercegnő édesapjának II. Ferencnek és feleségének síremléke látható. A katedrális közelében áll a 15. századi La Psalette nevű káptalanház, míg a másik oldalon a St-Pierre őrház, amely a város erődítményének része volt.
Betértünk az Immaculée kápolnába – melyet II. Ferenc építtetett – majd tovább andalogtunk az egykori zsidó negyedben, (rue Juiverie) ahol szép régi házakat láttunk, hangulatos vendéglőket, boltokat.
Egy párhuzamos utcán visszasétálva elértük a Bouffay teret, amely a középkori Nantes központja volt. A téren nem csak piacot tartottak, hanem afféle helyi látványosságként a kivégzések céljára szolgáló guillotine is ott állt. Ma szerencsére csak néhány árus kínálta portékáját az éttermek teraszain üldögélő vendégek számára.
A rue de la Marnen továbbsétálva eljutottunk a Change negyedbe. A téren és a hozzá csatlakozó utcákban számos régi ház található igen jó állapotban. (Persze mi már Rennesben tucatszám láttunk hasonlókat, de azért így is jól esett szemeinknek a virágokkal, régi cégérekkel díszített épületekben gyönyörködni.)
Egy kellemes hagymás galette és egy-két pohár cidre elfogyasztását követően újult erővel folytattuk sétánkat az óvárosban. Miután az összes utcát és teret legalább háromszor körbesétáltuk, elindultunk, hogy megkeressük ifjú korunk kedvenc írójának Jules Vernének a házát, amely ma a Verne Múzeumnak ad otthon. Kegyeletsértés lett volna részünkről, ha ezt kihagyjuk. Mivel a térkép szerint útközben is számos látnivaló akadt, ezért úgy döntöttünk, hogy sétálunk, és lejárjuk az ebédet.
A Múzeum egy domb tetején áll, ahová egy lépcsősoron keresztül lehet feljutni, illetve onnan lejutni a kikötőbe. Mi ugyanis a felső úton mentünk, és visszafelé jöttünk az alsó úton.
Verne Múzeum a kikötő felől
A Múzeum legfőképpen Verne irodalmi munkásságát mutatja be. Számos használati tárgya (íróasztal, utazó ládák, térképek, fényképek) mellett megtalálható regényeinek több tucat nyelven megjelent kiadása. Örömmel fedeztünk fel köztük egy csodálatos magyar kiadást is, de igen népszerű volt Oroszországtól kezdve egészen Amerikáig. A kétszintes múzeumban külön teremben kaptak helyet Az utazás a föld középpontja felé c. regénye filmváltozatának plakátjai.
Külön tanulmányokat folytatott a Némó kapitányban szereplő Nautilus tergeralattjáróval kapcsolatban. A rajzokat számítógépes animáción tekinthettük meg.
A múzeum könyvesboltjában számos Vernével kapcsolatos tanulmányt lehetett megvásárolni – sajnos csak francia nyelven, amit én egyáltalán nem beszélek. (Szerencsére a bretonok nagy többsége ért angolul, így azért jól elboldogultunk.)
A Verne Múzeumban tett látogatást követően visszaútban találtunk egy kupolás templomot, én a méretei és a különleges belső díszítése alapján bazilikának mondanám. Sajnos a nevét nem jegyeztem meg, de érdemes megnézni.
A templom után ismét átvágtunk a parkon, és örömünkre visszataláltunk a Passage Pommerayebe, amely nem egy szokványos bevásárlóközpont, ugyanis az impozáns épületben kizárólag drága márkás üzletek sorakoznak. A vakuk villogásából úgy tűnt, hogy inkább nézelődni, mint vásárolni járnak ide a turisták.
Férjem nagyon boldog, ha valahol a névadójáról elnevezett templomra bukkan, így a Szt. Miklós templomba is betértünk egy kis időre.
A kellemes kirándulást megkoronáztunk egy frissen sült bagettből készült sajtos szendviccsel, melyet már a vonaton fogyasztottunk el visszaútban Rennesbe, és nagyon örültünk a remek napnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése