Utazás Rennesbe
Irodalmi emlékeim alapján Bretagnet rideg, komor, sötét felhők alatt roskadozó, széljárta vidéknek képzeltem el, ahol mindig esik az eső.
Talán ez a bennem kialakult kép volt az oka annak, hogy bár több éve tervezgettünk egy bretagnei kirándulást, az utolsó pillanatban mindig valami más uticél mellett döntöttünk.
Rennes óváros főtere jellegzetes breton épületekkel
Néhányszor eljutottunk Párizsig, legtöbbször útban Spanyolországba töltöttünk néhány napot a fények városában, de más vidékre csak egy alkalommal tévedtünk, amikor a francia Riviéra népszerű üdülőhelyét Nizzát és az egykori pápai székhelyet Avignont csodáltuk meg.
Május környékén kezembe került Erich von Däniken Sötét kőkorszak? című könyve. Däniken kedvenc íróim közé tartozik, utazásaimon nagyon sok ötletet merítettem írásaiból. Számos olyan látnivalóra hívta fel figyelmünket, melyek az emberiség múltjáról kialakult hivatalos álláspontot kérdőjelezik meg. Ebben a könyvben többek között a Franciaország területén található menhirekről, dolmenekről ír, amelyek közül jónéhány Bretagne térségében helyezkedik el. Mivel engem felettébb vonzanak a rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolgok, úgy döntöttem, hogy ezúttal nem odázom az utazást. Tehát akkor kalandra fel!
Mehettünk volna egyenesen Párizsba is valamelyik fapados repülővel, de szokásunkhoz híven most is előnyben részesítettük a vonatot, beiktatva egy megállót Kölnben, és egy másikat Brüsszelben. Még egyik városban sem jártam korábban, ezért remek alkalom kínálkozott arra, hogy megismerkedjek a kölni dómmal, és Brüsszel nevezetességeivel. De volt még egy dolog, amit ki szerettem volna próbálni, a Brüsszel – Párizs között közlekedő Thalys nevű szupervonatot, amely a két város közötti távolságot 80 perc alatt teszi meg, sebessége néhol eléri a 330 kilométert.
Párizsból a franciák büszkeségével a TGV-vel mentünk tovább Bretagne fővárosába Rennesbe. A 350 km-es utat két óra alatt teszi meg a vonat. Eredetileg úgy terveztük, hogy 2-3 naponként költözünk és úgy barangoljuk be a félszigetet. A vonatok sebességét látva azonban egyszerűbbnek tűnt, hogy végig egy helyen Rennesben laktunk, és részben vonattal, részben autóval jártuk be a vidéket.
Rennes óvárosának egyik épülete
Vasárnap délután érkeztünk meg, és mivel nem volt szállásfoglalásunk, egy kicsit aggódtunk, hogy találunk-e szabad szobát, de szerencsénk volt, mert bőséges kínálatban dúskálhattunk. Aztán kiderült, hogy mégsem annyira rózsás a helyzet, ugyanis csak hétvégén kevés a vendég, mivel ilyenkor csak turisták vannak a városban. Hétfőtől beindul az üzleti, hivatali, politikai élet, és megtelnek a szállodák. A kereslet növekedésével együtt az árak is emelkednek, míg hét végén 49-51 Eurót kértek egy kétágyas szobáért – reggeli nélkül – addig hétfőtől csütörtökig ugyanaz a szoba már 65-70 Eurót kóstált.
Bretagne mai fővárosát Rennest kétezer évvel ezelőtt a kelták alapították. 1956-ban nyerte el fővárosi rangját, itt van a breton parlament székhelye, emellett fontos kulturális központ is. A várost a Vilaine folyó osztja ketté. A középkori városmag a Szt. Péter Katedrális környékén található. A szűk utcákban csodálatos, többnyire kétszintes 16 századi favázas házak között barangoltuk, melyek alsó részén hangulatos éttermek, kocsmák csalogatták a nézelődőket. Művészien megfaragott gerendák és cégérek gyönyörködtették a szemet.
Több étterembe is betértünk, és belülről is szemügyre vettük a régi berendezési tárgyakat, díszítéseket. Ha nem lettek volna járművek az utcán, nyugodtan a középkorban érezhettük volna magunkat.
A templom előtti téren körforgóban gyerekek élvezték a felhők közül kikandikáló napot. Mivel június közepén érkeztünk, itt töltöttük az év leghosszabb napját is, amikor a napnyugta csak este fél 11-kor köszöntött be. Az édes és sós palacsintát kínáló Creperiekben emberek iszogatták a táj jellegzetes italát az almából készült pezsgőt a Cidrét. Mivel ennek az italnak igen alacsony, mindössze 1-2 % az alkoholtartalma, még a gyerekek is megkóstolhatták, és a gépkocsivezetők is előszeretettel kortyolgatták. (A franciaországi előírások ugyanis megengedőbbek a gépjárművezetők alkoholfogyasztását illetően.)
Creperiek csalogatják a vendégeket
A 18. századi városrészt, ahol a breton parlament és a városháza is található új városnak nevezik. A városházával szemben az opera épülete található, a kettő közötti téren a nap bármely szakában hömpölygő tömeggel találkoztunk. A bretonok igazi lokálpatrióták, nem esznek hamburgert és nem isznak kólát. Helyette előszeretettel fogyasztják a hajdinalisztből készült barna színű sós palacsintát a galettét, különféle ízletes töltelékekkel – sonkával, sajttal, gombával, hagymával, paradicsommal vagy akár az összessel egyszerre. De van aki csak egy kolbászkát csavartat bele csípős dijoni mustárral ízesítve, és breton hot-dogként fogyasztja. Mindehhez természetesen finom Cidre dukál – amit mi magunk is előszeretettel fogyasztottunk.
Nagy örömünkre mindenütt és szinte mindig lehetett kapni friss ropogós bagettet. A bulangerienek nevezett pékségekben már kora reggel várták a vásárlókat, finomabbnál finomabb péksüteményekkel, vaníliakrémmel töltött mandulás batyuval, mazsolás csigával és mi szem szájnak ingere. A bagettet nem csak natur lehetett vásárolni, hanem kívánságra szendvicsnek is elkészítették a vevő igényének megfelelően.
Mivel holnap elutazom két hétre Törökországba, a folytatásra egy kicsit várni kell, de ígérem Bretagnenak több része is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése