2007. szeptember 24., hétfő

Varázslatos Törökország 2. rész


Kemer és környéke,

de előbb még úgy általában a fakultatív programokról

Van az utazásokkal kapcsolatban egy dolog, a fakultatív programok, amiről már korábban beszélnem kellett volna. Nem csak Törökország kapcsán, hanem általánosságban.

Azt hiszem, azt már említettem, hogy nem szívesen megyek társasutazásra, jobban szeretünk a férjemmel kettesben utazni, vagy esetleg barátokkal. Aki legalább egyszer megpróbált 30-40 emberhez igazodni, az biztosan érti miről beszélek. Ahol szívesen elnézelődnél hosszabb időt, azt az idegenvezető csak messziről fogja megmutatni – már ha egyáltalán szerepel a programban – ahol viszont meg sem állnál, ott tutti, hogy több órát kell eltöltened.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk csatlakozni egy csoporthoz, mert a látnivalót csak kísérővel lehet megtekinteni, de az ilyenek kivételes esetek.

Általános alapelvünk az, hogy amit csak lehet, fedezzünk fel saját magunk. Ehhez a témához kapcsolódik az utazási irodák által kínált fakultatív programok kérdése.

Kedvenc utazási irodánkban a Quaestor Travelnél dolgozó barátunk most biztos összeráncolja a homlokát, de hát nem nekik szeretnék reklámot csinálni, hanem azoknak szeretnék tanácsot adni, akik a blogot olvassák.

Tehát az ember megérkezik a célállomásra, ott beültetik egy autóbuszba, amivel elviszik a szállodába. Út közben a telepített munkatárs mindenféle fontos információval ellát, mondjuk mennyi a helyi idő, hány fok volt aznap a hőmérséklet, hol lehet pénzt váltani, és milyen árfolyamon. Út közben kiosztják a fakultatív kirándulásokat tartalmazó tájékoztatót, hogy legyen idő tervezgetni másnapig. Mert minden üdülés esetén az érkezés másnapján rögtön reggeli után történik a személyes tájékoztató, ami abból áll, hogy az előző este kiosztott fakultatív programokra igyekeznek jó áron rábeszélni az újonnan érkezőket. Azért fontos az időzítés, hogy az ügyfeleknek le legyen idejük körülnézni, és megismerni a helyi irodák kínálatát, vagy a tömegközlekedési tarifákat. Mert akkor a kutya nem menne velük kirándulni.

Bár felesleges időpocsékolásnak tartom a nyaralásra szánt időt ilyesmire vesztegetni, azért részt szoktunk venni ezeken az összejöveteleken, mert sosem lehet tudni, hátha mondanak valamit, amit saját hasznunkra tudunk fordítani – de ilyen esetre nem igazán emlékszem. Kemerben például a több éve ott élő idegenvezetőtől próbáltam megtudni, hogyan juthatnék el egy olyan városba, ahová ők nem szerveznek kirándulást, tehát elvileg még csak konkurenciát sem jelentett programunk, de még azt sem sikerült megtudnom, hogy hol van a helyi buszpályaudvar.

Nos az eligazításon az emberek szépen befizetnek a fakultatív kirándulásra, aztán sétálnak egyet a városban, és sorban kezdenek gutaütést kapni, amikor látják, hogy a helyi irodák legfeljebb a felét kértik ugyanazért a programért. Mi például a 35 Eurós hajókirándulásra 15 Euróért mentünk el, és fantasztikusan jól éreztük magunkat. A hajón több német csoport is utazott, és ők is meg voltak elégedve mindennel.
Az idegenvezető persze számít arra, hogy a vendégek szembesülni fognak az alacsonyabb árakkal, ezért már előre óva int attól, hogy összehasonlítást tegyenek, nem beszélve arról, hogy valamelyik irodába fizessenek be, mert: és itt mondok néhány elhangzott érvet,
· be fognak csapni és egyáltalán el sem visznek a programra,
· nincs az irodának biztosítása, és ha baj történik, nem törődnek velünk,
· nincs magyar nyelvű idegenvezető – na ez az egy tényleg igaz, de van amikor nem is szükséges, például egy kulturális programon, de hallottunk olyanról, hogy a magyar képviselőnél befizetett programon sem volt
· alacsony színvonalú a szolgáltatás, nem azt kapjuk, amit vártunk.

Szóval ilyen érvekkel próbálnak meggyőzni, hogy csak az ő programjaik a megbízhatóak, de ennek NE DŐLJETEK BE!!
A magyar képviseletek is a helyi irodákkal állnak kapcsolatban, az ő programjaikat árusítják, csak éppen sokkal drágábban.

A másik bosszantó dolog, amikor egy csomó gagyi dolgot adnak el – egy kicsit feltupírozva – komoly programként. Például van a szomszédos városban szerdánként egy jó kis kirakodóvásár, ahová a szálloda előtti buszmegállóból 10 percenként induló buszok elvisznek mondjuk 300 forintért, és visszahoznak ugyanannyiért. Addig maradsz, ameddig jól érzed magad, és ha van kedved, körül is nézel a városban – miért is ne tennéd. Megnézed a városházát, a templomot, erődöt vagy bármit, ami ott van, aztán ha kedved van, eszel valamit, és amikor úgy gondolod, visszautazol. Ennyi, ilyen egyszerű.

Na ebből a semmiségből sikerült egy 28 Eurós kirándulást fabrikálni, turistabusszal, ebéddel, idegenvezetővel. Ha az embernek nem nő a zsebében a pénz, akkor érdemes az ilyen apróságokon elgondolkodni, és egy kicsit körültekintőbbnek, vállalkozóbbnak, és önállóbbnak lenni. Nem csak olcsóbban csinálhatunk meg egy programot, hanem saját kedvünk szerint is. A csoportokat rendszerint valami városszéli nagy hodályba viszik ebédelni vagy vacsorázni, olyan helyre, ahová sok embert be lehet terelni, és a buszoknak is van szép tágas parkolóhely. Ha ketten vagytok, akkor a város szűk utcácskáiban kóborolva a legkedvesebb, leghangulatosabb tavernákba, kávéházakba is be tudtok ülni, és garantálom, hogy sokkal de sokkal jobban fogjátok érezni magatokat.

Még egy utolsó javaslat a fakultatív programokhoz, és aztán visszatérünk Kemerbe. Ha valamilyen programra csak és kizárólag szervezetten lehet eljutni, érdemes megnézni a német irodák árait, mert gyakran lényegesen olcsóbbak, mint a magyar árak.


Kirándulások Kemer környékén: Demre és Myra



Annak ellenére, hogy az idegenvezetőtől nem sikerült használható információt szereznünk, a jól sikerült hajókiránduláson felbuzdulva elhatároztunk, hogy meglátogatjuk Szent Miklós püspök városát Demrét, vagy egykori nevén Myrát. Kemerből dolmussal= kisméretű busz kimentünk a főút elágazásáig, ott átszálltunk egy másik buszra, amivel eljutottunk Demrébe.


Az út fantasztikus tájakon kanyarog. A sziklák tetejéről csodálatos kilátás nyílik az égszínkékből sötétkékbe hajló tengerre. A partvonal öblökkel tarkított, egyik-másikban kiépített strand található, ahová lépcső vezet le. Megfigyeltük, hogy a helyiek délutánonként szívesen piknikeznek az eldugott, aprócska öblökben, ahová kész akrobatamutatvány lejutni.
Idilli hely a szerelmeseknek, távol az emberektől és a város zajától. Néha egy-egy városon is áthaladtunk. Meglepett, hogy mindegyik milyen szépen rendezett, parkosított. Egy Finike nevű városka maradt meg bennem, biztosan a kedves neve miatt.

Végül megérkeztünk Demre buszpályaudvarára, ahonnét kb. fél óra alatt értünk ki az ókori Myra sziklasírjaihoz. Myra a likai birodalom egyik fontos városa volt időszámításunk előtt 6-3 században. Különös temetkezési szokásaikkal váltak ismertté, halottaikat magasan a sziklafalban helyezték el, ahonnét madártestű démonok vitték fel őket az égbe.


Myrában találhatók a líkiai birodalom legszebb sziklasírjai. Az archeológiai terület bejárata előtt – mint ahogy rendes helyen lenni szokott – mindenféle dolgokat árultak a turistáknak.

A sziklasírok alatt a bejárati út túloldalán található a mírai színház, és a régészeti ásatások során feltárt falmaradványok, vésetek, és díszítő elemek.


A sírokba nem lehet bemenni több okból kifolyólag sem, először is magasan a sziklafalba vannak bevésve. Másrészt ki van írva, hogy a sírok állapotának megőrzése érdekében ne másszanak fel. Több fényképet is készítettem, majd tovább sétáltunk a színházhoz, amit alaposan minden oldalról körüljártunk.


A színház megtekintését követően visszasétáltunk Demrébe, hogy megnézzük a Bazilikát. Ebben a városban igazi Mikulás kultusz van. A város közepén egy hatalmas Mikulás szobor áll. Ez nagyon mókás, mert olyan nyári Mikulás érzetet ad az embernek.


Szent Miklós legendája a 3 századig nyúlik vissza. Egy gazdag család gyermeke volt, aki korán elveszítette szüleit. Nagybátyja aki maga is egyházi szolgálatban állt, egy kolostorban nevelte fel.

270-ben egy jeruzsálemi zarándoklatból visszatérőben Myrában állt meg imádkozni. Ekkor már emberszeretete, segítőkészsége és önfeláldozása miatt ismert volt a neve, és sokan imádkoztak hozzá. Itt püspökké választották, és 52 éven át gyakorolta hivatását.

Nagyon érdekes dolgokat olvashat Szent Miklós életéről és a hozzá kapcsolódó legendákról itt: http://www.mikulasbirodalom.hu/myra/legenda.htm



Szent Miklóst eredetileg a róla elnevezett templomba temették el, de 1087 Bariba szállíották a csonjait, és ekkor kezdődött el Európában is Szent Miklós elismerése.



Nagyon tetszett a az egész kirándulás, és örültünk, hogy a saját tempónkban, senkitől sem sürgetve nézhettünk meg mindent.

Kemerbe visszatérve a másnapot a tengerparton töltöttük pihenéssel, majd másnap reggeli után elindultunk a mi privát fakultatív programunkra Pamukkáléba. És ezzel kezdetét vette az igazi kalandozás Törökországban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése