2007. szeptember 21., péntek

Varázslatos Törökország 1. rész


Emlékek

1988. tavaszán jártam először Törökországban. Illetve úgy gondoltam, hogy ott jártam, amikor 5 napot Isztambulban vagy török nevén Stanbulban töltöttem. Amennyire még emlékszem – egy fél napos városnézés keretében megtekintettük az Aya Sofiát, a Kék mecsetet és más látnivalókat – majd irány a Bazár. Az idegenvezető, aki óvva intett a magányos, vagy kiscsoportos csatangolástól – és feltehetőleg anyagilag is érdekelt volt abban, hogy a jól menjen az üzlet, - nem igen erőltette a kulturális dolgokat, sokkal készségesebbnek bizonyult a bőr, arany, farmer és egyéb dolgok vásárlása terén. Igyekezett mindenkit az általa már jól ismert és bejáratott üzletekbe terelni, mondván, hogy ott nem csapják be a vásárlót sem a minőséggel, sem az árral. Így aztán már az első nap mindenki elköltötte a három évre biztosított valutakerete nagy részét, és a későbbiekben szabadon jöhetett-mehetett amerre látott.

Így aztán maradék fillérjeinkkel a második naptól arra mehettünk, amerre a lábunk vitt és a szemünk vezetett. Kellemes kirándulást tettünk a Boszporusz túlpartjára – egyszer hajóval, és egy másik alkalommal a hídon át – és örültünk, hogy még Ázsiába is eljutottunk. Az egyik este egy magaslatra mentünk fel, ahol egy fantasztikus teázót találtunk. Egy kellemes almatea mellett órákig gyönyörködtünk a panorámában és Isztambul esti fényeiben.

Évekkel később, amikor ismerősökkel arról beszéltünk, hogy mely országokban jártunk, megemlítettem, hogy én már voltam Törökországban. És ott merre jártál? – tette fel a kérdést. Mondtam, hogy 5 napot voltam Isztambulban. Erre legyintett és azt mondta, akkor Te még nem jártál Törökországban. Néhány évre rá el is határoztuk, hogy egy igazi törökországi körutat szervezünk, és sok érdekes helyet fogunk felkeresni. Aztán mindig közbejött valami, hol egy másik utazás, hol politikai vagy biztonsági problémák, ami miatt másfelé vettük az irányt. Mígnem tavaly újra elővettük a török térképet és egy útikalauzt, és komoly tervezésbe fogtunk.

2006.

Úgy gondoltuk, hogy legyen napfény, tenger, pihenés és természetesen rengeteg látnivaló. Összeírtuk, hogy mit szeretnénk feltétlenül látni és rájöttünk arra, hogy olyan sok a kihagyhatatlan látnivaló, hogy aligha fér bele egy kéthetes túrába. Először úgy terveztük, hogy veszünk egy repülőjegyet, elindulunk Isztambulba, majd onnan tovább Ephesos, Pamukkale és Kappadókia, aztán visszafelé beiktatunk egy pár napos tengerparti üdülést, majd hazaindulunk.

Az utazási ajánlatokat és a repülőjegy árakat böngészve az egyik utazási iroda (Quaestor Travel) honlapján találtunk egy szeptemberi akciós 10 napos törökországi üdülést Kemerben, melynek az ára nem sokkal haladta meg egy isztambuli repülőjegy árát.

A Mamut bevásárlóközpontban lévő irodában készségesen segítettek abban, hogy a 10 napos üdülést kettéoszthassuk 5 – 5 napra, és közé pedig mi magunk készíthessünk programot. Ezt eddig még sehol sem tették meg, itt azonban rendkívül rugalmasan kezelték a dolgot.
Mivel még az indulás előtti napon is dolgoztam, nagyon jól esett, hogy a túra előtt volt egy szusszanásnyi időnk kipihenni magunkat. Persze nem azt kell elképzelni, hogy süttettük magunkat a napon, hiszen ez max. 2 napig megy, aztán már nem bírunk egy helyen maradni.
Ez történt most is.

A Valerie Beach Hotel a hajóról

Annak ellenére, hogy a szállodánk csak három csillagos volt, szolgáltatásaiban és egyebekben meghaladta szinvonalát. Nyugodtam mondhatom azt, hogy mindennel meg voltunk elégedve. A tisztaság megfelelő, az ételek hatalmas választéka volt minden étkezésnél, rengeteg finom sütemény és gyümölcs. A gyerekek részére volt medence. Mi szerencsére tengerre néző szobát kaptunk mind a két alkalommal, így a kilátással is meg voltunk elégedve. A szálloda saját tengerparttal rendelkezett, ahol ingyenes volt a nyugágy és napernyőhasználat.

Nekem legjobban a Hammam = Török fürdő tetszett. Ez is a szálloda szolgáltatásai közé tartozott. Aki járt már Törökországban az tudja, hogy milyen fantasztikus megtisztulást jelent egy ilyen szertartás. Kár, hogy itthon nem találtam, mert néha jól esne egy kis kényeztetés testnek és léleknek egyaránt.


Az első nap felfedeztük magunknak a várost, majd a kikötőben kinéztünk egy hajókirándulást, amelyre másnap el is mentünk. A hajón kellemes program volt, és mindezért mindössze 15 Eurót kértek, amely az ebéd árát is magában foglalta.


Ezzel a hajóval mentünk kirándulni

A személyzet mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat, még a Titanic c. film betétdalát is előadták szórakoztatásunkra. Több helyen is megálltunk, ahol remek fürdési lehetőség volt, sőt egy Olympia nevű településen a romokat is megnéztük egy rögtönzött idegenvezetés keretében.

Egy másik alkalommal Demre-Myrába kirádultunk, amely arról híres, hogy ott élt Szt. Miklós püspök, akit sokan csak Mikulásként ismernek. Erről bővebbet a következő részben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése