Utazás nagy Kínában 7. rész

Kirándulás Le Shanba

Az útikönyv szerint Szechuán tartományban a Pandanevelő Központ mellett számos kirándulási lehetőség kínálkozik, amelyek többsége egyszerűen megközelíthető Chengduból. Számos hátizsákos turista érkezik ide vonattal, repülővel, hogy hegyet másszon, hajózzon a Jangcén, vagy ellátogasson a gleccserekhez. Ha mindent meg szeretnénk nézni, több hét is kevés lenne rá. A bőséges kínálat közül mi a Lingyun hegy falába vésett híres Nagy Buddhát választottuk ki.

Chengdu belvárosi buszpályaudvaráról csúcsidőben negyedóránként indulnak a kényelmes, légkondicionált autóbuszok Le Shanba. Az egy útra szóló jegy 43 yuanba kerül. A két város közti távolság 154 km, a menetidő a forgalomtól függően másfél, de időnként két és fél óra is lehet.

Az autóbusz a város szélén lévő buszpályaudvarra érkezik, ahonnét a 13 busszal jutunk el a kikötőhöz.

A Dafonak is nevezett 71 méter magas nagy Buddha három folyó összefolyásánál emelkedik. A szobor építésének gondolata 713-ban fogalmazódott meg Hatong szerzetes fejében, hogy a folyómeder átalakításával megóvja a hajókat a veszélyes örvényektől. A faragás során lehulló kőtörmelék ugyanis a folyó medrébe került, és megszüntette annak egyenetlenségeit.


Az ülő Buddhát ábrázoló szobor 71 méter magas, lábfeje 8 méter hosszú, a fülei 7 méteresek, az orra 5,6 méteres. Fejét méltóságteljesen a folyó felé fordítja. Háta mögött a Lingyun hegy vörös homokkő fala zuhan a mélybe. Elhelyezkedése miatt a szobrot legjobban a folyó felől tudjuk megcsodálni. Mi is hajóra szálltunk (50 Yuanért) hogy tegyünk egy kirándulást a szobor lábaihoz.

A hajóról jól megfigyelhető, hogy a Nagy Buddha két oldalán a tanítványok kisebb méretű szobrai helyezkednek el. A Buddha lábától a fejéig mindkét oldalon meredek lépcsősor vezet fel.


Készítettünk néhány fényképet a hajóról, amely hamarosan visszafordult a kikötőbe. A fél órás kirándulást követően visszaszálltunk a 13 buszra, amely felvitt a Dafo templom bejáratához.



Kicsit meglepett a 120 Yuanos (Közel 3000 forintos) belépő, amely a teljes terület meglátogatására jogosított. Hiába, amit az Unesco a világörökség részének nyilvánít, azt nem adják olcsón.


A templom kapun áthaladva szépen gondozott parkba léptünk. Régi szobrok között sétáltunk, majd elértük egy vizi liliomra emlékeztető gyertyatartót.



Innen meredek lépcsősor vezetett fel a szentélyekhez. A lépcső két oldalán a korláton lakatok ezrei lógtak egymásba fonódva. Az ifjú házasok helyezték el, hogy szerelmük felbonthatatlan legyen.

Felérve egy hatalmas barlangtemplomban találtuk magunkat, ahol szerzetesek írtak fel hosszú zászlókra mindenféle írásjegyeket.

Itt további barlangok nyíltak mindkét irányba. A pislákoló gyertyák fényei régi istenségek szobrait világították meg.

A barlangokból kiérve egy ösvényen haladtunk tovább, majd néhány lépcső után kiértünk a folyó felőli oldalra, ahol kilátó pavilonok sorakoztak. Néhány kisebb barlangba is belestünk, ahol valaha sírok voltak. A hegy tetején több templomot és szentélyt találtunk, ahol szerzetesek éltek. A látogatók mindenféle adományokat vittek a szentélybe, gyertyákat, füstölőket, virágokat, gyümölcskosarakat, dobozos üdítőket.

A szentélyekben tett látogatást követően ismét visszamentünk a külső útra, amely a Nagy Buddha feje felett haladt el.

A Kilenc Kanyar nevet viselő sziklába vájt lépcsőn elindultunk a Buddha lábaihoz. A lépcső oldalán falba vájt barlangokat láttunk. A Buddha másik oldalán ugyanolyan meredek lépcső vitt fel a hegy tetejére. Mivel naponta több ezer zarándok látogat a Buddhához, ezért a lépcsőket „egyirányúsították”.
A meredek lépcsőn felfelé kaptatva nem sejtettük, hogy még nehezebb szakasz is következik.

Amikor ismét visszaértünk a hegytetőre, egy kapuhoz értünk, amely kivezetett a belső templomrészből. A kapun kívül néhány régi ház állt, ahol ajándéktárgyakat, szendvicseket és üdítőt árultak. A völgy és a folyó felett egy régi híd ívelt át, a Haoshang híd, amely a Nagy Buddha hegyét köti össze a szomszédos Wnyou heggyel.


A leírás szerint a Wnyou hegyen is buddhista kolostorok és templomok találhatóak. Elindultunk a lépcsőn felfelé, bízva abban, hogy a szerzetesek nem a hegy tetejére építkeztek. Ez a reményünk minden kanyar után egyre inkább hiú ábrándnak bizonyult.

Az egész napos mászkálástól igen csak elcsigázódva vánszorogtunk felfelé, amikor a már Pekingből jól ismert Buddha zenét meghallottuk. Azt hittük, célba értünk, de csak egy ajándékbolt próbált vevőket csalogatni. Még egy-két lépcsőfordulót kellett megtennünk, és elértük a templom bejáratát.

Fent szerzetesek egy csoportja takarította az udvart. Rajtunk kívül nem volt más látogató, és azt hiszem máskor sem tolongtak. Kevesen vállalták a fárasztó lépcsőzést. A hegy legmagasabb pontján egy csodálatos kert pompázott és egy elmaradhatatlan pavilon nyújtott árnyat, ahonnét a teljes környék látható volt.

A templomban felújítási munkák folytak, apró termetű lovakkal hordták fel az építőanyagot a folyótól egy másik úton. Mi is a lovak által használt úton indultunk le, annak ellenére, hogy nem tudtuk, hová fogunk kilyukadni. Bíztunk benne, hogy a szerzetesek által használt út valahol a főút környékén ér le, ahol találunk valamilyen buszt.

Ahogy kiértünk a kapun, egy vegyesbolt előtt a mi 13 buszunkat pillantottuk meg. Alig kellett néhány percet várnunk, máris indultunk a pályaudvarra. A hazaút simán zajlott, alig másfél óra alatt visszaértünk Chengduba. Még arra is maradt időnk, hogy a belvárosban sétáljunk egyet.

A sétálóutcában elegáns üzletek sorakoztak. A téren színpad készült egy másnapi rendezvényre. Este tízig nézelődtünk, majd hazabuszoztunk. Nagyon kellemesen telt a napunk. Mivel holnap csak fél kettőkor indul a vonatunk, marad időnk arra, hogy megnézzük mi lesz a hétvégi program Chengduban, és közelebbről is megismerjük egy-két üzlet kínálatát.

Stb.
A tegnap esti sétánk során vettünk egy zacskó aszalt mangót. Legalább is a kép alapján arra gondoltam, hogy a zacskó mangó csíkokat rejt. Meg is ettük az egészet, bár nem mangó íze volt, hanem inkább sütőtökre emlékeztetett, azért nagyon ízlett. Ma ismét vettünk egy zacskóval, amikor is megvilágosodtam. Rájöttem, hogy édesburgonyát rágcsáltunk. Most már mindegy, már úgyis rászoktunk. Holnap veszünk a vonatútra is. Azt el is felejtettem mondani, hogy ismét csak hard fekhelyet sikerült vennünk, annak ellenére, hogy azonnal megvettük, amikor megérkeztünk Chengduba. Remélem, hogy kulturált társaságot fogunk ki.