A Jing Shan Parkot, csakúgy mint a Tiltott Várost, vagy a templomokat magas téglafal vette körül. A parkba 5 Yuan belépődíj megfizetése ellenében jutottunk be. A korai órák ellenére egy hordozható zeneládából latin-és kinai zene egyvelege bömbölt. A földre letett készülék körül több tucatnyi pár táncolt.
A következő ösvényen egy lelkes amatőr népszerű kinai dalokat énekelt a néhány fős hallgatóság előtt, akik minden dal után tapssal jutalmazták. Egyik ámulatból a másikba estünk. Volt, aki komplett karaoke felszereléssel és erősítővel érkezett, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt.
Többen csoportokba verődve tornáztak, vagy művészi táncot gyakoroltak. Voltak, akik szalaggal, labdával vagy karddal mutattak be gyakorlatot. Egyik másik csoport még egyenruhát is húzott. Fiatalt szinte alig láttunk. Csupa nyugdíjas korú ember, többnyire nők, de a táncoló párok között akadt néhány férfi is. Látszott, hogy remekül szórakoznak. Magányos embert nem láttunk. Ha átmenetileg is, de mindenki tartozott valahová, megtalálta az érdeklődési körének leginkább megfelelő időtöltést.
Végigsétáltunk a virágágyások között kanyargó ösvényeken, és gyönyörködtünk a csodálatos szinekben pompázó bazsarózsákban. Nem csak minket ragadott magával a virágkavalkád, hanem az amatőr műkedvelőket is, akik rajztábláikon igyekeztek megörökíteni a természet mulandó szépségét.
A park tulajdonképpen egy dombon terül el, amely úgy keletkezett, hogy a Tiltott Város körül húzódó vizesárok földjét itt halmozták fel. Egy tragikus esemény is kötődik a parkoz, az utolsó Ming császár, Chongzhen 1644-ben a park egyik fájára akasztotta fel magát, miután a lázadók elözönlötték Pekinget. A domb fái között több hangulatos pavilon rejtőzik, a legmagsabban álló egy buddhista szentélyt is rejt. A pavilon déli oldaláról csodálatos kilátás nyílik a Tiltott Városra.
A domb déli oldalán levezető lépcsőn leereszkedtünk, és egy tágas térre értünk, ahol csodálatos virágkompozíció állt.
A park kijáratával szemben az út túloldalán a Tiltott Város terül el. A Shenwu kapunál 60 Yuanért megvettük a belépőjegyeket. Egy ilyen látnivalóért nem is sok 1400 forint.
Több útleírásban olvastam, hogy a Tiltott Város elég kietlen kőrengeteg. Kellemesen meglepődtünk, amikor megpillantottuk a Császári Parkot a bejárat közelében. A parkot pavilonok, sziklakertek és ősfák díszitik. Az aprócska, sziklákkal körülvett hangulatos ligetben még egy medencét is találtunk melyben aranyhalak úszkáltak.
A leírások szerint a falakon belül található palotákban és csarnokokban összesen 9999 helység található. Egy részük csak kivülről tekinthető meg, de vannak amelyekben kiállítás van berendezve, például az egyikben a színes császári címerekkel díszített százlókat néztük meg. Egy másik pavilonban használati tárgyak volt a vitrinekben – csészék, tányérok, hajdíszek fegyverek, ruhák. A Belső Udvarban található palotákba, ahol a két legérdekesebb kiállítás volt, (Óra és Ékszer kiállítás) csak 10 -10 Yuan belépődíj ellenében jutottunk be.
A Sárkányos fal előtt végighaadva jutottunk be az épületbe. A palotának a belső faszerkezete és a festése is különleges volt.
Az órakiállításon hatalmas, szinte toronyóra méretű szerkezetek is voltak. Az órák túlnyomó többsége Európában készült. Szinte valamennyi híres órakészítő munkája megtalálható volt. Minden darab nagyon különleges volt. Zenéltek, csilingeltek, bábok sokasága mozgott le-fel vagy éppen körbe-körbe. Az volt a jó, hogy filmen meg lehetett nézni valamennyi kiállított óra működési mechanizmusát. Hosszú időbe telt, mire minden órát végigtalnulmányoztuk.
Az ékszerkiállításon hatalmas féldrágakő dísztárgyak voltak. Jáde szobrok, császári koronák, ékszerek. A kiállítótermek közé aprócska üzletek voltak elrejtve, ahol selyemre és különleges papírra lehetett rajzoltatni mindenféle régi kínai feliratokat.
A kínai filozófiában különleges jelentősége van a páratlan számoknak, ezen belül is különösen fontos a kilences szám, amely véd és szerencsét hoz. A tetők sarkaira páratlan száma állatfigurát helyeztek el, többnyire sárkányt, vagy oroszlánt. Minél több figura őriz egy tetőt, annál nagyobb biztonságban vannak lakói.
Mivel az épületek felső része, tetőszerkezete, oszlopok stb. fából készültek, nagyon fontos volt a tűzvédelem. Az épületek körül hatalmas bronzüstöket állítottak fel, melyeket vízze töltöttek meg. Az elővigyázatosság ellenére előfordult, hogy egy-egy épületet nem tudtak megmenteni a tűztől.
Több órát töltöttünk a Tiltott Városban, mire elértük a déli bejáratnál található öt márványhidat, amely az Aranyvíznek nevezett folyó felett ível át. A kapun kiérve már a Thiananmen tér következik amely a világ legnagyobb tere.
Mivel nem akartunk a keleti és nyugati oldal között cikázni, ezért úgy gondoltuk, hogy a nyugati oldalon lesétálunk a külső udvarig, majd visszafordulunk, és a keleti oldalon sétálunk vissza. Így biztos, hogy nem hagyunk ki semmit. Ezért a térre kivezető Délkör kapu előtt megfordultunk és visszasétáltunk A Jing Shan park felké. Egészen záróráig a város falai között sétálgattunk. A kijárat előtt még felfedeztünk egy-két rejtett aprócska belső udvart, ahol szinte bolti áron lehetett üdítőt kapni. Az egyik ilyen kis udvarban leültünk egy porcelán asztal mellé egy jeges teára. Nagyon kellemes napot töltöttünk A Tiltott Városban.
Mielőtt visszamentünk volna a Hutong Innbe a csomagjainkért, még elmentünk vacsorázni. Most végre sikerült olyan választani, amit szerettünk volna. Viszonylag közel a szálláshelyünkhöz találtunk egy éttermet, ahol ugyan egy mukkot sem beszéltek angolul, viszont az étlap kétnyelvű volt. Rendeltünk egy bambuszrügyes csirkét, és egy pikáns fűszerezésű mogyorós csirkét. Ezt itthon is lehet kapni a kinai éttermekben.
A csomagokat felvettük, és kimentünk a Nyugati Pályaudvarra. A bejutás nem volt egyszerű, mert már a bejáratnál csomagátvilágítás van, és biztonsági kapu. Ahogy beértünk, egy hatalmas váróterembe tereltek, ahol 5-6 vonat utasai vártak az indulásra. A peronok lejáratát vasrács zárta el, mögöttük szigorú arcú egyenruhások álltak és figyelték a tömeget.
A vonat indulása előtt kb. 20 perccel végre kinyílt a rácsos kapu. Az emberek egymást lökdösve igyekeztek közelebb a kapuhoz, ahol a jegyeket ellenőrizték. A kapun átérve már a peronra vezető lépcsőre jutottunk. Minden kocsinál egy-egy kalaúz állt, aki ismét ellenőrizte a jegyeket, majd engedélyezte a felszállást.
Megkerestük a fülkét, és elfogtaltuk a helyünket a négyszemélyes “puha” fekhelyen. Nagyon meg voltunk elégedve. A lábunknál egy-egy LCD tv több csatornával, fejhallgatóval, hogy mindenki azt a csatornát nézze, hallgassa, amelyiket szeretné. Az asztalon vízforraló a teakészítéshez. Étlap ha valaki megéhezni út közben.
Ja és mindenkinek egyszer használatos papucsot is biztosítottak, hogy ha elfelejtett volna hozni se kelljen nélkülöznie. Még arra is ügyeltek, hogy minden papucs más szegélyű legyen, nehogy elcseréjük.
Este fél tízkor indult a vonatunk Xianba. Az 1200 kilóméteres távolságot kb. 10 óra alatt teszi meg a vonat. Kezdetnek nem rossz, sőt kifejezetten tetszett a dolog. Reméljük a többi sem lesz rosszabb.
Szép álmokat, viszlát holnap Xianban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése