Utazás nagy Kínában 12. rész

Guilini szép napok

A délelőtti órákban érkeztünk meg Guilin Északi pályaudvarára (Guilin bei), ahonnét busszal mentünk be a városba. Jó 20 perc után elértük a Zhongshan Beilut, amely keresztülhalad a belvároson. Figyeltük a keresztutcák neveit, és megpróbáltuk kitalálni, hogy merre járunk és hol kellene leszállni. Az úti könyvben volt a belvárosról egy kis térkép, amely egy dagobát is ábrázolt. Megmutattuk a buszvezetőnek, aki néhány perc múlva rámutatott egy park közepén álló hasonló építményre, így leszálltunk. A park bejáratánál volt egy információs iroda egy várostérképpel, megnéztük az utca nevét, ahol álltunk, és megpróbáltunk eligazodni, de csak nem akart összeállni a kép. Bár elég széles volt a keresztutca, mégsem szerepelt a térképen. Megkérdeztük a pénztárban ülő hölgyet, aki előre mutatott, amerre a buszunk is elment, hogy arrébb van a belváros, ez a templom nem az, amit mi keresünk, csak egy hasonló.

Elindultunk abba az irányba, amerre a hölgy mutatta, közben próbáltunk szállást is keresni. Kb. 200-300 métert mentünk, amikor elkanyarodott az út, és a kanyarban megpillantottunk egy nagyon új szállodát. A környék szép rendezett volt, a szálloda közelében egy park terült el és egy kisebb folyó kanyargott.
Bementünk a szállodába, hogy körülnézzünk. Kiderült, hogy csak néhány hónapja nyitottak, ezért nagyon örültek minden vendégnek. A kiírt ár feléért kínálták a szobát, reggelivel együtt 35 dollárt kértek egy éjszakára. Nagyon igényesen volt berendezve, ezért nem is töltöttük tovább az időt szálláskereséssel. Kifizettük az első éjszakát és további 300 Yuan kauciót, majd bekvártélyoztuk magunkat. Lezuhanyoztunk, átöltöztünk, megettük a maradék élelmünket és nyakunkba vettük a várost.
A városnézés mellett terveink között szerepelt egy hajókirándulás a Li folyón. A recepción részletes útbaigazítást kaptunk a látnivalókat illetően. Szerencsénkre a szállótól nyílegyenes út vitt le a folyópartra. Az utca végén közvetlenül a parton emelkedik a Fubo hegy. A hegy több szempontból is érdekes. A hegy tetejéről – ahová lépcsőkön lehet feljutni - csodálatos kilátás nyílik a városra, és az alatta kanyargó, zátonyokkal teli folyóra.

A hegy lábánál bejárat vezet le a barlangokba, ahol számos buddhista szentély és Buddha szobor található. Az egyik barlang kijárata közvetlenül a vízre nyílik, ahol akár csónakra is lehet szállni. A Fubóra 30 Yuan belépődíj megfizetése ellenében jutottunk be.

A Fubón tett látogatást követően végigsétáltunk a folyóparton. Az alsó szakaszon – ahogy távolodtunk a központtól – halászok csalogatták a turistákat, hogy tegyenek egy kört a sekély vízen. A bambuszból készült tutajokat egy hosszú rúddal lökték előre. Némi alkudozás után mi is megegyeztünk az egyik hajóssal és felszálltunk egy tutajra.

Annak ellenére, hogy a férfi nem beszélt angolul, remek idegenvezetőnek bizonyult. Minden part menti nevezetességet bemutatott, mindenről mondott néhány szót. Sajnos nem értettünk mindent, de az útikönyvvel kiegészítve elég jó áttekintést kaptunk a város nevezetességeiről. A folyó közepén az egyik zátonynál megálltunk, kiszálltunk és készítettünk néhány felvételt. A zátony feletti folyószakasz igen örvényes és erős sodrású volt. Innen már csak azok a tutajok mentek feljebb, akiket két személy hajtott. A többiek – így mi is – visszafordultunk.

A tutajozást követően elsétáltunk a Fubo lábánál lévő turista irodába, és befizettünk egy egész napos hajókirándulásra. A program szerint másnap Guilintól Yangshuoig hajózunk, ahonnét busszal jövünk vissza.
A folyótól visszasétáltunk a főútvonalra, és a belváros felé vettük az irányt. Úgy gondoltuk, hogy megkeressük a buszpályaudvart, és megvesszük a jegyeket Kantonba. Jó hosszú sétát tettünk a buszpályaudvarig, de így legalább mindent fel tudtunk deríteni. Végül is nem a buszpályaudvaron, hanem egy jegyirodában vettünk jegyen. Az irodába igazából csak némi prospektus és program miatt mentünk be. Az iroda vezetője nagyon jól beszélt angolul, így elmeséltük, hogy Kanton után Hong Kong a következő úti célunk. Javasolta, hogy ha ilyen terveink vannak, akkor előbb menjünk el Hong Kongba, majd visszafelé ejtsük útba Kantont. Az ötlet nagyon jónak bizonyult, de ez csak néhány nappal később derült ki. Végül is személyenként kb. 4.500 forintért, alig 500 forint különbséggel jegyet vettünk egy éjszakai járatra a hongkongi határig, Senzenig.

Közben lassan besötétedett, és fényárba borult a város. Úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk néhány fő látnivalót éjszakai kivilágításban megcsodálni. Sétánk során elhaladtunk Guilin jelképe a száz méter magas Elefántormány-hegy mellett.
Néhány utcával tovább szinte elakadt a lélegzetünk olyan csodálatosan szép látnivalóba botlottunk. Egy tó közepén két gyönyörűen kivilágított dagobát pillantottunk meg.

Az egyik arany, a másik ezüst fényben tündökölt. A partról rengeteg ember csodálta. Külföldi csoportok érkeztek busszal. Furcsa volt, hogy itt szinte alig láttunk kínai arcot, francia, spanyol és holland turisták fényképezkedtek a tó partján, hátuk mögött a templomokkal. Folyamatos sorbaállás volt a legjobb helyekért. Egy darabig a tó partján sétáltunk, majd betértünk az éttermi negyedbe. A sok étterem közül nem volt egyszerű választani. Végül találomra betértünk az egyikbe. Az étlap szerencsére kétnyelvű volt. Megdöbbentve tapasztaltam, hogy kutyahús is szerepelt rajta. Ez egy kicsit elvette a kedvem, de már elég éhesek voltunk ahhoz, hogy ne keressünk másik helyet. Minden esetre óvatosságból csirkét rendeltünk. Egy adagot bambuszrüggyel, egy másik adagot ananásszal. Mindkét éttel hatalmas adag volt, és nagyon finom. Alig bírtunk megbirkózni vele.

A bőséges vacsora után ránk fért egy jó kis séta, ezért még nézelődtünk a környéken. Az éttermek közelében számos üzletet láttunk, egyik-másikba betértünk egy kis terepszemlére. Miután kinézelődtünk magunkat, elindultunk hazafelé.

A főút túloldalán szemben a dagobákkal egy másik tórendszer terült el, rajta egy különleges építmény, egy üveghíd. Eddig azt hittem, hogy ilyen csak a mesékben létezik. De ez valóságos volt, ott állt előttünk, fényben ragyogva. Miután messziről kigyönyörködtük magunkat közelebb mentünk. Némi belépődíj ellenében (10 Yuan) fel is mehettünk a hídra. Kár lett volna kihagyni. Nagyon furcsa érzés volt, ahogy az üvegen lépkedtünk. Mindenki nagyon finoman és óvatosan lépett, mintha attól félne, hogy eltörik.


Tele voltunk élménnyel és lelkesedéssel, nagyon kellemes napunk volt. Csodálatos volt az egész város, fantasztikusan jót vacsoráztunk, és remek szálláshelyünk is volt. Ennél többet még kívánni sem lehet.

Ezzel a gondolattal tértünk nyugovóra, remélve, hogy a másnapi program is hasonlóan jól sikerül.
Legközelebb a Li folyón tett hajókirándulásról számolok be, melyben Gyula is benne lesz. Ő nem volt ott, de megigértem, hogy beleírom.