Utazás nagy Kínában 11. rész

Guiyangban rekedtünk

Kora reggel ébredtünk, ugyanis az első busszal szerettünk volna továbbutazni. Az úti könyv szerint a városban nem túl sok látnivaló akad, amit ha kihagyunk sem vesztünk sokat.
Reggel, míg összecsomagoltuk a holminkat, bekapcsoltuk a televíziót. Minden csatorny az előző délutáni földrengéssel foglalkozott. Bár nem értettük, hogy mit mondtak, de a képek sejteni engedték, hogy a földrengés hatalmas pusztítást okozott, és nagyon sok áldozatot követelt. Több ezer halottról és több tízezer sebesültről beszéltek.

Kijelentkeztünk a szállodából és felszálltunk egy kettes buszra (érdekes, hogy Anshunban is a kettes busz vitt ki a buszpályaudvarra.) A buszpályaudvaron kiderült, hogy Guilinbe nincs csak éjszakai busz, a legkorábbi este 7 órakor indul. Hirtelen rengeteg szabad idő zúdult ránk. A buszjegy ára 260 Yuan volt személyenként, ezért úgy határoztunk, hogy visszamegyünk az állomásra, és megnézzük az éjszakai vonatot. Ha már időt nem tudunk megtakarítani, legalább némi pénzt spóroljunk.

A pályaudvaron csak kínai nyelvű menetrendek voltak kitéve. Az egyetlen külföldieket is kiszolgáló pénztár előtt kb. 50 ember állt sorba. Az egy dolog, hogy kivárjuk a sor végét, de mi van, ha nincs is vonat? Megpróbáltunk segítséget kérni a rendőrtől, aki bár nem értette mit kérdezünk, előre vitt az ablakhoz. A sorbanállók elkezdtek zúgolódni, mire az apró termetű közeg hátrafordult, és szigorúan összeráncolta a szemöldökét. Mindenki azonnal elhallgatott, mi pedig boldogan megvettük a jegyeket a 6 óra körül induló vonatra. A két vonatjegy mindössze 160 Yuanba került az 520 Yuanos buszjegyekkel szemben. Csomagjainkat otthagytuk a szállodában ahol laktunk és nyakunkba vettük a várost.

Séta közben vásároltunk némi reggelit, - jobban mondva végigcsipegettük az egész utat, közben nézelődtünk. A pályaudvarra merőleges Zunyi Lu (Zunyi utca) két oldalán parkok sorakoztak. A reggeli órákban – csakúgy mint Pekingben – több száz idősebb ember élvezte a reggeli napsütést. Hatalmas csoportokban táncoltak, zenéltek, énekeltek. Egységes öltözetben mutattak be különféle formációs gyakorlatokat egyesek karddal, szalaggal, labdával vagy éppen legyezővel. Nagyon látványos volt az előadásuk. A park túlsó végén egy kisebb templomegyüttes helyezkedett el, ahol nyugalmat találtak a meditálni vágyók.

A park mellett elhaladva elértük a kanyargós Nanming folyót. Átkeltünk a hídon, és elindultunk a Juaxiu pavilon irányába. A pavilon Guiyang legfőbb nevezetessége. 1598-ban épült, eredetileg a császári hivatalnokok használták a vizsgákra való felkészülés során.

Ahogy közeledtünk a belvároshoz, az alacsonyabb épületek helyét magas toronyházak vették át. A házak között több helyen is láttunk kisebb-nagyobb parkokat, ahol fonott kosárból árusok kínálták portékáikat.

Mivel a folyó a városon belül is hatalmas kanyarokat tesz, többször is átmentünk rajta, vagy mellette. Sétánk során egy újabb parkhoz értünk. A bejáratnál egy szökőkút környékén érdekes játékot játszottak. Egy hegyén álló fából vagy fémből készült kúpot ostorral pörgettek. Általában idősebb férfiak múlatták így az időt, de többen voltak gyerekekkel, akiket éppen oktattak a kúpforgatás technikájára. Az ostor hatalmas csattanással tekeredett rá a kúpra, amely egyre gyorsabb köröket tett. Művelőik láthatóan jól szórakoztak, és büszkén figyelték az egyre szaporodó közönséget. A folyó mellett tovább sétáltunk a park végében lévő Juaxiu pavilonhoz. A háromszintes, 29 méter magas pavilon a folyóból kiálló Teknősbékának nevezett sziklán helyezkedik el. A pavilonba a Lebegő Jádehídon át jutottunk be. A pavilonban teaház működik, ahová belépőjegy ellenében lehet felmenni. Az alsó szinten egy pultnál készítik a teát, amelyet igény szerint akár a legfelső szinten is el lehet fogyasztani. A második szinten ajándékbolt működik, ahol helyszínen készült ékszereket lehet vásárolni.

A pavilon berendezése nagyon hangulatos. A legfelső szintről remek kilátás nyílik a városra.

A pavilonban tett látogatást követően tovább folytattuk utunkat. A híd túlsó végén egy újabb látnivalót találtunk a Cuiwei kertet, és a benne egy aprócska templomegyüttest.


A templomegyüttes inkább egy kisebb méretű pihenőparkként funkcionál, ahol teázni lehet, vagy csak kellemesen üldögélni. Nagyon sok kis zug van a fák és bokrok között, ahol akkor is nyugalomban lehet az ember, ha sokan vannak körülötte.

Egy rövid pihenő után visszasétáltunk a hídon, majd a folyó mentén folytattuk tovább az utunkat. Később visszasétáltunk az üzleti negyedbe.

Meglátogattuk a piacot, majd betévedtünk egy olyan utcába, ahol csak mobiltelefonokat árusítottak. Legalább húsz, huszonöt áruházat számoltunk össze, ahol a mobiltelefonokon kívül kizárólag tartozékokat lehetett kapni. Egy-két üzletbe bekukkantottunk, és körülnéztünk. Nagyon sok olyan készüléktípust és márkát láttunk, amiről idehaza még csak nem is hallottam. Persze megtalálhatóak voltak az itthon is jól ismert márkák, mint a Nokia, LG, Samsung vagy SonyEricsson.

Miután kinézelődtük magunkat, betértünk néhány divatszalonba, ahol nagyon szép ruhákat láttam. Bár nem vagyok nagy méretű, de sajnos minden kicsi volt rám. Ez némileg kedvem szegte, úgyhogy ettem egy nagyon finom sült tofut.

Vásároltunk némi útravalót, majd visszamentünk az állomásra a csomagjainkért, és vonatra szálltunk. Úti célunkat Guilint az útleírások az egyik legszebb városként tartják számon, és bár messze van Pekingtől, fontos turisztikai központ. Ezért nagy várakozással és izgalommal tekintünk a következő napok elé.