Guilin hídjai
Visszaemlékezve Kínában tett utazásunkra, ha a legszebb várost kellene megneveznem biztosan Guilint választanám. Nagyon sok szép helyen jártunk, sok nevezetességet megnéztünk, de hangulatában ez a város mindegyiket felülmúlta. Akár nappal sétálgattunk, akár az esti kivilágítás mellett, minden sarkon újabb-és újabb látnivalóba botlottunk.
A város hangulatát alapvetően a folyók és a hegyek határozták meg. A Li folyó mentén a város területén is számos hegy emelkedett, melyek tetején kilátók és szentélyek csábították a látogatókat. A városban kanyargó folyókon pompás hidak íveltek át. Majd mindegyik folyón sétahajók tucatjai közlekedtek, teli városnéző emberekkel. A legfőbb látnivaló azonban a városközpontban lévő tó közepén álló ikerdagoba volt, amelyek akár éjjel, akár nappal mély benyomást tettek az emberre. A 12. részben már bemutattam az esti Guilint, most a városban töltött utolsó napot idézem fel néhány kép erejéig.
Az Üveghíd nappal
A szállodában elköltött reggeli után elintéztük a kijelentkezést, majd elindultunk a belváros irányába. Sajnos elég borús volt az idő, mint ahogy a képeken is látszik, és néha az eső is csepergett. De ez nem vette a kedvünket, hiszen az esti benyomások alapján rengeteg látnivaló várt ránk, és az utolsó Guilinben töltött napot igyekeztünk jól kihasználni.
Különösen a két ikerdagoba mozgatta meg a fantáziánkat, mert tudtuk, hogy a kis szigeteken álló két templomot víz alatti átjáró köti össze. A belépésért 35 Yuant kértek.A kisebbik ezüst dagobához, amely a Hold dagoba nevet viseli, (a képen jobbra) egy hídon át lehet bejutni. Eléggé kimelegedtünk, mire a legfelső szintre felértünk. ahonnét a párás idő ellenére remek kilátás nyílt a környékre. Minden szinten kilátóterasz futott kö, és a szemben lévő aranyszínben ragyogó Nap dagobára.
A Nap és Hold dagoba
Miután alaposan körülnéztünk, lelépcsőztünk a bejárathoz, majd még egy szintet mentünk lefelé, ahonnét az átjáró nyílt a másik templomhoz. Az átjáró két oldalán végig lótuszliliom formájú mécsesek világítottak.
A két dagoba közötti víz alatti folyosó
Ahogy átértünk a tó alatt a másik templomhoz, egy liftet pillantottunk meg. Úgy gondoltuk, hogy engedélyezünk magunknak egy kis kényelmet, és lifttel mentünk fel a legfelső szintre. Itt is minden szinten kilátóterasz futott körbe.
A Hold dagoba felülfől
Készítettünk néhány fényképet, és már majdnem elindultunk lefelé, amikor kellemes zene ütötte meg a fülünket. Kutattuk, hogy merről jöhet a hang, amikor a lift mögött egy vaslépcsőt pillantottunk meg. Felkapaszkodunk rajta, és egy szentélyt találtunk két szinttel feljebb.
Buddhista szentély a Nap dagoba tetején
A szentélyben egy arany színű Buddha szobor volt, és két érdekes márványlapba faragott lábnyom, rajta mindenféle jelekkel. Mivel nem sikerült kideríteni, hogy kié a lábnyom, elneveztük Buddha lábnyomának. (Ha valakinek van más információja róla, a megjegyzés rovatban közzéteheti.)
Buddha lábnyoma?
Az ikerdagobákban tett látogatásunkat követően egy rövid sétával elértük a Guilin jelképének számító Elefántormány-hegyet. A legenda szerint a városon átvonuló császári karaván egyik elefántja megbetegedett, ezért magára hagyták. Egy idős házaspár gondozta az állatot, aki miután meggyógyult, ragaszkodott megmentőihez, és nem volt hajlandó visszatérni a karavánhoz. A feldühődött császár megölette az állatot, amint az a folyóparton ivott, egy kardot döfetett a hátába. Ekkor az állat kővé változott.
Az Elefántormány-hegy
Távolról a hegy egy folyóból ivó elefántra emlékeztet, amint orrát a vízbe lógatja. A hegy tetején emelt kis szentély pedig mintha az elefánt hátából kiálló kard lenne. A folyó feletti sétányon végigsétálva próbáltunk meg néhány képet készíteni a hegyről, de olyan sürün beültették magasra növő fákkal, hogy még egy apró lukat sem sikerült találni, ahonnét rálátás lett volna a helyre. Igy kénytelenek voltunk újabb 35 Yuanért belépőjegyet váltani, hogy végre megpillanthassuk az elefánt formájuú sziklát a folyó egyik kanyarulatánál. Átsétáltunk az egyik holtági hídon majd az lépcsőn felkocogtunk a hegy tetején lévő szentélyhez. A kilátás ugyan megérte a fáradozást, de a szentély elég régóta zárva lehetett - a romos állapotából erre következtettünk. Egy másik úton lesétáltunk a folyóhoz egészen az elefánt ormányáig. Készítettünk néhány képet, amint a víz körülöleli a sziklát, majd körbesétáltuk a parkot.
A nap hátralévő részében Guilin hidjaiban gyönyörködtünk.
Elég sok időt töltöttünk a nézelődéssel, ezért a ebéd-vacsora elköltésére elég kevés időnk maradt. A szállodába vezető úton beültünk egy helyiek által kedvelt étterembe. Mint később kiderült, nagyon rossz döntés volt, mert itt sikerült egész utazásunk legrosszabb ételét nem megenni, hanem otthagyni.
Volt angol nyelvű étlap, ezért én egy sült babot rendeltem. Húst még mindig nem ettem, tartva attól, hogy esetleg kutya is kerül bele. Az étlap angol nyelvű volt, de mint később kiderült, a fordítás nem igazán sikerült. Így sült bab helyett egy fehér trutyiban úszó barnás húst kaptam. Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy a bab az zöldség és én nem ezt rendeltem. Végül kaptam párolt cukorborsót, ami rizzsel elfogyasztva nagyon finom volt.
A férjem még ennél is rosszabbul járt. Ő már korábban kacérkodott a gondolattal, hogy megkóstol egy hot pot-ot. Ez ugy néz ki, hogy egy álványos vokban hozzák ki az ételt, félig készen, alatta ég a tűz és pálcikával kavargatja az ember és válogat jobbnál jobb falatok között. Messzíről legalábbis úgy tűnik a dolog. A valóság azonban teljesen más. A mi csirke hot potunkban legfeljebb néhány zöldség volt ehető. A csirke csontos részeit (láb, nyak, fej, hát)abárddal apró darabokra vágták és beleszorták a zöldségek közé, amit összesütöttek. Az egész csak felaprított csont volt, hús egy falat sem. Egy darabig próbálkoztunk vele, de be kellett látni, hogy ez a csontszilánkos vacak teljesen ehetetlen.
Megosztoztunk a zöldborsón és a rizsen majd éhesen távoztunk. A szállodába menet kénytelenek voltunk néhány csirke-saslikot venni, hogy mégsem éhesen induljunk a hosszú útnak.
Este 7 órakor indult a buszunk Hong Kongba egy speciális éjszakai busszal, amelyen az ülések helyén ágyak voltak kialakítva. A közel 17 órás utazás szörnyűségeiről a következő irásban számolok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése