VDSzSz Vasutasnap Záhonyban, avagy mitől lett kínai a záhonyi
Ha jól számolom, most a kínai kalandozásunk 11. részének kellene következnie, de helyette a VDSzSz július 12-i központi rendezvényéről lesz egy rövid beszámoló, amely első alkalommal nem a budapesti BVSC pályán zajlott, hanem Záhonyban. Az érdeklődök a következőkben arra is választ kaphatnak, hogyan került Kína Záhonyba.
Első megközelítésre örült ötletnek tűnt, - még akkor is, ha mindenki ingyen utazhat – hogy az ország túlsó feléből Záhonyba vonatozzunk egy vasutasnap kedvéért. Kellett is némi főnöki noszogatás, de végül is én szeretek utazni. És mint tudjuk, minden relatív, Kínához viszonyítva Záhony meg itt van a szomszédban. Így szombat reggel útnak indultunk a keleti kapu irányába. Szerencsére találtunk egy olyan vonatot, amely a Nyugati pályaudvarról egészen Záhonyig repített. A vasútállomástól már csak egy rövid séta volt a ZVSC pálya, amely a rendezvénynek helyt adott, de az ottani kollégák megkíméltek a gyaloglástól, és autóval jöttek értünk.
A pályán javában zajlottak a sportmérkőzések, a nyárson forgott egy termetes ökör, és a szabadtűzi főzőverseny résztvevői is túl voltak az előkészületeken. A pohárban gyöngyözött a frissen csapolt sör, és üdítőben sem volt hiány. Egy hideg itallal lelket vertünk magunkba, majd harapnivaló után néztünk.
A bográcsokban finomabbnál finomabb falatok rotyogtak. A főzéstudomány mesterei szakértelemmel kavargatták-rázogatták a csülökpörköltet, a bográcsgulyást, és a babgulyást. A parázs fölött ínycsiklandó falatok sültek, flekken, csirkecomb, és pihentetőnek friss zöldségek. Répa, cukkíni, alma grilleződött az ínyencek számára. Volt, aki otthon készítette el versenyszámát a szabolcsi töltött káposztát, nem kevesebb mint 1069 töltikét.
Mi évek óta lelkes hívei vagyunk a kínai szakácsművészetnek, hódolatunk a távolkeleti konyha iránt még abból az időből ered, amikor csupán egyetlen kínai étterem működött Budapesten, az Andrássy úton szemben a MÁV Vezérigazgatóság épületével. Ez sajnos később bezárt, pedig remekül főztek, és alapanyagok értékesítésével is foglalkoztak, sőt mi több, ételeik receptjeit szakácskönyvben is megjelentették a „Vörös Sárkány ízei” címmel.
Ennek alapján főztem otthon az első kínai ételeket, amik az évek folyamán egyre tökéletesedtek.
Szóval kiemelt figyelmet szenteltem a „kínaiul’ főző csapat technikájának. A szakács két lapáttal keverte az apróra vágott csirkemellet, majd amikor átsült, kiszedte, és vok zöldségkeveréket öntött bele. A kellő időben visszarakta a húsokat, tésztát adott hozzá, és már tálalta is. Az eredmény fenséges lett.
Jól teliettük magunkat, majd ezt követően kiderült, hogy beválasztottak a főzőverseny zsűrijébe. Így alkalmam volt végigkóstolni minden finomságot, bár a többi fenséges ételből tényleg csak egy-egy falatot bírtam enni.
A kóstolgatás után következett a legnehezebb dolog, ugyanis rangsorolni kellett a finomságokat. Mindenkinek más volt a véleménye, de végül sikerült a sorrendet felállítani.
A délutáni programok előtt eredményhirdetés következett. A gyermek rajzverseny győzteseit hirdették ki, majd a felnőtt sportversenyek nyertesei kapták meg jutalmukat. Ezt követően kihúzták a nyertes tombolákat, majd a színpadon a záhonyi vasutas művelődési ház hastáncosai szórakoztatták a nagyérdeműt.
Ez ugyan inkább arab, mint kínai, de a záhonyi vasutasnapi programba remekül illett
Estére megtelt a sportpálya, egy zsebkendőnyi terület nem maradt szabadon. A város apraja-nagyja énekelt együtt előbb Jucussal, majd Baby Gabival, végül Matyi és a hegedűs húzta a talp alá valót. Este tízkor még együtt bulizott a város.11 óra után kezdett szétszéledni a tömeg, de a lelkesebbje hajnali kettőig táncolhatott a retro diszkó dallamaira.
Nagyon jól sikerült a vasutasnap is, és talán a végére az is kiderült, hogyan került egy fejezetbe Záhony és Kína.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése