Malájzia 1.

- Az előkészületek

Már egy hete, hogy hazaérkeztünk közel egy hónapig tartó távol-keleti körutunkról, de még mindig nem tudtam visszazökkenni a szürke hétköznapokba. A fárasztó hazautazást kipihenve munkába álltam, és próbáltam pótolni a kiesett időt – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az ismerősöknek lelkesen meséltem csodás élményeimet, de arra már nem maradt energiám, hogy este hazaérve a házimunkát befejezvén gép elé üljek. Mivel egyre több barátom és olvasóm érdeklődött, hogy miért nem kerül fel új anyag a blogomra, elhatároztam, hogy a hét végén megkezdem a beszámolót és folyamatosan töltöm fel – természetesen képekkel.

De kezdjük az elején. Február közepén elkezdtük szervezni ez évi nyaralásunkat, vagy inkább kalandozásunkat, hiszen május még igazán nem mondható nyárnak, hacsak nem valami egzotikus trópusi helyre utazik az ember. Tavaly Kínában jártunk, és az egy hónapos út alatt csupán ízelítőt sikerült szereznünk a hatalmas ország kultúrájából. Nem sikerült eljutnunk Tibetbe – a zavargások miatt nem adtak turista vízumot – és nem maradt időnk Kína keleti részére sem. Akad még bőven látnivaló, amiért érdemes ismét odautazni- érveltünk Kína mellett. Némileg már megszoktuk és beletörődtünk a nyelvismeret hiánya okozta nehézségekbe – mi nem beszélünk kínaiul, a kínaiak meg csak kínaiul beszélnek – és elkezdtük nézegetni a repülőjegy árakat.

Tavaly az olimpia előtt jártunk Kínában, ahol hatalmas felújítások, építkezések zajlottak. Minden az olimpiai körül forgott. Az idegenforgalmi szakemberek az olimpia idejére és az azt követő néhány évre komoly áremelkedést jósoltak a repülőjegy és szálloda árak területén. Ezzel szemen azt tapasztaltuk, hogy néhány ezer forinttal olcsóbb lett a Budapest – Peking, illetve Budapest – Sanghai repülőjegy ára, és az interneten (én mindig a booking.com) is találtunk olcsó szállásokat. Szóval komolyan fontolgattunk egy újabb Kínai utat, és már-már a repülőjegyet is megrendeltünk, amikor is – már nem emlékszem, hogy pontosan mikor és miért változott a terv, - de Malajzia lett az úti cél. Ebben a részben a 2004-es utunk képei láthatók azért, hogy mindenki értse, miért vágytunk vissza.

Az ország nem volt teljesen fehér folt számunkra, mivel 2005-ben egy két hetes Bali szigeten eltöltött nyaralásból hazafelé jövet három napra megszakítottuk utunkat Kuala Lumpurban, ami nagyon kellemes benyomást tett ránk. Kedves emberek, sok-sok látnivaló, nagyszerű konyha – hogy is ne lenne az, amikor a csodás maláj, thai, kínai és india konyha ízkavalkádja között válogathat az ember, nem beszélve az amerikai gyorséttermekről, amit be kell hogy valljam, nagy ívben elkerültem. Ki az a botor, aki egy csodálatos tandori csirkét, vagy egy rákos tom yamot mee hunnal (vékony tésztával) esetleg egy laksát elcserélne egy kentucky csirkeszárnyra vagy egy hamburgerre. Na ezt nem!

Egyre többet beszélgettünk Malajziáról, felidéztük e néhány nap emlékeit, elővettük a fényképeket, újra megnéztük az utazásról készített filmünket, aztán már tudtuk, hogy ott a helyünk. Elkezdtünk repülőjegy után kutakodni. Több útvonalon, több légitársasággal is eljuthatunk a fővárosba Kuala Lumpurba. Az árak között nincs igazán lényegi különbség, bármelyik társasággal is utazzunk. Talán a Londonból induló Air Asian lehet igazán olcsó jegyet kifogni, de ehhez ugye még hozzá kell számítani egy Budapest – London – Budapest utat is.

Először neten akartam foglalni, de kiderült, hogy akkor nem tudok stornó biztosítást kötni, amit a jegy árára tekintettel mindenképpen szerettem volna. Végül találtunk egy kis irodát, ahol a két jegyre mindössze 5000 forintot számítottak fel, és további néhány ezer forintért sikerült a biztosítást is megkötni.

A jegy birtokában elkezdtük a lázas szervezést. Sikerült beszereznünk egy angol nyelvű Lonely Planetet, az utazás kiállításon begyűjtöttünk minden olyan prospektust, amelyben volt maláj program, és nem utolsó sorban a neten találtam néhány olyan fórumot ahol Malajziában járt emberek osztották meg élményeiket. Folyamatosan gyűltek az információk és alakult a programunk.

Mindenfelé el akartunk menni, és mindent meg szerettünk volna nézni. Aztán osztottuk a napokat, és be kellett látnunk, hogy minden nem fér bele. Végül is kihagytuk a borneói program egy részét, a Mulu nemzeti parkot – nem mondunk le róla, csak elnapoltuk, - és a szigeten található Brunei szultánság meglátogatását – amit valószínűleg végleg kitöröltünk, ugyanis a két maláj állam Sabah és Sarawak közé ékelődött pici ország azon kívül, hogy uralkodója a világ egyik leggazdagabb emberre, nem nyújt semmi olyat, amit Malajziában nem tudnánk megnézni.

Március végére összeállt a programunk, május 3-én indultunk Amszterdamon keresztül Kuala Lumpurba, ahová 4-én érkeztünk. Két éjszakát töltöttünk ott majd 6-án egy éjszakai vonattal elutaztunk Szingapúrba. Ott ismét két éjszakára foglaltunk szállást, majd 9-én dél körül átrepültünk Borneóra. Borneóról 13-án este repülővel mentünk tovább Penang fővárosába George Townra. Szerencsénk volt, mivel az Air Asia február végén inditott közvetlen járatot Kuching (Sarawak fővárosa) és George Town között, így nem kellett Kuala Lumpurban átszállnunk. George Townból hajóval mentünk át egy másik csodálatos szigetre, Langkawira, ahol szintén négy éjszakát töltöttünk, majd hajóval visszamentünk a félszigetre és egy igen fárasztó éjszakai busz(tortúra) után átutaztunk a Cameron felföldön, hogy csónakkal elérjük utolsó célállomásunkat a Perhentián szigetek nagyobbikát Besart. (ami tényleg azt jelenti, hogy nagy).

Még néhány szót az előkészületekről. Amikor már teljesen véglegessé vált a program, úgy gondoltuk, hogy szükséges lenne néhány szállást és jegyet lefoglalni. A szállásokkal viszonylag egyszerű volt a helyzet, a már fentebb ajánlott lapon végignéztük a szállás listát, és találtunk olyan szállókat, mind Kuala Lumpurban, Szingapúrban és a borneoi Kuchingban, amely igényeinknek és pénztárcánknak is megfelelt. Hogy legyen némi mozgásterünk, a további szállásokat már nem foglaltuk le, hátha módosítani fogjuk a programot.

Meglepően jól ment a Kuala Lumpur – Szingapúr vonatjegy foglalása is. Azt hiszem, hogy mindenkinek tátva marad a szája, ha azt mondom, hogy Budapesten meg tudtam vásárolni a menetjegyet és a hálókocsi jegyet is fenti viszonylatra a maláj vasutak honlapján. Utazás előtt 53 nappal lehet megkezdeni a jegyvásárlást. A lapnak van angol nyelvű változata, így viszonylag egyszerű volt az egész vásárlás. Egy regisztrálást követően be kellett írni, hogy melyik nap és honnan-hová. Megjelent az aznap közlekedő vonatok indulási és érkezési ideje. Kiválasztottam az éjszakai vonatot. Bejelöltem, hogy fekvő kocsi, ezt követően választhattam a kocsiosztály között, másodosztály, vagy superior osztály (ezen a vonaton nem volt sima első osztály). Természetesen? mindkét kocsiosztályról megnézhettem egy néhány másodperces filmet, majd az ár és a látott szolgáltatás alapján kiválasztottam a superior osztályt. Ezt követően már csak azt kellett bejelölnöm, hogy a kocsiban lévő hat fülke melyikében szeretnénk utazni. Mi a 3. választottuk. Mivel ketten utaztunk, mind a két ágyat lefoglaltam, majd beírtam a hitelkártyám adatait és máris kinyomtattam a két e-ticketet. Azt gondoltam, hogy ez valami vucher vagy igazolásféle, és majd a pályaudvaron erre fogom megkapni a jegyemet, de a pénztárnál felvilágosítottak, hogy ez maga a jegy. Az egész tranzakció kevesebb, mint 10 percet vett igénybe. Itthon ennyi idő alatt még általában csak a sorban állás feléig szoktam eljutni. Ja és persze még egy igen fontos tényező, a két jegyért a superior hálókocsi jeggyel együtt kevesebb, mint 16 ezer forintot fizettünk, pedig a vásárlás időpontjában igencsak alacsony volt a forint árfolyama.

Illetékkel, adókkal együtt ugyancsak kevesebb, mint 16 ezer forintot fizettünk a két Szingapúr-Kuching repülőjegyért a Malasya Airlinesnek, és hasonló árba került a két Kuching-George Town jegy is az Air Asiánál, 300 Ft feletti Euró árfolyamon.

Az utazás részleteit folyamatosan olvashatjátok ez elkövetkező napokban. Ígérem, nagyon sok érdekes dolgot fogok mesélni az eseményekben és látnivalókban bővelkedő egy hónapról, amit Malajziában és Szingapúrban töltöttünk.