Malajzia 10.

Kirándulás Semenggohba

Borneo mit sem ér az orángutánok nélkül. Ez a program is a kötelezően előírt kirándulások közé tartozik a szigeten, amit természetesen mi sem hagytunk ki.

Az Orángután Vadvédelmi és Rehabilitációs Központ 32 kilométerre található Kuchingtól. Az etetési program naponta kétszer, reggel 9 -kor és délután háromkor kezdődik. Annyit sikerült kiderítenünk, hogy sem minibusszal, sem menetrend szerinti busszal nem tudunk eljutni. A mi olcsó szállodánk transzfer pultjánál belépőjeggyel együtt 120 Ringitet kértek két főre, amit egy kicsit soknak tartottunk. A Damai Beachi kirándulás után körbenéztük az utazási irodák kínálatát, és a Borneo Interland Travelnél oda-vissza útra 80 Ringitért rendeltünk egy taxit. Ez az ár ugyan nem tartalmazta a belépőjegyet, de figyelembe véve, hogy kettőnknek is csak 6 Ringitbe került, jól jártunk.

Reggel korán keltünk, kijelentkeztünk a szállodából, foglaltunk két éjszakára szállást George Townban, majd negyed kilencre jött értünk a taxi. Elég nagy nagy volt a forgalom, és lassan araszoltunk a sok autó között. Már kilenc óra is elmúlt, mikor megpillantottuk a táblát, amely a park felé vezető utat jelezte. Néhány perc múlva leparkoltunk, és gyalog folytattuk utunkat. Mintegy 3-400 méterre volt a park bejárata. Jegyet váltottunk, és elindultunk a kijelölt ösvényen. A melegre tekintettel volt nálunk egy üveg üdítő, amit a parkőrök lerakattak egy biztonságos helyen. Teljesen elfelejtkeztünk róla, hogy az állatokhoz nem lehet sem ételt, sem italt bevinni.

A kutató épületek melletti tisztáson már javában folyt az etetés. Mivel ebben az időszakban elég sok gyümölcs termett szabadon, mindössze három orángután jelent meg az etetésnél. Egy 24 éves nőstény, a féléves kicsinyével valamint két fiatal játékos majomlány. Ezt a bejáratnál elhelyezett "népességnyilvántartó" tábláról tudjuk, ahol fel voltak tüntetve a rehabilitációs központ területén élő orángutánok neve, neme anyja neve és születési ideje. A park gondnoka nevén szólítgatta a majmokat az etető asztalhoz, amelyre banánt, kókuszdiót, ananászt és más gyümölcsöket helyeztek. Mintegy ötven turista állt a fák alatt, és várta, hogy valamelyik majom lejöjjön az oda készített csemegéért. A két fiatal lány vidáman ugrált, ügyet sem vetve a nézelődő tömegre. Az idősebb nőstény kicsinyét féltve fenn üldögélt a fák közé kifeszített kötélen.

A lányok kergetőztek, majd az egyik lerohant az asztalhoz, és felkapott egy kókuszdiót. Persze mindenki arra fordult, hogy megörökítse, amint akrobatikus mutatványok közepette felmászott a fák koronájára, ahol nyugodtan pucolta a megszerzett csemegét.

Ezt a percet használta ki az anya majom, aki a másik asztalról olyan észrevétlenül vett el egy kókuszdió, hogy észre sem vettük, csak azt láttuk, hogy ismét a kötélen egyensúlyoz, és hatalmas fogaival lehámozza a háncsot, majd egy oszlop törzsén püföli, hogy hozzájusson finom belső nedvéhez és húsához.

Talán egy óráig tartott az etetés, amikor az orángutánok úgy döntöttek, hogy visszamennek az erdőbe. Korábban minden felé lehetett sétálni a parkban, de sajnos ottjártunkkor minden ösvény le volt zárva. A tisztáson volt néhány ketrec, amiben krokodilok voltak. Miután ezeket megnéztük, a parkőrök udvariasan közölték, hogy köszönik a látogatást és udvariasan kitessékeltek.

Beültünk a taxiba, és délre már vissza is értünk a városba. Az Elektra ház mögött, a piaccal szemben volt egy étkezde, amit már korábban kinéztünk, de nem sikerült megpróbálnunk, mert kora délután bezárt. Most viszont nyitva volt, így beültünk. Bár nagyon egyszerű hely volt, de az volt benne a vonzó, hogy minden étel ki volt rakva, és egy kanállal tettek mindenből a tányérra, így egy csomó ételt végig tudtunk kóstolni.

Fél hatkor indultunk ki a reptérre, addig még bőven volt időnk nézelődni és vásárolgatni. Újra végigjártuk a macskákat, majd a bazársoron Soon Lee üzletében (Main Bazaar 61.) vettünk egy faragott maszkot és néhány apróságot a barátainknak. Már alaposan ismertük az üzletek árait és kínálatát, minőség és ár szempontjából ez az üzlet volt a legkedvezőbb.

Nagyon sajnáltam, hogy már utaznunk kell tovább, mert egyrészt nagyon jól éreztük magunkat Borneon, másrészt lett volna még néhány program amin szívesen részt vettünk volna. Eredetileg május 12-ig terveztük maradni, de aztán a Mulu program kihagyása miatt minden helyszínen még egy napot tudtunk maradni, ezért a repülőjegyet már 13-ra foglaltuk le. Amikor megnéztem a jegyet, valahogy a napra nem figyeltem, csak az órára koncentráltam, valahogy a 12-e rögzült bennünk.

A szálloda minibuszával kimentünk a reptérre. Beálltunk, az egyik sorba, hogy megkapjuk a beszállókártyát. Nem volt csak egy pár előttünk, de ők elég problémásak voltak, mert túlsúlyos volt a feladott csomagjuk, ezért, hogy ne kelljen pótdíjat fizetni, kivettek néhány holmit. Amikor ránk került a sor, a pultos lány azt mondta, hogy ma 12-e van. Oké, én is tudom, mondtam neki - mi a baj? Erre megint mondja, hogy ma 12-e van, és ekkor rábökött a jegyünkre, hogy ez meg 13-ra szól.

Mérlegeltük, hogy járunk jobban, ha veszünk két repülőjegyet és elutazunk, vagy ha visszamegyünk a szállodába, kifizetünk még egy éjszakát, majd oda-vissza taxizunk. A last minute repülőjegy olyan sokba került, hogy nem kellett túl sokat mérlegelni. Szerencsére a minibusz még nem indult vissza, így nem kellett a következőre várnunk.

Újra bejelentkeztünk a Tune hotelbe. Kaptunk egy még kisebb szobát, de már nem érdekelt igazán, hiszen csak egy éjszakáról volt szó. A programon nem kellett túl sokat töprengenünk, csak az volt a kérdés, hogy hogyan jutunk el oda. Megnéztük a mi szállodánk kínálatát, majd még néhány helyen próbálkoztunk. Több helyen kombinált (utazás+belépőjegy) programot kínáltak különböző árakon. Megint csak a mi szállodánkban kérték a legtöbbet. Végül a főutca egyik szállodájában a Kching Waterfront Lodgeban vettünk két retúrjegyet 40 Ringitért. A Gran Margaritában ugyanis azt mondták, hogy a helyszínen féláron lehet Senior jegyet venni az 55 éven felülieknek. A férjem éppen elmúlt annyi, nekem meg 10 évvel elrontották a nemzetközi újságíró igazolványomban a születési dátumomat, így én is "jogosulttá" váltam az olcsó belépőre. A másnap reggel a 9-kor induló buszra rezerváltunk, majd megvacsoráztunk, és elindultunk haza.