Ez évben szakszervezetünk nem tartott központi vasutasnapot - tavaly Záhonyban igazán remek programot szerveztek az ottani kollégák - ezért alapszervezetünk úgy döntött, hogy ha szerényebb keretek között is, de július tizennyolcadikán "
kiscsoportos" vasutasnapot tartunk Esztergomban.
Marika barátnőm hatalmas lelkesedéssel fogott a szervezésbe, amibe aztán többen bekapcsolódtunk. Az alapelv - a néhány évvel korábbi BVSC sportpálya melletti rendezvények hangulatát idézve az volt - hogy lehetőleg medence mellett ünnepeljünk. A gyerekeknek ügyességi játékokat terveztünk meg egy kis szellemi vetélkedőt. Jómagam összeállítottam egy Ki tud többet Esztergomról totót is.
A vasutasnap a színvonalat emelve úgy terveztük, hogy kirándulóhajóval jövünk haza, mivel ilyen még sosem volt korábban. Mindenki lelkesedéssel várta a szombatot. Aztán a hét elején kezdték mondogatni, hogy hét végére lehűlés várható. Azonnal alternatív programokon törtük a fejünket, ami Esztergom esetében nem okozott túl nagy problémát, hiszen ott a Bazilika. Ahogy közeledett a hét vége, egyre rosszabbak lettek az időjárási előrejelezések, csütörtökön-pénteken már viharról és orkán erejű szélről tudósítottak. Felhívtuk a meteorológiai szolgálatot, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Esztergomba délelőtt 11 körül ér az ítéletidő. Javasolták, hogy ha egy mód van rá, mondjuk le a programot.
Végigtelefonáltunk mindenkit, hogy egy héttel későbbre halasztjuk a kirándulást. Volt néhány bátor ember, akiket nem riasztott vissza az időjárást, értük persze nagyon izgultunk. De csak szombat délután, mert reggel csodálatos napsütésre ébredtünk. Volt, aki fel is hívott, hogy nem kellett volna-e mégis csak elmenni. Én is úgy gondoltam, hogy kár volt ennyire megijedni, miután még délután sem volt nyoma a viharnak. Úgy tűnt, hogy nagy meteorológiai melléfogás esete forog fenn, amikor Marika felhívott, hogy nálunk milyen az idő, mert hogy náluk Újpesten már tombol a vihar. Ekkor nálunk még csak áram nem volt, de fél óra sem telt el, és az erős szél felborogatta a virágokat hajlítgatta a fákat, majd kisvártatva leszakadt az ég.
Na ez volt az a perc, amikor örültem annak, hogy otthon maradtunk.
Következő héten ismét igazgatottan figyeltük az időjárás előrejelezést, remélve, hogy végre napos, meleg idő lesz, de szombatra megint csak vihart és lehűlést jósoltak. Ekkor Marika végignézte a szombatra szóló előrejelezés, és megállapította, hogy csak az ország délkeleti csücskében Szeged környékén várható napsütés, és úgy döntött, hogy nem az időpontot tologatjuk, hanem a helyszínt.
Kerestünk egy reggeli vonatot oda és egy estit visszafelé. A MÁV internetes menetrendjén az Elvirán megdöbbenve észleltük, hogy minden indulási időpontban két vonat van feltüntetve, az egyik egy helyjegy köteles IC, míg a másik egy hagyományos gyorsvonat. Nem értettük, hogy mi akar ez lenne, mert az kizárt,hogy 7.53-kor egyszerre két vonat induljon. Megkérdeztük a forgalmi téren járatosabb kollégákat, akik elmondták, hogy természetesen egy vonat indul, de az egyik fele IC kocsikból áll, amire helyjegyet kell váltani, a másik rész pedig egyszerű gyorsvonat. Bár a helyjegy csak 360 Forint volt személyenként, úgy gondoltuk, hogy időben kimegyünk a vonathoz, és foglalunk helyet.
25-én a kissé megfogyatkozott csapat elindult Szegedre. Fél órával indulás előtt szálltunk fel a gyorsvonati részre. Megdöbbentő állapotokat tapasztaltunk. A cipőnk hozzáragadt a kocsi aljához, és hangos cuppogó hangot hallatott minden lépésnél. A sötétzöld műbőr ülésen foltok éktelenkedtek, a félig lehúzott ablak ellenére hm.. kellemetlen illatú volt a levegő. Légkondinak nyoma sem volt. Nem volt jobb a helyzet a másik két kocsiban sem, sőt a fülkés kocsik ha lehet, még egy fokkal rosszabbak voltak.
Gyorsan leszálltunk és elmentünk helyjegyet venni. A kényelem megér 360 forintot, ha már személyenként majdnem háromezret kifizettünk az egy útra szóló menetjegyért. Az IC kocsiban kényelmes, tiszta plüss ülések vártak, a WC-ben törölköző és WC papír. A klíma egy kicsit túl hidegre volt állítva, de egyébként minden rendben volt. Csak ajánlani tudom, hogy ha utaznak, akár Szegedre, akár máshová, feltétlenül az IC kocsiban utazzanak. A hegyfoglalásért kifizetett összeg többszörösen megéri a minőségi különbséget.
Szeged
A Hősök Kapuja
Szeged belvárosa közel fekszik az állomáshoz. Bár van villamosjárat a főtérre, úgy döntöttünk, hogy gyalogosan tesszük meg az utat. Elhaladtunk a MÁV Diákotthona mellett, majd hamarosan elértük a Hősök Kapuját, melynek túloldalán megpillantottuk a Dómot.
Mielőtt beléptünk a Dóm-térre megnéztük II. Rákóczi Ferenc lovasszobrát. A talpazaton ott áll a felirat: pro patria et libertate. A hazáért és a szabadságért. A szabadtéri játékok idején a széksorok és a világítás némileg ront az összhatáson. Én mindig a nyári időszakban jártam Szegeden, így nem is tudom, hogy milyen a dom állványok nélkül. A dóm mögött egy modern képzőművészeti kiállítás volt, érdekes szobrokkal. A velünk utazó öt éves Enikőt sikerült rábeszélni, hogy részese legyen egyik másik alkotásnak.
A tündéri szőke kislány örömmel mászott bele a hatalmas merőkanálba, vagy húzott vizet a gémeskútból. A tréfa kedvéért még egy sörcsap alá is sikerült befektetni, de erről sajnos nem készítettem fényképet.
A szabadtéri kiállítás után meglátogattuk a Dómot. A Dóm, vagy más néven Fogadalmi Templom egy internetes szavazáson bekerült Magyarország hét épített csodája közé.
Azért határozták el 1880. novemberében a templom építését, hogy a város megmeneküljön az árvizektől. Három évbe telt, mire kiválasztották a templom helyét, a régi barokk stílusú Demeter(más néven Dömötör) templom telkére. A templom plébánosa azonban nem engedte lebontani a régi templomot, amely Szeged egyik legidősebb építménye. A legrégibb része a XI. századból, a felsőbb szintjei a XII-XIII. származnak.
Később az építkezés alatt a templom nagy részét lebontották, az utolsó torony hat emelete közül ma már csak kettő áll. A teljes pusztulástól Móra Ferenc mentette meg. A torony ma is látható a Dóm előtt.
A Dóm eredeti tervett Schulek Frigyes készítette, aki neoromán stílusú, fehér kőborítású templomot tervezett. (Ő tervezte többek között a Halászbástyát is.) 1913-ban a város vezetése új tervek készíttetett Foerk Ernővel, majd még abban a évben megkezdődtek az építkezés munkálatai.
Az építkezés először az I. világháború, majd később a gazdasági válság miatt többször is félbeszakadt. Végül 1924. karácsonyán megtartották az első szentmisét a dómban, és ugyanaznap volt az utolsó szentmise a Demeter templomban. A templom felszentelésére azonban csak 1930-ban került sor.
A Dómban tett látogatást követően a híres Virág Cukrászdánál ettünk egy fagylaltot. A melegben gyorsan olvadó csokifagyit sikerült is magamra csepegtetnem.
A Széchenyi téren megcsodáltuk a városházát, és a Sóhajok hídját. A Sóhajok hídja a velencei híd mintájára épült 1883-ban, amikor Ferenc József Szegedre látogatott. A hídon az uralkodó közvetlenül átjuthatott a Bérpalotából a Városházára.
A Városháza
Körüljártuk a teret, és lesétáltunk a Tiszapartra. A Móra Ferenc múzeumban éppen Amerigo Tot kiállítás volt. Felsétáltunk a hídra, egészen a folyó közepéig. Petőfi jutott eszembe, ahogy Tiszát néztük.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába.
A Tiszánál a csoport kettévált, egy részük folytatta a városnézést, mi pedig az Anna fürdő felé vettük az irányt. Végül is megmondtuk, hogy medence mellett lesz a vasutasnap.
Az Anna kút
A fürdő előtt van az Anna kút, a forrásvizet adó kút csapjai előtt kannákkal, palackokkal álltak sorba az emberek. Tettünk egy kóstolót, de túl meleg volt a víz. Otthon lehűtve biztosan kellemesebb.
Az Anna fürdő két részből áll, a gyógyfürdőből és egy wellnes részlegből. Mi kombinált jegyet vettünk, így szabadon mozoghattunk a két részleg között. A felnőtt kombinált jegy 1600 Forint egész napra. A Fürdő nagyon tettszett mindenkinek. Sok kis medencéje van, emellett több szauna és gőzkabin is, amiért nem kell külön fizetni. A jegy árában benne van az öltözőszekrény díja is. Egyebeket itt tudhatsz meg az Anna fürdőről: http://www.szegedifurdok.hu/
A fürdő területén csak egy büfé áll az éhes vendégek rendelkezésére. A választék nem túl bőséges, virsli, melegszendvics, és előhűtött pizza, és rengetek sütemény.
Fél ötkor összeszedtük magunkat és negyed órával később már ki is léptünk az Anna fürdő kapuján. A régi időkben többen is jártunk a Hágiban, amely Szeged egyik leghíresebb étterme - mint később kiderült volt. Eredetileg ott egyesült volna a két csapat, mikor kaptuk a telefont a városnézőktől, hogy a Háginak nyoma sincs, több éve bezárt. Ők találtak egy kellemes helyet, ahol ebédeltek, együtt elindultunk oda. Sajnos zárt kaput találtunk, annak ellenére, hogy a nyitvatartási időt jelző tábla szerint éjfélig lett volna nyitva.
Mivel az idő is igen szorongatott, elindultuk az állomás felé, remélve, hogy találunk valami helyet. A hősök kapuja közelében láttunk egy teraszt, amit szerencsésen megostromoltunk. Elég kevés időn volt, mert a Hági miatti malőr következtében jó fél órát elvesztegettünk. A kaja a még elfogadható szintet ütötte meg. Négyen kemencés csirkecombot rendeltünk velesült burgonyával, és kovászos uborkával. Én megszoktam, hogy ha sült csirkecombot rendelek, azt úgy csontosan kapom. Itt azonban ki volt csontozva, és ez elég furcsa volt. Az egész egy lecsós öntetet kapott, mihez nem igazán passzolt a savanyúság. Ezt azért jelezhette volna a pincér. Az is szerencsés lett volna, ha esetleg az étlapon egy sorban leírják, hogy miből készül az étel, vagy a főbb jellemzőit. A kemencés csirkecomb az én elképzelésemben egy ropogósra sült ételt jelent, és semmi esetre sem egy inkább főtt, mint sült, bőrös, de kicsontozott húsdarabot.
A felejthető vacsora után futólépésben tettük meg az utat az állomásig, és még éppen elértük a Budapestre induló 18.44-es vonatot. Az út jó hangulatban telt el, mindenki jól érezte magát, és ez a lényeg.
Ja és majdnem elfelejtettem, oda útban megtartottuk a Ki tud többet Esztergomról vetélkedőt. A kérdések nehezek voltak, de a kollégák jó eredményt értek el. Egy valamit senki sem tudott, hogy mit őriznek a Bazilikában - de most közhírré teszem: a Zwack Unicum titkos receptjét. És ez nem vicc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése