Amikor az első nagy őszi lehűlés beköszönt, valóságos pánik tör ki rajtam, hogy nem használtam ki megfelelően a nyarat. Aztán elkezdem törni a fejem, hogy hová tudnék elutazni, hogyha csak 1-2 hétre is, hogy ismét élvezzem a meleget.
Az idén már augusztus közepén kitört rajtam az allergia, így a szokásosnál korábban mentünk nyaralni. Ez még nem lett volna baj, de alig hogy hazaértünk az afrikai melegből, hideg szeptemberi napok következtek, pedig bíztam a kellemes hosszú, enyhe őszben – ha már úgyis globális felmelegedés van. Szóval ez a 20-25 fokos hőmérséklet különbség nem tett igazán jót testemnek, lelkemnek. Nem szeretem az egyre rövidülő nappalokat, sem a folytonos esőt. Aztán rendesen megfáztam, és ettől még pocsékabb lett a hangulatom. Nem volt semmihez sem kedvem, ennek megfelelően bármibe fogtam, rosszul sült el.
Ha tudományosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy a nullához közelített a vitalitásom.
Főzni sem nagyon volt kedvem, és az elmúlt napokban mindig mindent odaégettem.
Aztán pénteken váratlan fordulat történt. Reggel találtam néhány frissen leesett vadgesztenyét. Késztetést éreztem, hogy néhány nagyon szép példányt zsebre tegyek, amitől sokkal jobb lett a kedvem. Később munkahelyemre érve szétosztottam kabbalaként barátaim között. Biztosan lökött dolog, de nagyon szeretek valami csonthéjast, főként diót tartani a kabátzsebemen, ami igen jó hatással van rám. A vastag héj biztonságot nyújt, a benne rejtőző mag pedig a tavaszi újjászületést jelenti. A gesztenye is hasonlóképp befolyásolja a hangulatom. Elhatároztam, hogy készítek egy őszi hangulat tálat gesztenyékből és más őszi magokból.
Azonnal elmentem egy üvegeket árusító boltba és vettem egy három darabos üvegtál szettet. Eredetileg csak egy tálat szerettem volna venni, de a Moreben éppen akció volt, és a három darabért összesen csak 700 forintot kértek, ami sokkal olcsóbb volt, mint máshol egy darab.
A legnagyobb tálon szépen elrendeztem a gesztenyéket, majd mellé tettem néhány megszáradt sündisznóhéjat is. Az egyik régebbi potpuri csomagban találtam néhány érdekes formájú fahéjat, amivel kiegészítettem. Először a fekete dohányzóasztalra tettem, de nem találtam megfelelőnek, ezért másik helyet kerestem. Áttettem az üveg étkezőasztalra, ahol sokkal jobban mutatott, de még így sem volt tökéletes. Aztán a rájöttem, hogy egy gyertya kellene a közepébe. Még tavaly karácsonykor kaptam egy kocka alakú üvegtartóba helyezett piros gyertyát, amit a közepébe állítottunk.
Most így néz ki. Szerintem nagyon klassz lett.
A csendélet hatására egy nem csak finom, hanem egyben mutatós őszi ebédet szerettem volna készíteni. Körülnéztem néhány receptújságban, de egyiket sem találtam megfelelőnek. Végül elhatároztam, hogy a piacon vásárolt finomságokból fogok valami remek dolgot kihozni.
Így született az Őszi csirkemell
Hozzávalók:
egy nagyobb csirkemellfilé csíkokra vágva
két arasznyi póréhagyma felszeletelve,
egy alma kockára vágva, (nem hámoztam meg)
néhány szem szőlő,
só, bors, borókabogyó,
egy maréknyi pirított dió,
három kanál olívaolaj,
fél deci fehérbor,
A csirkemellet az olajon megpirítottam, majd kiszedtem. A maradék olajba beletettem a pórét, és alacsony hőfokon megsütöttem. Visszaraktam a csirkemellet, megsóztam, borsoztam, majd rászórtam az összemorzsolt borókabogyót. Hozzáadtam az almakockákat, és ráöntöttem a pohárka fehérbort. Az alma egy két perc múlva megrottyant, ekkor beledobáltam a szőlőszemeket is majd elzártam a tűzhelyet. A maradék hő elég volt ahhoz, hogy a szőlő összeérjen, de ne főjön szét.
Rizzsel tálaltam. A pirított diót mindenki maga szórta rá, de bele is lehet tenni a szőlővel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése