Bodies – a kiállítás
Aki az elmúlt fél évben megfordult Budapesten, aligha tudta elkerülni, hogy ne találkozzon a kiállítást reklámozó óriásplakátok valamelyikével.
Kínai utunkról hazaérve hallottam először a kiállításról, és azóta szinte minden nap belebotlottam a plakátok valamelyikébe. Foglalkoztatott a gondolat, hogy meg kellene nézni, de aztán arra gondoltam, hogy elég morbid dolog elhunytak testét közszemlére kitenni. Mindig irtóztam a véres dolgoktól, ez a kiállítás pedig első hallásra igencsak annak tűnt. Közben teltek-múltak a hónapok, és mind több információ látott napvilágot, amelyek hol kedvet csináltak, hogy a maradék kedvünket is elvették.
Úgy telt el az elmúlt néhány hónap, hogy a kíváncsiság és az irtózat viaskodott bennem, és mindeddig az iszonyat kerekedett felül. Többször beszélgettem a férjemmel arról, hogy talán mégis meg kellene néznünk, de féltem attól, hogy esetleg rosszul leszek. Aztán az egyik hétvégén iskolás gyerekekkel készült interjút közölt az egyik rádió. A gyerekek lelkesedve meséltek arról, hogy milyen érdekes volt látni az emberi test működését. Akkor azt gondoltam, hogyha ők minden probléma nélkül végig tudták nézni, akkor én sem húzódozhatok tovább. (Ezt csak magamnak mondogattam, ugyanis az, hogy a gyerekek nem dobták el magukat, nem jelenti azt, hogy esetleg egy felnőtt is ugyanolyan könnyen dolgozza fel a helyzetet.)
Miután lélekben felkészültünk, egyik délelőtt ellátogattunk a Király utca 26. alatti Vam Design Centerbe. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok iskolás csoport várakozott az előtérben. Megvettük a jegyeket, kabátunkat beadtuk a ruhatárba, majd elindultunk a pinceszintre. Látogatásunk idején egy kicsit fájt a tokom, ezért a nyakamban hagytam egy vékony selyemsálat. A lépcső előtt álló jegyellenőr megkért, hogy tekerjek rajta még egyet, nehogy beleakadjon valamibe. Egy preparált testekből álló kiállításon ugyan mibe akadhatna bele? Majdnem sikerült elriasztani, legszívesebben visszafordultam volna.
Az első teremben a csontvázat és a különböző csontokat mutatták be. Aztán következtek az izmok, az inak, az idegrendszer és az agy. Különösen érdekes volt a strokos agy metszete. Aztán megnéztük az érrendszert, a szívet és a tüdőt és az emésztőrendszert (gyomor, máj, lép, hasnyálmirigy, vakbél stb.)
Egy külön teremben voltak a különböző fejlődési fokú embriók elhelyezve. Akit zavart a meg nem született csecsemők látványa, ki tudta kerülni ezt a termet. Gyermeki kíváncsisággal néztem végig hogyan lesz az alig egy centiméteres emrióból egy kisbaba. Láttam mikor alakul ki kéz és láb a szemek, fülek, orr, és a csontok.
Igazából a kirándulás utolsó részén éreztem viszolygást, amikor az egyik tárlóban egy lenyúzott bőrt láttam. Talán azért, mert a bőr nem tartozik az emberi test rejtett zugai közé. A bőrt látjuk és ismerjük. Nem vagyunk olyan kíváncsiak rá, mint a belső szervekre.
Végül is szerencsésen végigértünk. Örülök, hogy láttam, inkább érdekes volt mint viszolyogtató. Nem volt véres, nem volt büdös. Inkább olyan műanyagszerű. Ha nem tudtam volna, hogy ezek valódi emberi preparátumok, arra gondoltam volna, hogy mesterségesen előállított szemléltető eszközök.
Összegezve: nagyon tanulságos volt. Sok mindent megtudtam az emberi test működéséről. Ha el tudunk vonatkoztatni attól, - ez nem lesz könnyű – hogy a kiállított testek valaha élő, érző emberek voltak, számos ismerettel gazdagodhatunk.
A Bodies kiállítás december 31-ig van nyitva. Az év végéig hátralévő időben érdemes két órát rászánni arra, hogy közelebbről megismerjük testünk titkait.
A kiállításon fényképezni nem lehet, ezért ehhez az ajánlóhoz nem tettem képet, nézzék el nekem.
A belépőjegyek áráról, a nyitvatartásról és más információkról itt olvashatnak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése