Ismét Pekingben
Délután három körül szálltunk le Peking repülőterén. Szerencsére már ismertük a járást az autóbuszhoz, amellyel bejutottunk a városba. Út közben azt fontolgattuk, hogy visszamenjünk-e abba a szállodába, ahol érkezésünkkor laktunk, vagy keressünk a Tiananmen tér környékén egy másik szállót. A tér ugyanis este nagyon szépen ki van világítva, de sem éttermek, sem üzletek nincsenek a közelében.Végül úgy döntöttünk, hogy a korábbi szállásunkra térünk vissza – amennyiben lesz szabad szobájuk – ugyanis a közeli tó környékén több tucat vendéglő csábította a vendégeket, és késő estig vidám emberek töltötték meg az utcákat.
Sajnos kifogtuk a péntek délutáni csúcsforgalmat, így elég hosszú időbe telt, mire beértünk a Tinanmen térre, ahonnét metróval jutottunk el a szállodába. Alig három hetet voltunk távol, és olyan nagy változások történtek, hogy alig ismertünk rá a környékre. A metróállomás burkolatát teljesen kicserélték, a régi kopott járólapokat új gránit lapokra cserélték, és már üzemkész volt az új elektronikus beléptető rendszer. Mint megtudtuk, néhány nap múlva megszüntetik a papír jegyet és a kézi jegyellenőrzést. 
A negyedben, ahol laktunk, de mondhatnánk, hogy egész Pekingben, sőt egész Kínában is minden az olimpia körül forgott, mindenki arra készült. Sorban újították fel a házakat, festették le a tetőket, az ajtókat, ablakokat. A mi szállodánk is új, tradicionális festett kaput épített, és az udvart is újraburkolták. A közelben néhány új bolt és étterem is nyílt, és este a tó környékén egy csomó, kifejezetten a turizmusra specializálódott ajándékboltot találtunk.
A Hutong Innben mint régi visszatérő vendégnek már kedvezményt is adtak a szobaárból. Hiába, még nem indult meg a turista szezon. Lepakoltunk és elindultunk, hogy ismét felfedezzük a környéket.
Elsétáltunk a Dob és Harangtornyokhoz, majd a főútról letérve lementünk a Hou tóhoz. Itt mindig élénk társasági élet zajlott. Az emberek egy része sétálgatott, vagy a vendéglőben ülve nézelődött. Mások nem elégedtek meg a nézelődéssel, inkább csónakban, vagy vízibiciklin ülve szórakoztak. Még éjfélkor is nevetéstől volt hangos a környék. Mivel hét vége volt, szinte minden étteremben telt ház volt.
Kiválasztottunk egy szimpatikus helyet és megvacsoráztunk. Itt a tó környékén az árak már teljesen európai színvonalúak voltak. Egy üveg sörért a korábbi 150 forint helyett itt már 600-700 forintot is elkértek, bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy szinte minden helyen élő zene szórakoztatta a vendégeket.
Késő este tértünk vissza a szállásunkra. Szerencsére az esőnek itt nyoma sem volt, Így komoly terveink voltak másnapra. Peking híres bevásárlóutcáját a Wanfujing Daijét fogjuk felkeresni.
Sajnos kifogtuk a péntek délutáni csúcsforgalmat, így elég hosszú időbe telt, mire beértünk a Tinanmen térre, ahonnét metróval jutottunk el a szállodába. Alig három hetet voltunk távol, és olyan nagy változások történtek, hogy alig ismertünk rá a környékre. A metróállomás burkolatát teljesen kicserélték, a régi kopott járólapokat új gránit lapokra cserélték, és már üzemkész volt az új elektronikus beléptető rendszer. Mint megtudtuk, néhány nap múlva megszüntetik a papír jegyet és a kézi jegyellenőrzést. A metró kijáratánál bujócskát játszó gyerekeket ábrázoló szoborcsoport üdvözölt. Talán már említettem valahol, hogy Kínában a mai napig kivágott fenekű nadrágot adnak a kisgyerekekre.
Ha észreveszik, hogy a gyereknek pisilni vagy kakilni kell, csak széthúzzák a fenekén a nadrágot, legugoltatják - akár a járda szélén - és végezheti a dolgát. Nem túl gusztusos, de a pelenkát mindenesetre megspórolják.
Ez az öltözet olyannyire elfogadott dolog, hogy még a művészi alkotásokban is létjogosultságot kapott. Persze azért e a művészet amolyan szocreál stílusu.
A negyedben, ahol laktunk, de mondhatnánk, hogy egész Pekingben, sőt egész Kínában is minden az olimpia körül forgott, mindenki arra készült. Sorban újították fel a házakat, festették le a tetőket, az ajtókat, ablakokat. A mi szállodánk is új, tradicionális festett kaput épített, és az udvart is újraburkolták. A közelben néhány új bolt és étterem is nyílt, és este a tó környékén egy csomó, kifejezetten a turizmusra specializálódott ajándékboltot találtunk. A Hutong Innben mint régi visszatérő vendégnek már kedvezményt is adtak a szobaárból. Hiába, még nem indult meg a turista szezon. Lepakoltunk és elindultunk, hogy ismét felfedezzük a környéket. Elsétáltunk a Dob és Harangtornyokhoz, majd a főútról letérve lementünk a Hou tóhoz. Itt mindig élénk társasági élet zajlott. Az emberek egy része sétálgatott, vagy a vendéglőben ülve nézelődött. Mások nem elégedtek meg a nézelődéssel, inkább csónakban, vagy vízibiciklin ülve szórakoztak. Még éjfélkor is nevetéstől volt hangos a környék. Mivel hét vége volt, szinte minden étteremben telt ház volt. Kiválasztottunk egy szimpatikus helyet és megvacsoráztunk. Itt a tó környékén az árak már teljesen európai színvonalúak voltak. Egy üveg sörért a korábbi 150 forint helyett itt már 600-700 forintot is elkértek, bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy szinte minden helyen élő zene szórakoztatta a vendégeket.Késő este tértünk vissza a szállásunkra. Szerencsére az esőnek itt nyoma sem volt, Így komoly terveink voltak másnapra. Peking híres bevásárlóutcáját a Wanfujing Daijét fogjuk felkeresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése