Tunézia 4.

Negyedik nap – Egy kicsi mozgás mindenkinek kell

Reggeli után a bár melletti medence szélén telepedtünk le a fák árnyékban. Arra számítottunk, hogy valami jó kis arab zenét hallgathatunk, de csalódnunk kellett, mert valami unalmas régi sanzonokat játszottak. Szóltunk az egyik animátor fiúnak, hogy próbáljon meg helyi zenét felrakni. Csodákozva kérdezte, hogy miért, nekünk ez nem tetszik. Visszakérdeztünk, hogy neki tetszik? Mire azt mondta, hogy igen, és otthagyott. Végül is örülünk, hogy legalább egy valaki jól érzi magát.

Fél 12-kor kezdődött a vízi torna a medencében. Én is beálltam, végül is egy kis mozgás nem árt meg. Bár olyan pocsék a kaja mind választékban, mind minőségben egyaránt, hogy könnyen lemondok az ebédről. Megbeszéltük, hogy a délelőttöket a torna kedvéért a medencénél töltjük, és ebéd után leruccanunk a tengerhez.

Délután nagyon kellemes a tenger, szinte ki sem jövünk, csak mikor már indulunk vissza a szállodába. A part sekély, hosszan be lehet sétálni. A helyiek csak 5 óra után kezdenek szállingózni, többnyire nők, sok gyerekkel.

A nők teljesen felöltözve fürdenek, hosszú nadrágban, hosszú ujjú ingben és tunikában. A fejükön kendőt viselnek. Mindenféle korú van közöttük, a tizenévestől egészen az idősekig. Mind nagyon boldogan ringatóznak a habon. Úsznak, labdáznak, és hangosan sikongatnak, akár a gyerekek.

Azon az úton jönnek le, amelyiket a mi szállodánk vendégei is használnak, de a karámon kívül táboroznak le. Napernyőket szúrnak le egymás mellé, és színes vásznat terítenek rá. Néhány perc alatt egy komoly kis otthont teremtenek. Ha néha egyik-másikuk átjön a kötélen és ráül az estére már megüresedett napozóágyak egyikre, a szálloda valamelyik embere azonnal ott terem, és elküldi.

A szálloda strandrésze nem csak a parton van elkerítve, hanem a vízben is ki van bójázva. Érdekes módon még a vízben is kötél választ el egymástól. Ők néha átjönnek a mi felünkre, mi azonban nem igen hagyjuk el a kijelölt részt.

Néha összemosolygunk, a gyerekek pedig integetnek. Próbálunk barátkozni, hátha megengedik, hogy lefényképezzem őket. Mikor a géppel közelítek, kedvesen mosolyognak. Hurrá, vannak barátaink. Legközelebb hozok a gyerekeknek valami apróságot.

Este vacsora, minidiszkó, majd animációs program, és egy újonnan érkezett rendkívül hangos olasz csoport.

Meg kell állapítanom, hogy a magyarok a legkulturáltabbak az itt lévő nációk között. Végre nem kell szégyenkeznem a honfitársaim miatt.