Tunézia 11.

Tizenegyedik nap – felfedező úton

A nyaralás vége felé mindig elfog a pánik, hogy nem mulasztottam-e el valamit, mindenről készítettem-e fényképet, szeretteimnek megvettem-e az ajándékot. Ez alkalommal sem volt másként. 

Délelőtt a medencénél végiggondoltam, hogyan töltsük el a nap hátralévő részét. Kiolvastuk az otthonról hozott magazinokat, mert hazavinni már nem akartam, de olvasatlanul sem szerettem volna kidobni. Aztán jött a szokásos torna, utána egy finom kis csúszdázás. 

Ebéd után ismét a tengerhez mentünk, ám ezúttal nem jöttünk egyenesen haza, hanem javaslatomra tettünk a parton egy sétát Hammamet irányába. Úgy emlékeztem, hogy van arra néhány nagyon szép színvonalas szálloda, - az egyik az Orange - amit feltétlen meg kellene nézni. Jól jöhet, ha legközelebb ismét Tunéziába tervezünk nyaralást. 

Az egyik nagyon szépen kiépített árnyékos strand mögött sikerült megtalálnunk a szállodát.  A teraszon gyönyörűen terített asztalok álltak, rajtuk kristálypoharak. A kertben hangulatos bungalók rejtőztek az árnyas fák alatt. Sajnos nem sikerült senkit megkérdezni, hogy milyen ott lakni, de úgy gondoljuk, hogy kellemes hely lehet. A szállodából az utcai oldalon sétáltunk ki, amely tele volt üzletekkel. Egy-két helyre benéztünk, de mivel nem akartunk lemaradni a vacsoráról, ezért hazasétáltunk – és megbeszéltük, hogy vacsora után visszajövünk és alaposabban körülnézünk. 

Még volt némi maradék pénzünk, aminek elköltésére ez volt az utolsó alkalom. Mivel az üzletek 11-kor zártak, taxiba ültünk, hogy lerövidítsük az utat. Mindenkinek sikerült elkölteni a pénzét, én még egy táskát vettem,  többiek pedig mindenféle apróságot. Mivel már senkinek sem maradt pénze, a visszautat sétálva tettük meg. Addigra az éttermek megteltek vendégekkel, és minden szépen ki volt világítva. 

A szállodai programról ugyan lemaradtunk de az est végi össztáncon még részt tudtunk venni. Aztán a szobában néhány dolgot még összerendeztünk, hogy reggel gyorsan kész legyünk a csomagolással.