Augusztus közepén ismét kitört rajtam az allergia. Próbálkoztam a korábbi években jól bevállt Calcium Sandoz pezsgőtablettával, teákkal és egyéb szerekkel, de sajnos semmi nem segített. Egyetlen megoldás maradt, egy jó kis tengerparti nyaralás, ahol nyoma sincs a parlagfűnek és más allergén gyomoknak. Körülnéztünk az utazási irodák kínálatában, és találtunk egy viszonylag kedvező árú las minute utat a tunéziai Hammametbe. Az itt töltött 12 napos nyaralásunk olvasható a következő oldalakon. Ismét Tunéziában
Talán kilenc vagy tíz évvel ezelőtt már eltöltöttünk két hetet Tunéziában. Mivel két napnál tovább nem nagyon tudunk egy helyben maradni, ezért tengerparti szállásunkról el-el kirándultunk, hogy felfedezzük magunknak az ország látnivalóit. A Hammamethez közeli El Bousten szállodában laktunk. Mi inkább Birburegba néven azonosítottuk a települést, ugyanis az ottani vasútállomásról indultunk felfedező útjainkra, mert közelebb volt, mint a hammameti vasútállomás és a Medina.
Jó tíz évig nem is gondoltam nyaralási célpontként Tunéziára. Néhány látnivalótól eltekintve nem hagyott mélyebb benyomást bennem az ott töltött idő, ezért aztán nem is kerestem a lehetőségét egy újabb tunéziai utazásnak. Az idén mégis újra ott kötöttünk ki. Augusztusban kitört rajtam az allergia, ezért elkezdtünk tengerparti üdülések után kutatni. Kinéztünk egy kellemesnek tűnő krétai üdülést, de sajnos kiderült, hogy már nincs szabad hely, viszont ajánlottak helyette Tunéziát.
A hammameti ajánlatok között böngészve megtetszett az egyik szálloda, különösen azért, mert a leírás szerint közel van a városközponthoz. Akkor nagyon sajnáltam, hogy nem a Medina környékén laktunk, ezért most az sem zavart, hogy az ajánlott szálloda a tengerparttól 300 méter távolságra található. A prospektus szerint saját tengerparti része van ingyenes nyugágy és napernyő használattal a szálloda vendégei részére, továbbá ingyenes transzfer a szálloda és a tengerpart között. Szóval akkor irány a Hammamet Garden. (négy csillaggal, és all inclusive ellátással.)
Az all inclusive helyett jobban szerettem volna félpanziót, mert nagyobb mozgásteret ad az embernek, ha nem kell minden étkezést a szállodában elkölteni. De a szállodák többsége már teljesen ráállt erre a rendszerre, mi pedig beletörődtünk abba, hogy olyanért is fizetünk, amit nem fogunk igénybe venni.
Augusztus 15-én délután negyed ötkor indult a gépünk a ferihegyi reptérről. Mint mindig, ezúttal is csomagok nélkül vágtunk neki az útnak. Két nyári ruha, három póló, egy rövidnadrág, két fürdőruha, némi fehérnemű meg egy piperecsomag, megtoldva egy strandkendővel, és egy strandpapuccsal, mindez belegyömöszölve egy kézitáskába, nyakamba akasztva az elmaradhatatlan fényképezőgép. Míg sorban álltunk a beszállójegyért, azon töprengtem, hogy mivel lehet megtölteni azokat az óriási bőröndöket, amelyeket utastársaink húztak-vontak maguk után.
Első nap - Megérkeztünk
Este fél 8 körül értük el Monastir repülőterét. A gép sűrű, sötét felhők között ereszkedett le. Aztán az ablakokon esőcseppek jelentek meg. Nem akartam hinni a szememnek. A nyár közepén Afrikában esik az eső. Ez aggodalommal töltött el, de amint kiléptünk a gépből megcsapott a párás, 30 fok körüli meleg és az arcunkba hulló eső sem tűnt olyan félelmetesnek. Nem tudom, más hogy van vele, de mi nem szeretjük, ha a nyaralás idején esik az eső.
Átestünk az útlevél ellenőrzésen, majd kisétáltunk a reptérről. A kijáratnál sorban álltak az utazási irodák képviselői. Mi is elkezdtük keresni a miénket. Már kétszer is végigsétáltunk a pultok előtt, de csak nem találtuk a Best Reisen munkatársait. Végül az egyik iroda tunéziai képviselője segítségünkre sietett, és rámutatott az előtér túloldalán két ráérősen beszélgető hölgyre. Miután jeleztük nekik, hogy megérkeztünk, kicsit rossz néven vették sürgetésünket. Mondhatnám azt is, hogy igen elutasítóak voltak, jó hogy nem küldtek el a fenébe, amikért előbb kiértünk, mint ők gondolták. Betoltak egy esőáztatta pultot, majd széles mozdulatokkal szanaszét fröcskölve a koszos vizet elkezdték tisztogatni. Közben a többi pultnál szépen haladt a transzferek beosztása. Mi hátraléptünk, várva, hogy befejezzék a nagytakarítást. Hogy enyhítsünk a feszült helyzeten, érdeklődtünk az időjárás felől, jelezve, hogy nem szeretnénk, ha kénytelenek lennénk a szállodában kuksolni az eső miatt. A „nagy empátiával megáldott” munkatárs azonnal replikázott, hogy reméli még egy darabig esni fog, mert neki már nagyon elege van a melegből meg a napból. Na ennyit a szívélyes fogadtatásról.
Már teljesen sötét volt, amikor este negyed tíz körül a busz letett a Hammamet Garden recepciójánál. Megkaptuk a szobánkat, letettük a csomagunkat, majd felfedező útra indultunk. Vacsora csak este kilencig volt, de a Casablanca bárban, ahol stílszerűen éppen a névadó film ment, kaptunk egy-egy szendvicset. Nem értem, hogy egy olyan országban, ahol éjfél körül még gyerekek játszanak az utcán, és javában zajlik az élet, miért csak este 9-ig lehet vacsorázni?
A medence melletti teraszon már elkezdődött az animációs program, éppen Michael Jackson show ment, persze a sztárt egy imitátor helyettesítette. Később még volt egy fél órás tűznyelő előadás. Közben ittunk néhány üdítőt – a bőséges választék Cola, Fanta és Sprite volt, - automatából két decis színes műanyag fogmosópohárban. A gép rossz beállítása révén a mennyiség felét hab tette ki.
A műsor végén felmentünk a szobánkba. Gondoltuk, hogy berakjuk a holminkat a szekrénybe, de rettentően nyikorogtak a lelógó ajtók, ezért a pakolást reggelre halasztottuk. Fél 10-kor tart összejövetelt az idegenvezető, addig csak sikerül bepakolni azt a néhány kacatot, amit magunkkal hoztunk.
Talán kilenc vagy tíz évvel ezelőtt már eltöltöttünk két hetet Tunéziában. Mivel két napnál tovább nem nagyon tudunk egy helyben maradni, ezért tengerparti szállásunkról el-el kirándultunk, hogy felfedezzük magunknak az ország látnivalóit. A Hammamethez közeli El Bousten szállodában laktunk. Mi inkább Birburegba néven azonosítottuk a települést, ugyanis az ottani vasútállomásról indultunk felfedező útjainkra, mert közelebb volt, mint a hammameti vasútállomás és a Medina.
Jó tíz évig nem is gondoltam nyaralási célpontként Tunéziára. Néhány látnivalótól eltekintve nem hagyott mélyebb benyomást bennem az ott töltött idő, ezért aztán nem is kerestem a lehetőségét egy újabb tunéziai utazásnak. Az idén mégis újra ott kötöttünk ki. Augusztusban kitört rajtam az allergia, ezért elkezdtünk tengerparti üdülések után kutatni. Kinéztünk egy kellemesnek tűnő krétai üdülést, de sajnos kiderült, hogy már nincs szabad hely, viszont ajánlottak helyette Tunéziát.
A hammameti ajánlatok között böngészve megtetszett az egyik szálloda, különösen azért, mert a leírás szerint közel van a városközponthoz. Akkor nagyon sajnáltam, hogy nem a Medina környékén laktunk, ezért most az sem zavart, hogy az ajánlott szálloda a tengerparttól 300 méter távolságra található. A prospektus szerint saját tengerparti része van ingyenes nyugágy és napernyő használattal a szálloda vendégei részére, továbbá ingyenes transzfer a szálloda és a tengerpart között. Szóval akkor irány a Hammamet Garden. (négy csillaggal, és all inclusive ellátással.)
Az all inclusive helyett jobban szerettem volna félpanziót, mert nagyobb mozgásteret ad az embernek, ha nem kell minden étkezést a szállodában elkölteni. De a szállodák többsége már teljesen ráállt erre a rendszerre, mi pedig beletörődtünk abba, hogy olyanért is fizetünk, amit nem fogunk igénybe venni.Augusztus 15-én délután negyed ötkor indult a gépünk a ferihegyi reptérről. Mint mindig, ezúttal is csomagok nélkül vágtunk neki az útnak. Két nyári ruha, három póló, egy rövidnadrág, két fürdőruha, némi fehérnemű meg egy piperecsomag, megtoldva egy strandkendővel, és egy strandpapuccsal, mindez belegyömöszölve egy kézitáskába, nyakamba akasztva az elmaradhatatlan fényképezőgép. Míg sorban álltunk a beszállójegyért, azon töprengtem, hogy mivel lehet megtölteni azokat az óriási bőröndöket, amelyeket utastársaink húztak-vontak maguk után.
Első nap - Megérkeztünk
Este fél 8 körül értük el Monastir repülőterét. A gép sűrű, sötét felhők között ereszkedett le. Aztán az ablakokon esőcseppek jelentek meg. Nem akartam hinni a szememnek. A nyár közepén Afrikában esik az eső. Ez aggodalommal töltött el, de amint kiléptünk a gépből megcsapott a párás, 30 fok körüli meleg és az arcunkba hulló eső sem tűnt olyan félelmetesnek. Nem tudom, más hogy van vele, de mi nem szeretjük, ha a nyaralás idején esik az eső.
Átestünk az útlevél ellenőrzésen, majd kisétáltunk a reptérről. A kijáratnál sorban álltak az utazási irodák képviselői. Mi is elkezdtük keresni a miénket. Már kétszer is végigsétáltunk a pultok előtt, de csak nem találtuk a Best Reisen munkatársait. Végül az egyik iroda tunéziai képviselője segítségünkre sietett, és rámutatott az előtér túloldalán két ráérősen beszélgető hölgyre. Miután jeleztük nekik, hogy megérkeztünk, kicsit rossz néven vették sürgetésünket. Mondhatnám azt is, hogy igen elutasítóak voltak, jó hogy nem küldtek el a fenébe, amikért előbb kiértünk, mint ők gondolták. Betoltak egy esőáztatta pultot, majd széles mozdulatokkal szanaszét fröcskölve a koszos vizet elkezdték tisztogatni. Közben a többi pultnál szépen haladt a transzferek beosztása. Mi hátraléptünk, várva, hogy befejezzék a nagytakarítást. Hogy enyhítsünk a feszült helyzeten, érdeklődtünk az időjárás felől, jelezve, hogy nem szeretnénk, ha kénytelenek lennénk a szállodában kuksolni az eső miatt. A „nagy empátiával megáldott” munkatárs azonnal replikázott, hogy reméli még egy darabig esni fog, mert neki már nagyon elege van a melegből meg a napból. Na ennyit a szívélyes fogadtatásról.
Már teljesen sötét volt, amikor este negyed tíz körül a busz letett a Hammamet Garden recepciójánál. Megkaptuk a szobánkat, letettük a csomagunkat, majd felfedező útra indultunk. Vacsora csak este kilencig volt, de a Casablanca bárban, ahol stílszerűen éppen a névadó film ment, kaptunk egy-egy szendvicset. Nem értem, hogy egy olyan országban, ahol éjfél körül még gyerekek játszanak az utcán, és javában zajlik az élet, miért csak este 9-ig lehet vacsorázni?A medence melletti teraszon már elkezdődött az animációs program, éppen Michael Jackson show ment, persze a sztárt egy imitátor helyettesítette. Később még volt egy fél órás tűznyelő előadás. Közben ittunk néhány üdítőt – a bőséges választék Cola, Fanta és Sprite volt, - automatából két decis színes műanyag fogmosópohárban. A gép rossz beállítása révén a mennyiség felét hab tette ki.A műsor végén felmentünk a szobánkba. Gondoltuk, hogy berakjuk a holminkat a szekrénybe, de rettentően nyikorogtak a lelógó ajtók, ezért a pakolást reggelre halasztottuk. Fél 10-kor tart összejövetelt az idegenvezető, addig csak sikerül bepakolni azt a néhány kacatot, amit magunkkal hoztunk. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése