Minden magára valamit is adó útikönyv mint kihagyhatatlan látnivalót említi a Wangfujing utcát, melynek legfőbb nevezetessége a híres-hírhedt éjszakai piac.
A piacon lévő éttermekben a kínai konyha teljes választéka megtalálható, ami itt nincs, az nem is létezik. Az éttermek nappal csak „félgőzzel” működnek, este indul meg az igazi élet. Végignéztük a kínálatot, de elég kevés étel akadt, amit kedvem lett volna kipróbálni. Pálcára fűzött bogárlárvák, skorpiók és más állítólag fehérjében gazdag és igen egészséges rovarok várták, hogy valaki megkívánja őket. Néhány bátor turista csikóhalat kóstolgatott. Mi még a saslikokra is gyanakodva tekintettünk, nem tudtuk, hogy éppen tengerimalacból, egyéb rágcsálóból esetleg csirkéből készültek. 
Inkább csak az olvasztott cukorba mártott gyönyörű eperszemekkel mertünk próbálkozni, és az egyenként celofánba csomagolt aszalt gyümölcsökkel, melyeket különféle magokkal bolondítottak meg. Az étteremsor mögött található a régiségpiac. A rizsszemekből készített miniatűröktől az ember nagyságú cserépkatonáig mindent meg lehet találni. Az árusok egymást túlkiabálva próbálták rábeszélni a nézelődőket egy-egy darabra. Ha megálltunk az egyik stand előtt, és valamin megakadt a tekintetünk, azonnal felkapták, és próbálták megvetetni. Egy idő után már szinte rá sem mertünk nézni semmire, mert kínos volt, hogy folyamatosan utánunk hoznak hol egy faragott követ, egy harangot vagy éppen egy Buddha szobrot. Miután végeztünk a piaccal, az üzletek kínálatát tekintettük meg. Szinte minden második üzletben az olimpiával kapcsolatos dolgokat árultak. Feliratos pólókat, plüss olimpiai figurákat 10 és 100 centiméter között minden méretben meg persze az elmaradhatatlan pandákat.
Mivel az üzletekben csupa eredeti terméket árusítottak, az árak is jóval magasabbak voltak, mint azokban az üzletekben, ahol az utángyártott termékeket kínálták. 
Megnéztünk néhány tucat műszaki boltot is – a férjem kívánságára – hogy össze tudja hasonlítani a kínálatot és az árakat a Hong kongival. A legújabb termékeket, amit Hong Kongban már szinte minden műszaki áruház kínált, itt még nem is ismerték. Az új kameránkhoz szerettünk volna egy tartalék akkumulátort vásárolni, de a tizedik próbálkozás után fel kellett adnunk, mert Kínában még nem forgalmazták. 
A bevásárlóutca végén áll a Szent József templom, amit szerettünk volna megnézni. Dél körül jártunk először arra, de sajnos zárva volt. Megbeszéltük, hogy később még visszanézünk, hátha estefelé lesz mise és be tudunk menni.
Sétánk során találtunk egy nagyon jó kis üzletet, ahol mindenféle hagyományos kínai ajándéktárgyakat kínáltak. Selyempapucsot, kendőket, blúzokat. Itt vettünk néhány dolgot az otthoniaknak.
Mikor a Nagy Falnál jártunk, elvittek bennünket egy selyem üzembe. Szerettem volna venni valamit, de nem akartam a kőrútra magammal vinni ezért úgy gondoltam, hogy ha visszajövünk Pekingbe, újra elmegyünk a gyár üzletébe, ahol gyári áron lehetett vásárolni. Már éppen elindultunk volna, amikor egy félig lebontott épületben találtunk egy Selyem üzletet ahol kiárusítás volt, mindent féláron lehetett venni. Előtte egy másik selyemboltban is körülnéztünk, és ott tényleg minden a kétszeresébe került, tehát nem csak fal volt a kiárusítás. A felső ruhák túl kínai fazonúak voltak ezért azt nem tudtam venni, viszont nagyon szép pizsamákat láttunk, aminek nem tudtunk ellenállni. Gyorsan ki is dobtuk a magunkkal hozott hálóruhát, és éjszaka már az újonnan vásárolt holmikban aludtunk. Nagyon kellemes volt selyemben aludni. Szívesen vettem volna ágyneműt is, de nem találtunk megfelelőt. Pekingben egyébként nagyon meleg volt, legalább 35 fok. Bár délutánra jól elfáradtunk, tettünk még egy kísérletet, hogy bejussunk a templomba, de ismét zárva voltak az ajtók. Készítettünk néhány fényképet, majd a vásárolt holmikkal visszamentünk a szállodába.
Ez már az utolsó előtti nap volt, amit a lehető legjobban szerettünk volna kihasználni. Este ismét kimentünk a tóhoz. Csirkét szerettünk volna vacsorázni bambuszrüggyel. Több étteremben is próbálkoztunk, de nem találtunk bambuszt. Végül visszamentünk abba az étterembe, ahol az első napokban már jártunk egyszer. Itt végül is találtunk bambuszt. Mivel az étteremben csak hangulatvilágítás volt, elég nehezen tudtam kisilabizálni az étlapot. Rendeltem egy bambuszt illatos gombával, és egy másik ételt. Mivel elég rosszul láttam az étlapot, csak a bambusz és csirke szavakat kerestem. Már megrendeltük az ételt, sőt a gombát ki is hozták, amikor a férjem elkérte az étlapot, hogy jobban megnézze, mit fog kapni. Ráböktem a fényképre és az alatta lévő feliratra, amely a következő volt: „Hal csirke stílusban bambuszrüggyel”. Kérdezte, hogy mi fenét rendeltem, halat? Aztán kihozták az ételt és elkezdte enni. Mondta, hogy semmi baj ez csirke. Már a felénél tartott, amikor talált benne egy szálkát, és rájött, hogy mégis csak halat eszik. Rafináltak ezek a kínaiak! Na most ezek után hogy higgyünk el bármit is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése