Tizenkettedik nap – Irány haza
Reggel nyolckor jött értünk a busz, amely a repülőtérre vitt ki. Előtte gyorsan összepakoltunk, és megreggeliztünk, majd visszamentünk a csomagjainkért.
Amikor a portán visszaadtunk a szoba és a széf kulcsát, a portás mindenáron vissza akarta adni, ugyanis azt hitte, hogy csak oázis túrára megyünk a sivatagba.
Mikor kiértünk a repülőtérre, azt hittem, hogy már újabb meglepetés nem érhet. Becsekkoltunk, átestünk a csomag és útlevél ellenőrzésen, majd a duty free =dufy shopban nézelődtünk.
10 perc eltéréssel két gép is indult Budapestre. Mi a második géppel, a Tunis Air járatával mentünk haza. Már a beszállásra vártunk, amikor megszólalt a hangosbemondó. Először arab nyelven mondott valamit, majd egy férfihang magyarul kérte az utasokat, hogyha van olyan műszaki végzettségű ember, aki ért a repülőgéphez, az jelentkezzen az információs pultnál.
Nagyon vicces volt, hogy az utasok között kerestek valakit, aki megjavítja a gépet. Mivel senki sem jelentkezett, az utasokat visszavitték a szállodába.
Hogy végül is mikor jöttek haza, azt nem tudjuk, de szerencsére a mi gépünk nem csak pontosan szállt fel, de haza is érkezett.
Hát ez történt velünk Tunéziában. Összességében jól éreztük magunkat, a levegő és a víz hőmérséklete ideális volt, sokat fürödtünk és köszönhetően az animátoroknak az esti programok is kellemesen alakultak.
Ha valaki megkérdezi, hogy ajánlom-e ezt a szállodát, sajnos nem tudok igaz szívvel igent mondani. Ha valaki pedig a mos eltrerjedt all inklusive ellátásban gondolkodik, azt mindenképpen lebeszélném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése