„A kantoni ember mindent megeszik, aminek négy lába van és nem szék vagy asztal.”
Reggeli után lesétáltunk a buszmegállóba, és próbáltuk kideríteni, hogy honnan és melyik busz megy a repülőtérre. A szállodánk recepciósa azt mondta, hogy az utca végén lévő Garden hoel elől indul, de ott kiderült, hogy csak a szálloda vendégeit viszi ki egy ingyenes busz. Az ottani információs átküldött egy szemben lévő szállodához, hogy talán onnan megy. Nem részletezem, de kb. másfél árát jártunk oda vissza, néha keresztül meg át és körbe is, míg egy angolul jól beszélő afroamerikai turista végül is eligazított. Mivel ő éppen a repülőtérre indult, pontosan megmutatta, hogy hol a reptéri busz végállomása. Az egyik szálloda belső udvaráról indult. Szerencsem hogy megnéztük, mert ha indulás előtt kezdjük el keresni, biztos, hogy lekéssük a gépet.
Miután ezt kinyomoztuk, megpróbáltuk kisilabizálni, hogy melyik busz megy be a belvárosba. Az információs táblán sajnos nem tudtunk eligazodni, de az előző este felírtunk néhány buszt, amit a belvárosban láttunk. Szerencsére az egyik épp a mi környékünkön járt, így azzal sikerült a Guangdong Népművészeti Múzeumhoz eljutnunk.
Reggeli után lesétáltunk a buszmegállóba, és próbáltuk kideríteni, hogy honnan és melyik busz megy a repülőtérre. A szállodánk recepciósa azt mondta, hogy az utca végén lévő Garden hoel elől indul, de ott kiderült, hogy csak a szálloda vendégeit viszi ki egy ingyenes busz. Az ottani információs átküldött egy szemben lévő szállodához, hogy talán onnan megy. Nem részletezem, de kb. másfél árát jártunk oda vissza, néha keresztül meg át és körbe is, míg egy angolul jól beszélő afroamerikai turista végül is eligazított. Mivel ő éppen a repülőtérre indult, pontosan megmutatta, hogy hol a reptéri busz végállomása. Az egyik szálloda belső udvaráról indult. Szerencsem hogy megnéztük, mert ha indulás előtt kezdjük el keresni, biztos, hogy lekéssük a gépet.
Miután ezt kinyomoztuk, megpróbáltuk kisilabizálni, hogy melyik busz megy be a belvárosba. Az információs táblán sajnos nem tudtunk eligazodni, de az előző este felírtunk néhány buszt, amit a belvárosban láttunk. Szerencsére az egyik épp a mi környékünkön járt, így azzal sikerült a Guangdong Népművészeti Múzeumhoz eljutnunk.
A múzeum bejárata előtt néhány érdekes szobor mellett haladtunk el. Mielőtt beléptünk volna a belső kapun, megcsodáltuk a tetők oroszlános, sárkányos díszítését.
A színesre festett figurák teljesen lenyűgöztek. Már korábban is láttunk tetődíszeket, de ezek teljesen mások voltak, sokkal gazdagabban díszítettek, mint amivel addig találkoztunk.
Nem okozott csalódást a belső rész sem. Az udvaron a fák között életképeket ábrázoló szobrok voltak elhelyezve.
Az épületek egyes részeiben különféle kiállításokat lehetett megnézni, de ajándékboltban is válogathattunk a különféle csecsebecsék között. Aki elfáradt, az beülhetett egy teára valamelyik hangulatos teázóba.
A múzeumban fantasztikusan szép kő, fa és elefántcsont faragásokat láttunk. Voltak parányi, csak nagyító alatt látható miniatűrök, és méteres nagyságú alkotások. Mindez a legaprólékosabb kézimunkával készült, némelyik olyan lehelet finomságú volt, mint egy csipke.A múzeumban tett látogatást követően elsétáltunk a Liu Rong Si templom és kolostoregyütteshez.
A buddhista kolostort 537-ben alapították, hogy az Indiából Kínába szállított Buddha hamvait el tudják helyezni.
A fallal körülvett területen több szentélyt látogathatunk végig.
Az egyik nagyobb épületben berendezett iskolában fiatal szerzetes jelöltek ismerkedtek Buddha tanaival. Mások a látogatókkal beszélgettek és a pavilon előtti asztalon vallási füzeteket osztogattak. Mi is kaptunk néhányat, amelynek tartalmát csak sejtettük mint értettük, de emlékbe elhoztuk, mert európai szemmel nagyon érdekesnek tűnt.
A templomegyüttes központi épülete a Gangxiao Si pagoda. A 8 szintes templom későbbi építésű, mint a kolostor, 1097-ben létesült az eredeti pagoda, amiből igen kevés maradt fenn, a ma látható épület még később jött létre.
A templom megtekintése után megkerestük a helyi piacot, ahol vettük néhány szem sárkány gyümölcsöt amit korábban még soha nem sikerült ennünk, majd megvacsoráztunk. Pálcikára fűzött, roston sült polipot ettünk. Mivel az étterem előtt szabad tűzön sütötték a húsokat, elég könnyű volt a választás, csak rá kellett böknünk, hogy mit szeretnénk.Mivel még elég korai volt az idő, ismét elsétáltunk a Beijing Lura, hogy utolsó esténket vásárlással tegyük emlékezetessé. Felfedeztünk egy üzletet, ahol nagyobb méretű dolgokat is árusítottak. Végigpróbáltam az összes pólót, majd vettünk néhányat. Ebből persze az is következett, hogy néhány dolgot le kellett selejteznem, hogy elférjenek.
Taxival visszamentünk a szállodába, és lefekvés előtt becsomagoltunk, hogy reggel ne kelljen vele időt vesztegetni. Aztán elmentünk aludni. Félálomban még hallottam, hogy az eső veri az ablakokat.
Másnap reggel megint esett. Összekészülődtünk, a még kint lévő holminkat beraktuk a hátizsákba, és elindultunk lefelé. Már majdnem beszálltunk a liftbe, amikor megszólalt a tűzjelző. Mivel már túl voltunk földrengésen meg egyebeken, nem mertünk kockáztatni, inkább gyalog mentünk le a tizedikről.
Kijelentkeztünk, visszakaptuk a letétet – nem tudom említettem-e de a legtöbb szállodában bejelentkezéskor letétet kértek 100-300 Yuant, amit kijelentkezéskor visszaadtak. Most is így történt, visszakaptuk a pénzt, és a recepciós intett hogy vájunk egy kicsit. Hátrament, és egy kis fekete csomaggal tért vissza, amit mosolyogva átadott. Egy kicsi fémtermosz volt benne. Azt mondta örül, hogy a vendégük voltunk, reméli jól éreztük magunkat. Nagyon meglepődtünk és megörültünk az ajándéknak.
Kimentünk a buszhoz, és elindultunk a reptérre. Felszálltunk, és kb. három és fél óra múlva megérkeztünk Pekingbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése